Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Ha Bach improvizálna? (Komolyzene)
Oláh Kálmán a dzsessz és a komolyzene kapcsolatáról
Szerző: H. Magyar Kornél
2003. március 18. 14:26

- Vajon ön melyiket tartja leginkább teljes érték?nek a három felvétel közül, amelyek iránt hatalmas az érdekl?dés els?sorban Koreában és Japánban?

- Talán a legkiérleltebbnek a két Bach-feldolgozást érzem, bár komoly viták el?zték meg f?leg a Goldberg-variációk felvételét. A kiadó alapötlete az volt, hogy miközben a zenekar játssza az eredeti kompozíciót, nekem közben kellett volna a témára improvizálnom. Ezt én visszautasítottam, mert Bach zenéje annyira tömör, befejezett, hogy ahhoz nincs mit hozzátenni. Végül sikerült meggy?znöm ?ket a koncepciómról, melyben a Stuttgarti Kamarazenekar játszotta az eredeti, sértetlen Bach-tételeket, és ezek között, bizonyos tételekre reagálva, saját, dzsesszesebb hangvétel? variációkat, illetve improvizációkat játszom.

- Úgy tetszik, ez "bejött" a közönségnél.

- Talán mert rögtön össze tudják hasonlítani az eredetit az én változataimmal. A Hungarian Rhapsody csak annyiban hasonlít ehhez, hogy itt is megszólalnak vonósok, azon belül klasszikus, néhol még Bach-os elemek is, de egész más környezetben; itt a mai magyar zene, a népzene és a klasszikus zene ötvözetét próbáltuk megvalósítani. A dzsesszt annyira rugalmas m?fajnak érzem, hogy szerintem arra is alkalmas lehet, hogy egy ilyen szokatlan kihívás zenei alapjait biztosítsa. Egyébként szerintem ez nem újdonság, Bartók Béla már kísérletezett ilyesmivel, kivéve persze a dzsesszt, de a mai modern dzsessz harmóniavilága abszolút Bartókra épül, és a lemezen is, a népdalok harmonizálásában több Bartókos fordulatot alkalmazok.

- Melyik az a zenei korstílus, amelyiknek a hangvételét a legfontosabbnak érzi?

- Sokat hallgatom Bach zenéjét, s?t: billenty?s darabjait folyamatosan gyakorlom, még akkor is, ha eredeti Bachot egyáltalán nem játszom koncerten. Ezen kívül a legnagyobb inspirációt a kés? romantikus szerz?k m?vei, illetve a 20. század els? felének zenéje ? els?sorban Bartók Béla életm?ve ? jelenti. Volt egy lemezünk, az Expected and found, amelyet a Trio Midnightra és egy vonósnégyesre hangszereltem, és itt egyaránt érezhet? a kés? romantika az impresszionizmus és a modern zene is  ? sajnos ez a felvétel szinte alig kapott nyilvánosságot. Viszont legutóbbi ilyen jelleg? próbálkozásom, a Concerto for Jazz Orchestra lemezfelvétele éppen a napokban készült el, és az idén meg is jelenik a BMC Records kiadónál. Ennek nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy ebben a darabban sikerült a legjobban összekapcsolnom a régit az újjal, amivel már oly régóta kísérletezem. Szerintem a 21. században fontos a dzsesszel?adónak a komolyzene ismerete. A klasszikus repertoár komoly forrás lehet még akkor is, amikor a dzsessz klasszikusait már ismeri az ember. Úgy vagyok a dzsesszel, hogy bizonyos lemezeket sokszor hallgatok, másokat viszont egyre ritkábban: amikor a felvételen hallható improvizációt már hangról hangra ismeri az ember, akkor már nem lehet érezni azt a szellemiséget, ami az újdonság varázsából származik. Ilyenkor hatalmas élményt jelenthet egy-egy klasszikus zeneszerz? újrafölfedezése.

- A Hungarian Rhapsody felvételein a Weiner?Szász Kamaraszimfonikusok játszották a vonósszólamokat. Miként alakultak a próbák két alapvet?en különböz? zenekari típus, szimfonikus együttes és dzsesszcombo között?

- Igyekeztem mindig klasszikus zenében használatos szólamokat írni a szimfonikusoknak, mert stílustalannak érzem azt, ha a vonósok a dzsesszre jellemz? ritmikában játszanak, erre a trió a megfelel? felállás. Tehát ha dzsesszt kísér, akkor is egyszer?bb dallamtémákat hagyományos ritmusokkal játszanak. A Hugarian Rhapsody egyébként sokszín? zene lett, amihez nagyban hozzájárult a magyar származású német szaxofonos, Peter Lehel, akinek más a zenei stílusa, mint az enyém, vagy akár a Trio Midnighté. Ez kifejezetten jót tesz egy lemeznek, ha két eltér? karakter? zenész készíti.

