Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Ünnepi hangulat vámpíroknak? (Archívum)
Botrányos karácsonyi plakátkampány
Szerző: H. Magyar Kornél
2003. január 9. 11:39


A plakáton egy tigris és egy kosárlabdázó egymás mellett vicsorog, és a két kép alatt olvasható a hat szó, katonás sorrendben. A terméktanács húsevő médiakampánya önmagában is meghökkentő, kezdetének időzítése az ádvent végére pedig annyira ügyetlen, amiről eddig azt gondoltuk, hogy ekkora bakot lőni aligha lehetséges. A plakát azonban erről szól: a baklövésről.

Stílus

Nem tagadom, szívesen megnézném magamnak a hús- és terméktanács azon vezetőit
, akik rábólintottak a nyilvánosság elé tárt plakáttervre. Persze igyekszem önmérsékletet gyakorolni, és még csak nem is gondolok arra, milyen urak (esetleg hölgyek) a döntéshozók jelen esetben. Hiszen tudom, így születnek az előítéletek. Inkább maradjunk a tényeknél.

A képeken csábosan villogtatja hatvannégyes fogsorát a tigris és a zsákoló kosaras egyaránt. A kép és a szöveg azonban nyilvánvaló ellentmondásban van egymással. A hat tőmondatot, hat kackiás vezényszót akár találó szlogennek is nevezhetnénk, de inkább hagyjuk a csúfolódást. Az, aki vicsorogtatja a fogait, nyilvánvalóan nem azért teszi, hogy az életerejét fitogtassa. Állatkertben gyakran figyelmeztetik a látogatókat, hogy kerüljék a nyílt és harsány nevetést, mert az állatok ezt fenyegetésnek veszik a fogsor kivillanása miatt. A fenyegetettségre pedig nyilvánvalóan az egyik legkézenfekvőbb válasz az agresszió. A szöveg tehát rögtön az első mondatában csúsztat: az erő ugyan stimmel, de életerő helyett az erőszak kifejezés sokkal inkább ideillik, sőt kívánkozik. Az életerő emlegetése azonban hazuggá és ráadásul szerencsétlenné teszi az egész vázlatot: a vér színe, a hosszú szemfogak villogtatása mellett engem inkább vámpírizmusra emlékeztet, mint ízletes borjúbécsire, és – talán nem vagyok vele egyedül – ettől valahogy elmegy az étvágyam…

Amúgy sem illik az életről agitálni mások húsán csócsálva. Ehhez képest a sor végén is ott éktelenkedik ez a szegény szó, ezúttal az „életöröm” szerkezetben. Nos, mit lehet mondani arra, akinek az jelenti az öröm forrását, ha más halálából nyer életerőt? Megint csak a vérszívókat rángatja elő ez a képtelen képzavar az agyamban. A választ is tudom az előző kérdésre, sőt tulajdonképpen több ezer éve tudja mindenki – gondolhatnánk –, de a mai, a valódi világban azonban kezdünk erről is elfeledkezni. Kulturális honlapon publikálva talán nem ciki, ha bátortalanul ajánlom Szophoklész csekély életművét, Szent Ágoston kisded traktátusait, vagy Platón tulajdonképpen elhanyagolható ötleteit.

Aztán nem értem, hogy mi köze a húsevésnek a robbanékonysághoz, gyorsasághoz, magabiztossághoz. Ha már a fauna a példatár, nem kell szemfogakat villogtatni ahhoz, hogy találjunk rekord sprintelőket, sőt. Ennek ellenére erőt veszek magamon, és elképzelem, ahogy bedob egy hamburgert a nyuszi, mielőtt eliszkol a farkas elől, próbálom komolyan végiggondolni, ahogy a gazella körömpörköltet töm reggelire, hogy faképnél hagyja a párducot. Ugyanígy nehezemre esik elképzelni, ahogy a 100 kilón felüli klub tagjai (nyilván nem a legelés ártott meg) ezerrel startolnak hegynek felfelé, nehogy lekéssék a villamost.

