Goldman elegy-belegyes írásai a filmr?l meg a forgatókönyvírásról szólnak, arról, hogy mi történt a filmszakmában az elmúlt húsz évben, és mi történt eközben a szerz?vel. Könyvét a világ zugaiban gyötr?d? forgatókönyvíróknak szóló ajánlással kezdi. Aztán nekilát, hogy elmesélje, hogyan kell egy történetet filmben elmesélni. Egy bizonyos típusú filmben persze.

Nagyjából abban a korrekt regiszterben beszél, ahogy mondjuk Spock doktor, csak igyekszik nála sokkal viccesebben. Nem is szólva arról, hogy a kanyaró tünetei és a kisgyermekkori kóros hazudozás helyett például a rendez?kr?l, producerekr?l ("többnyire szorongó és hazudozó hatökrök") és prominens pályatársairól ad leírásokat: "az évtizedek során számtalan olyannal találkoztam, aki térden állva csúszott és könnyes szemmel rimánkodott, hogy megrendezhesse a filmet, amit írtam, aztán amikor megkapta a munkát, hajított mindent egyenest a szemétbe, és forgatta, le, ahogy úri kedve diktálta".

Bennfentes, kukkolós és valódi háttértörténetek, forgatókönyv-elemzések és némi hitelt érdeml? ripacskodás. Annyi mindenesetre a két életm?-díjjal és két Oscarral kitüntetett szerz? javára írható, hogy a könyv révén nemcsak egy terjedelmes hollywoodi Story magazint vehetünk kézbe, hanem némiképp betekintést nyerünk a forgatókönyvírás titkaiba. A végén még kedvet is kapunk hozzá!

William Goldman: Mit is hazudtam? Európa, 2002. 555 old., 2600 Ft

http://www.europakiado.hu/