- Volt lemezbemutató Szöulban?

- Eddig csak a Bach-lemezekb?l. Nem tudom összehasonlítani az itthoni dzsesszkoncerteket azzal, amit odakint tapasztaltam. Eleinte megszeppentünk, amikor valóságos sztárként ünnepeltek. Ehhez a dzsessz-zenészek itthon egyáltalán nincsenek hozzászokva. Körülbelül 2000 f?s koncertterem teltházas közönsége el?tt mutattuk be a Goldberg-anyagot és a csellószviteket. Utána több óráig tartó dedikáció volt, lelkes fiatalok faggattak arról, hol lehet kottán megszerezni Bach zenéjének ezt az újszer? parafrázisát. Én meg több tucat hasonló kérdésre mindig csak ugyanazt válaszoltam, hogy sajnos nincs kotta, mert itt a pódiumon találtam ki, és legközelebb már máshogy fogom játszani. A klasszikus zenéhez szokott közönséget meglepte a válasz, de nagyon nyitottnak éreztem ?ket. Ért?, érdekl?d? közönség van ott, rengeteg fiatalt láttam. Szöulban nem lesz több koncert ebb?l, de lesz a Hungarian Rhapsodynak is bemutatója, azt szintén izgatottan várom, miként fogadják a magyar dallamok ihlette dzsesszt.

- Hallották a koreai lemezeit azok a világhír? amerikai zenészek ? Pat Metheny, vagy Lee Konitz ? akikkel már játszott együtt?

- Lee Konitznak mutattam, neki nagyon tetszett. Amikor odaadtam neki a Goldberg-felvételt, egy hétre rá levélben gratulált. Azt is írta, hogy szerinte ez veszélyes feladat volt, de megoldottam? Óriási elismerést jelentett, hogy egyenrangú félnek tekintett minket, amikor közösen játszottunk itthon, és készítettünk lemezt.

- Miben különbözik egy amerikai világsztár a magyar zenészekt?l?

- Nem a zenei adottságaikban van eltérés, nem feltétlenül sokkal jobbak néhány itthoni zenésznél. Inkább a munkabírásuk árulkodik nagyfokú profizmusról. Szigorú naptár szerint alakul az életük, de ez mégsem okoz fennakadást, a zenéjükben pedig egyáltalán nem érezhet? semmiféle stressz. Konitz mentalitása hasonlít a miénkhez abban, ahogy a színpadi zenélést elképzeli. Amikor együtt játszottunk, sokszor valaki egy hirtelen ötlet alapján fölvetett egy standard számot, de el?fordult az is, hogy rögtönzött ötletekb?l bontakozott ki a szám. Hozzám Konitz közelebb áll, mint Metheny, aki igazán a Trio Midnight dobosára, Balázs Elemérre volt hatással, hiszen neki gyerekkora óta az ideálja.

- Egyesek azt rebesgetik, hogy a Trio Midnight feloszlott. Igaz ez?

- A Trio Midnight akkor áll össze, ha van koncert. Az igazság az, hogy nincs hol játszanunk itthon, márpedig a mi zenénknek természetes terepe a koncertpódium. Ha egy-egy új darabbal foglalkozunk, akkor sem töltünk sok id?t a tanulással: megmutatja valamelyikünk a témát a többieknek, és rövid id? múlva kialakul mellé a b?g?- és a dobszólam. A végleges zene már a közönség el?tt alakul ki. A hallgatók jelenlétére van szükség ahhoz, hogy jó hangulatban tudjunk együtt játszani. Szóval, a Trio Midnight nem fog megsz?nni soha, inkább csak akkor él, ha van lehet?ségünk valahol játszani. Annyira spontán módon zenélünk, hogy sokszor nem gondoljuk végig tudatosan a m?sort, és sokkal inkább pillanatnyi tényez?k, hangulati benyomások, a közönség összetétele, az id?járás ? ilyesmik alapján alakul ki a koncert íve.

/fotó: Dobó László/

Oláh Kálmán következ? koncertjei:

Március 7. 19.30, a Buda Stage színházterme (II. Tárogató út 2-4.) 
Oláh Kálmán Kvartett: Egri János (b?g?) és két osztrák muzsikus, Carlo Mario Gonzi (dob-üt?hangszerek), valamint Thomas Kugi (szaxofon) közrem?ködésével.

Március 23. 20.00,  Fazioli zongorafesztivál (Reneszánsz étterem, II. Iskola u.)
Oláh Kálmán szólókoncertje

Kapcsolódó cikkek

Magyar rapszódia ? Évszázadokon átível?, eleven zenei kommunikáció (Oláh Kálmán és Peter Lehel legújabb lemezér?l)

Oláh Kálmán biográfia

 
 
Jelenleg 12 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény