- Az olvasópróba utáni napon lementek a váci börtönbe. A legsúlyosabb b?nt elkövetett, legamorálisabb b?nöz?kkel kellett, hogy találkozzanak. Milyen élmény volt a "tréning"?

- Három napon keresztül beszélgettünk négy gyilkossal reggel nyolc órától déli tizenkett?ig. Volt köztük sorozat-, féltékenységi gyilkos, és ott volt az els? ember, aki terrorcselekmény miatt ült Magyarországon. ?t szétl?tték a Bach-csomópontnál. Miután nem ment vissza id?re a börtönbe, a gyermekét és a feleségét elragadta a rend?rség. Úgy hívták fel, hogy a síró gyermekét és feleségét odatartották a telefonhoz. Felfegyverkezett, és elindult taxival szeretteiért. A Bach-csomópontnál már várták a rend?rök és szanaszéjjel l?tték. Tizenvalahány éve ül a váci börtönben. Nála tisztább gondolkodású fazont keveset láttam. Egy dolog tartja életben: ha kiszabadul, bosszút állhasson azokon, akik ?t idetették.

- És köztörvényes b?nöz?. Mind  a bérgyilkos figura, Amper, mind a szerelemféltésb?l öl? Zsoltár alakításához megvolt az él? minta?

- Igen. Zsoltáré, László Zsolté volt a terrorista, az enyém a féltékenységi gyilkos srác. A mintafigura nem sokkal az után, hogy fölvettek a m?szaki f?iskolára, a szalagavató bálon összeveszett barátn?jével. Össze-vissza rugdosta ?t. Amikor felébredt, döbbent rá, hogy megölte. Öngyilkos akart lenni, nem sikerült neki. Pillanatok alatt lebukott. Nem tagadott semmit, és tulajdonképpen egy pillanatnyi elmezavar következményeként került be tizennégy évre a börtönbe.

- Mit jelentettek önöknek ezek a beszélgetések?

- Ez az a hatás, amely a b?rön keresztül ivódik be, nem feltétlenül tudjuk közvetlenül kifejezni, csak gondolunk rá valamilyen szinten. Sokkal hátborzongatóbb, ha valami megmagyarázhatatlan látszik rajtunk, mint ha egy az egyben játsszuk el a rabokat. Végigjártuk mi is a börtönt. Bezártak minket egy gumírozott kaszniba, a dühöng?cellába. Ránk zárták húsz másodpercre az ajtót. Úgy el kezdett sz?külni a tér, úgy el kezdett fogyni a leveg?… Egyszer?en megsz?nt az id?. Borzalmas volt. Ezek a hatások úgy érik a színészeket, mintha egy fényelnyel? anyagot világítanának meg. A sötétben utána az világít. Biztos, hogy az arcomra, a gesztusaimra kiültek ezek a hatások. Szembesülni az izzadtságnak és káposztaszagnak azzal a fura elegyével, ami ott van… És ?k a nap huszonnégy órájában léteznek ott ilyen lehetetlen körülmények között iszonyú sz?k helyen.

- Valamennyien össze vannak zárva?

- Van, aki egyedül van a nap huszonhárom órájában. Húsz évre zárják be, és napi egy óra sétát engedélyeznek neki. Az alatt is egyedül van. Közben hihetetlen módon megtanul rajzolni és festeni a rab. Olyan szobrokat láttunk gipszb?l kint a folyosón , mintha Salvador Dali és Boris Valeio fantáziavilága ötvöz?dnék és emel?dnék köbre. Borzalmas és zsigeri m?vészet ez, szoborba fonva, kifordult emberi bels?séggel.

- Valamennyi kritikusa megírta, hogy leírhatatlan az a metamorfózis, amin keresztülmegy, amit végigcsinál a színpadon. Ebben segítettek az élmények?

- Miközben olvastam ezeket a kritikákat, jöttem rá egy teljesen gyermeki automatizmusomra. Védekezésül, hogy megóvjam magam, az el?adás els? percében belemenekülök egy másik játékba, mint egy gyerek: megsz?nök én lenni. Lehet, hogy ez iszonyatosan misztikusan hangzik, de m?ködik, hogy belehelyezkedsz egy másik ember világába.

- Mennyire voltak egymásra utalva a darabbeli bérgyilkossal, a POSZT másik legjobb férfi f?szerepl?jével, László Zsolttal?

- Kett?nk kapcsolata a f?iskoláról datálódik, ott is sokat dolgoztunk együtt. Az egymásra figyelés  nem volt nekünk olyan irtózatosan nagy munka, de ez egy nagy tét? játék volt, és az is marad mindig.

- A f?iskolán mindig rühellte, ha a h?s szerepét osztották önre vagy kecsegtették ilyen alakítással. Itt azért mégiscsak h?s megint.

- Azért több dimenziós ember, nem egy makulátlan h?s ?. Mindig izgalmasabb figura az, akinek van egy kis rovás a múltjában. Nem a maga kend?zetlen tisztaságával lágy lélek Amper.

- Mennyire zavarta önöket kezdetben a jelenetek naturalizmusa?

- Óckodtunk t?le. És a csóknál mi lesz?-kérdezgettük. Aztán természetessé vált. Az er?szak is. Összekovácsolódtunk egy csapattá és egy börtöncellává.

- Hányszor olvasta el a próbák el?tt a B?n és b?nh?dést?

- Egyszer. És persze egyszer még gimnáziumban.

- Mennyire vált sajátjává Dosztojevszkij világa?

- Nagyon. Az els? találkozásom Dosztojevszkijjel a Félkegyelm? volt Debrecenben. Imádtam. Nagyszínházban ment, kissé eloperettesítették. Az az el?adás a mese felé indult el. Nagy siker volt.
De én mindig is szeretem az ilyen bonyolult lelkivilágú embereket. Dosztojevszkij mint író is érdekel, és érdekel az élettörténete is. Aki úgy élt, akivel olyan dolgok történtek meg életében, az tud igazán olyan mélyre menni. Az tud így kifejezni, aki lement dudálni tanulnia pokolba.

- Meg akit majdnem kivégeztek, s az utolsó pillanatban, a veszt?helyen vonták vissza a halálos ítéletet.

- Ezek nélkül a hatások nélkül szinte lehetetlen ez a mélység.  
Pál Melinda

Az idei, II. Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb férfi f?szerepl? díját megosztva Bertók Lajos és László Zsolt párosa kapta. (Dosztojevszkij-Sopsits: B?n és b?nh?dés a rácsok mögött, Budapesti Kamaraszínház)

-