Talán egyedül a győzelem az a szó, aminek van némi keresnivalója ezen a plakáton. Persze a fránya vizuális környezet itt sem hagy nyugton, a kosaras zsákol ugyan, de a győzelem véráldozattal jár… Pardon; de nem én kezdtem, a plakát hangulatától egyszerűen nem lehet elvonatkoztatni. Kezemben a bárd, lábam alatt a vad… Pedig tudom, hogy a terített asztalnál nem illik a vágóhídról beszélni.

Nexus

Hogy ki hogy viszonyul a húsevéshez, az legjobb esetben az illető magánügye. Szerencsére mai vészterhes világunkban az nem jelent casus bellit, hogy te szárnyaspárti vagy én meg marha, én magvakat eszem, te cupákot. Éppen ezért érthetetlen és durva agresszió, ahogy a húsevő plakát borzolja a járókelők jóérzését, és valami egészen ijesztő, ragadozó kultúrát népszerűsít. Próbálom számba venni a hentesszakszervezet érveit, hogy az emelkedő takarmányárak, meg a szivacsos kergekór miatt visszariadt fogyasztók. De nyilvánvalóan költői a kérdés: így lehet, így kell-e ajnározni egy olyan országot, ahol a húsfogyasztásnak több évszázados és éppen ezért kialakult hagyományai vannak? Magyarország húsevő ország, bár jelen van egy markáns mag is, amely ilyen-olyan okokra hivatkozva elutasítja állati eredetű táplálék fogyasztását. Legtöbben pironkodva súgják az asztaltársaságnál, hogy ők inkább nem kívánnak fogyasztani a menüből. De eszembe jut erős, szívós testalkatú, vegetáriánus ismerősöm, aki öntudatosan közli a vendégségben, amikor rá akarják tukmálni a véreshurkát, hogy öregem, húsz éve nem eszem húst, hányszor mondjam még? Az illető kaszkadőr, és a legtöbb forgatáson már tudják, hogy mit főzzenek neki.

A vegetáriánus kontra húsevő viszony nyilvánvalóan a tolerancia mércéje. A média azonban köszönőviszonyban sincs a toleranciával, és habozás nélkül kész lerombolni az emberek csekélyke megmaradt méltóságérzetét is. Nézem a plakátot és elgondolkozom: most akkor a tigris olyan, mint az ember, miközben tépi a véres cafatokat áldozatáról? Na nem, azt azért mégsem. Akkor viszont nem marad más, mint hogy… az a másik, az egy nagy állat. Az ő nevében is köszönöm, jólesik, komolyan…

Gusztus

Az angolban kétféle szó van a húsra: az egyik a nyers hús, a flesh, a másik a főzött, sütött, rántott, vagyis emberi fogyasztásra alkalmas hús: a meat. Ezek fényében szögezzük le, hogy mindenki számára világos legyen, akit esetleg megtéveszt, ami a szeme elé kerül: az a hús, amelyik vérvörös színű, csöpög, és vicsorognak utána, az nem embernek való, az a flesh, abból – nagyon köszönöm – nem kérek. A másik, amelyik fűszeres illatfelhőkkel gőzölög, aranybarna árnyalatokban pompázik mintás tányéron, mellette hívogató köret – nos, ez talán jöhet. De majd én eldöntöm, hogy kérem-e, hiszen ismerem már évszázadok óta az ízét, és választok ízlésem, világnézetem szerint. Még egyszer hadd hangsúlyozzam: köszönöm, de nem kell a húst a számba rágni, pláne nem ilyen állagban.

Kényes téma a húsevés mostanában. Sokan vannak olyanok, akik nem hajlandóak belenyugodni abba, hogy csak úgy lehet élni, ha más élőlény meghal. A legtöbben viszont szeretnének kulturáltan és jóízűen étkezni. Az ilyen plakátok aligha járulnak ehhez hozzá. Én legalábbis nem szívesen vállalok közösséget ilyen húsevőkkel.

 
 
Jelenleg 6 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!