Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Folyóiratszemle (Archívum)
Mai szerb esszék a Tiszatájban
Szerző: Albert Mária
2003. január 16. 09:47


Azt, hogy miért éppen az esszé m?fajához nyúltak a szerb irodalom képvisel?i a meglehet?sen zavaros politikai környezetben, az írás szerz?je így indokolja: "Talán a kötetlen m?faj "szabadsága" vonzotta a háború beszédmódjába kényszerült (és kényszerít?) alkotókat...Jugoszlávia darabokra hullásával új identitáshajtások születtek...felfokozódott az önmeghatározás/önbehatárolás igénye." Az írások többsége már publikált szöveg, ám nem egy szerz? m?ve (mint például Dubravka Duric munkája) kéziratos formában pihent sokáig valamelyik asztalfiók mélyén.

Sok szerz? neve ismer?sen csenghet a kortárs irodalmi berkekben járatos olvasónak, mivel magyar lapokban is jelentek már meg publikációik. Ilyen szerz? például Jovica Acin, aki a veszprémi Ex Symphosion folyóirat, és az újvidéki Új Symphosionnak is állandó szerz?je. Ennek ellenére Orcsik Roland szerint: "...a magyar befogadó ennek a kultúrának csupán néhány mozzanatát sejtheti meg, ne is álmodozzon arról, hogy teljes képet kap egy másik nemzet (esszé-irodalmi) identitásáról."
Az cikk írója által pár szóval bemutatott, és a lap hasábjain e tanulmány után olvasható esszék közül kiemelkedik Mirko Kovac írása. A Filip Daviddal és Danilo Kis?-sel is szoros kapcsolatban álló szerz? "mostani esszéje t?le szokatlan módon az írói szenvedélyeket tematizálja, s ezen belül is a nagy világirodalmi toposzt, az alkoholt." Külön érdekesség, hogy ebben az írásban Kovac utal Hamvas Béla: A bor filozófiája cím? m?vére is.

Orcsik Roland a tanulmány utolsó soraiban kifejti: "...a fordítások olvasása kiépíthet egy olyan képzeletbeli hidat, amelyen keresztül a két világ (ti. a magyar és a szerb) - ha nem is tud teljesen találkozni - legalább közeledhet egymáshoz."
Említést érdemel az írás mottójául választott, irodalminak csak nagy-nagy jóindulattal nevezhet? mondat, amely talán a kilencvenes évek Jugoszláviájának indulatoktól f?tött, az emberi méltóságból gyakorta kivetk?z? beszédstílusát hivatott felidézni.

Orcsik Roland: Az önértelmezés határai, (Mai szerb esszék) Tiszatáj, 2003. január, 44-46. oldal
www.tiszataj.hu

 
 
Jelenleg 6 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény