A tavaly 40. születésnapját ünnepl? berlini Schaubühne, nemcsak Németország, hanem Európa legnevesebb színházainak egyike. Hírességét els?sorban új színházi formákat kipróbáló el?adásainak köszönheti. Az elmúlt évtizedekben Peter Zadek, Peter Stein és más hasonló színházi óriások felejthetetlen rendezéseire tódult a közönség. Mostanában európai kortárs darabok bemutatásával és táncszínházi produkciókkal ér el nemzetközi sikereket Thomas Ostermeier és Sascha Walz társulata.    

Schilling Árpád - mint mondja - sokáig gondolkozott azon, hogy milyen darabbal rukkoljon ki e hagyományokban gazdag, de nagyon is men? színházban.  A január 13-i el?adást követ? beszélgetésen a rendez? a német közönség kérdéseire válaszolva elmondta, hogy választása azért esett Jerofejev darabjára, mert szerinte a rendszerváltás óta végbement változásokat illetve az azokból fakadó társadalmi problémákat az orosz m?vész szavaival tudja leginkább közvetíteni. 
A félköralakú színpadot súlyos bordó arany rojtokkal szegélyezett függöny választja el a néz?tért?l. Akár pompás és nagystíl? is lehetne, ha nem éktelenkedne rajta egy óriási lyuk. A függöny el?tt fehérbe öltözött félistenek, a pszichiátria orvosai döntenek a f?h?s, Gurevics, beutalásáról. Nem éppen keszty?s kézzel bánnak a pácienssel, de ez csak a bevezetés. A "zsidót" betegtársai sem fogadják tárt karokkal. A kórházi mindennapok kemények, mint a kórtermi vaságy vagy az ül?ke nélküli klotyó. A falak csempéi hiányosak, helyenként kétes eredet? barna folyadékcsíkok. A zárt intézményben sajátos hierarchia uralkodik. Egyrészt az orvosok, ápolók és n?vérkék közt, másrészt - talán még szigorúbban - az ápoltak között.

A jövevény el?ször a ranglétra legalján kap helyet. A bentlakók az orosz társadalom sztereotip alakjai,  komszomol szervez?, admirális, diktátor, disszidens, no meg a költ?... Ahány alak, annyiféle. Ennek megfelel?en különböz? dilijeik vannak, mindegyikük saját módján üti el az id?t. Vannak hallgatagok és szószátyárok, propagandisták és poéták. Mindenki nyomja a sódert, a szövegáradatot folytonossági hiányok szakítják meg. Aztán jönnek a maffiózó kinézet? ápolók, kiknek kenyerük az er?szak, szúrnak, döfnek, vernek. Majd a szex-éhes n?vérkék következnek, mindenki a maga módján boldogul.

Április 30-a, Valpurgis éje van, boszorkák találkozónak ilyenkor a Blocksbergen tábort?znél. A hagyománytisztel? zsidó a zárt osztályra becsempészett alkohollal ünnepel. A "tüzes víz" birtoklása egy pillanat alatt a hierarchia csúcsára katapultálja Gurevicset. A munka napjának hajnalán szorgalmasan poharaznak az ápoltak. Kortyolás és karattyolás. Szovjet hagyományok szerint énekszó és tánc köszönti az ünnepet. Kivirul a zárt osztály.  Gurevics méri az italt, folyik a lé, folyik a szó, folyik az élet.  Az alkohol hatására sorra d?lnek ki az ápoltak, van aki fejjel rohan a falnak, mások kínzó görcsök közt múlnak el. A szomjoltás az élet kioltásával végz?dik, a kórterem kriptává válik. Az önpusztítás megtette a magáét.

Következ? el?adások:  
2003. február 18, 20, és 21-én 20 órakor a berlini Schaubühnén
www.schaubuehne.de