Till Brönner az egyik legnépszer?bb dzsessztrombitás Németországban, aki 30 éves kora ellenére már a nyolcadik lemezét adta ki. A Blue Eyed Soul cím? albuma aktívan tartalmazza mindazt, amit a közelmúlt legnagyobb hangszeres figurái hagytak örökségül az utódokra. Brönner nyilvánvalóan sokat hallgatja Miles Davis cool lemezeit (van-e olyan zenész, aki nem?), a számok alaphangulata egyenesági leszármazottja annak, amit a trombita királya a 80-as évek elején, utolsó nagy visszatérése idején m?velt John Scofielddel, Marcus Millerrel.

Brönner ebb?l a kiindulópontról szárnyal - nagyon messzire. Trombitájának hangvétele nem is a Mesterére emlékeztet, inkább furcsamód David Sanborn vagy méginkább Stan Getz szaxofonstílusát idézi: letisztult, rafináltan erotikus, amit alighanem a visszafogott, feszült szólórészek okoznak, és az a különleges trombitasound, ami egyedül Brönner sajátja. A hangszer finoman fátyolos, rekedtesre szordinált hangja a témáknál rendre két-három szólamban fújja a dallamot. Ez a koktél az egyszeri hallgató hátgerincén pillanatok alatt kiváltja azt a bizsergést, ami csak a legjobb zenék ritkán el?forduló képessége.

Brönner hangszeres szólói is képzett, magabiztos zenész benyomását keltik. Minden számban b?séges trombitaszólók kényeztetik a kényes dzsesszrajongókat is. Nem annyira a virtuóz futamokkal okozza a revelációt, mint inkább laza dallamvezetésével, ahogy alig észrevehet?en kibillen a ritmusból, amit a háttér mindig kopogva, nagyon határozottan diktál. Brönner japán DJ-kollégája, Samon Kawamura végletesen egyszer?, csupasz groove-okat fejlesztett ki szinte valamennyi számhoz, ami remekül beválik, hiszen szinte hangról hangra a szólóhangszerre irányítja a figyelmet. A trombita mellett egy számban szólózik David Friedman is vibrafonon, aki már többször koncertezett nálunk Snétberger Ferenccel közösen.

A ?kacor? Brönner nem is tagadja, hogy olyasfajta zenét akart komponálni, amit az ember este hallgat, elfüggönyözött ablakok mögött a hálószobában, egy pohár melenget? ital mellett, esetleg illatgyertya kíséretében - és semmiképp sem egyedül. A Tub of Love cím? számban énekel is, a ?szerelem pantomimjá?-ról fújja a refrént, miszerint ehhez semmisem fogható. A funky dzsessz erotikája természetesen ered hangzásából, és nem a hallgatók zsigereire számító producerek találmánya. Talán ezért is tartalmasabb ezt hallgatni, mint valóságshow-kat bambulni... 

Timothy Lefebvre - akusztikus és elektronikus basszus
Henry Hey - Hammond orgona, billenty?k
Samon Kawamura - dobprogram, sratch
Dave Friedman - vibrafon
Mark Murphy - ének
Till Brönner - trombita, szárnykürt, minden egyéb hangszer
(Verve - Universal Music)

www.tillbroenner.com