Forpsi

Állások, állások Magyarországon, álláskeresés, jobs

Fesztivál.hu

Port80.hu

Mp3Heaven.hu




Legyen a Papirusz.hu a Kezdőlapja! Tegye be lapunkat a Kedvencek közé!
Gesztenyés kulcs (Archívum)
Állandó tárcaírónk ezúttal novellát írt az artiturának
Szerző: Eszéki Erzsébet
2002. december 26. 22:50


Gesztenyés Brúnó és Gesztenyésné Matild már nyolc éve voltak házasok; azért nyolc, mert mindketten ennyire emlékeztek. Két fiuk, Brúnó II. és Simon már szintén benne voltak a korban, az egyik hét, a másik hat évet mondott magáénak, de csak akkor, ha megkérdezték tőlük. A családban nagy volt a harmónia, mindnyájan ugyanazokat az ételeket szerették, ugyanazt a fogkrémet használták, és ugyanazokat a sorozatokat nézték a tévében; nagy néha legfeljebb azon vesztek össze, hogy vannak-e ufók, és ha vannak, nem lehet-e ennek az az oka, hogy a fölső szomszéd gyakorta hajítja ki a mosdókagylót az ablakon. Ilyenkor persze a családfőnek, magának Gesztenyés Brúnónak kellett igazságot tennie, s ő ilyenkor azt válaszolta, hogy ha vannak is ufók, az űrhajójuk nem a mosdókagylóra hasonlít, hanem a tükörtojásra. Ezen annyira elcsodálkoztak a gyerekek, hogy meg se tudtak szólalni; helyre állt a családi béke.

Családtörténetük legújabb epizódjában karácsonyra készülődtek, vagyis csak Brúnó és Matild, a gyerekeknek inkább azt mondták, „á, lehet, hogy az idén elmarad a karácsony!”, mert különben már a Mikulás utáni első napon azon vitatkoztak volna, hogy elképzelhető-e, hogy a karácsonyfát is az ufók hozzák. Hát éppen ezért Brúnó és Matild mindent a lehető legnagyobb titokban intézett, hogy jó fülű gyerekeik meg ne neszeljenek valamit.

Matild komoly óvintézkedéseket tett az ajándékok elrejtésére: a nagy ruhásszekrényből kivette a legfontosabb cuccokat, majd a szekrény mélyén elrejtette a két fiúnak szánt ajándékot, duplán rázárta a reteszt, a kulcsot pedig egy pamutszálra fűzve a nyakába akasztotta. És le se vette onnan, vele volt nappal, és vele volt éjjel is.

A gyerekek mit sem sejtve körmölték a téli szünetre előírt matekleckét, míg Brúnó a garázsban hegyezte a fenyőfa alját, Matild pedig a konyhában sürgött-forgott és pörgött, néha már az az érzése támadt, ő maga a turmixgép. A családi hagyományokhoz híven gesztenyés pulykát sütött, s hogy a szintetikus alapanyagokat mindenképp nélkülözze, mákból készítette el a mákos bejglit. Amikor Brúnó végzett a garázsban, a föltalpasított fenyővel átharcolta magát a szűk folyosón, kicsit átrendezte a nappalit, egyik keze itt, a másik amott, olyan gyorsan feldíszítette a fát, hogy ennyi idő alatt észre se lehetne venni, hogy behúzott kézifékkel megy a Trabant. Matild szépen megterített, mozdulatlan angyalokat ábrázoló szalvétát rakott a poharak alá.

Közben sűrű pelyhekben eleredt a hó, s mindketten úgy érezték, most már ideje pontot tenni a számtanpéldák végére. Brúnó meggyújtotta a gyertyákat, a rakéta alakú csillagszórókat, Matild pedig döbbent arccal nyitott a gyerekekre: „Képzeljétek, megjött a Jézuska!” Brúnó II. fölpattant: „Képzeljük-képzeljük! De hol van?”

Brúnó II. megfogta Simon kezét, átvezette a nappaliba, és Brúnó apa ezen a karácsonyon is olyan gyönyörű fát állított, hogy a két gyerek azonnal fenékre pottyant, és úgy nézték tátott szájjal: „Ez aztán maszek!” – jegyezte meg Brúnó II.

Matild bekapcsolta a kétkazettás magnót, felharsant a Csendes éj, a gyerekek hol a hóesést, hol az imbolygó gyertyafénytől andalgó fenyőárnyékot nézték a falon, hol pedig mindkettőt. Matild és Brúnó hirtelen nem is tudták, mit éreznek, vagyis tudták, mert hát minden karácsonykor pontosan ugyanígy elérzékenyülnek, legszívesebben napokig nem mozdulnának onnan, csak néznék a fát meg egymást, mert ahogy ott teljesen elgyöngülnek a szelídségtől, olyan nagyon emberi, mint máskor ritkán.

Némán körbecsókolták egymást, majd a szárnyalóan meghitt hangulatban először Brúnó II. szólalt meg: „Anya, amikor délután telefonon beszéltél, és azt mondtad, hogy jézusom, jézusom, teljesen azt hittem, hogy még csak most rendeled a fát meg az ajándékokat.” „Hm! – válaszolta Matild – akkor nézzük az ajándékokat!” Brúnó orkánszerűen elfújta a gyertyákat, felkapcsolták a villanyt, és Matild benyúlt a blúza alá, hogy elővegye a pamutszálon lógó szekrénykulcsot.

Brúnó arca együtt sápadt Matildéval. „Nincs meg a kulcs!” – sziszegte fogai között Matild, hogy a gyerekek meg ne hallják. „De hát hová tetted” – kérdezte Brúnó még halkabban. „Fogalmam sincs – válaszolta Matild –, te jó ég, tán csak nem sütöttem bele valamibe?”

Brúnó nagyokat nyelt, a szeme forgott, de nem akart, most az egyszer nem akart mérges lenni, inkább intézkedett.

„Gyertek gyerekek, üljünk asztalhoz, most kivételesen először vacsorázunk, és csak utána jön az ajándék, hátha addig még nagyobbra nőnek. Igen. És az ételt óvatosan rágjátok, nem kell habzsolni, ami nem ízlik, azt tegyétek a tányér szélére; nem fog haragudni anya érte.” A két gyerek kicsit értetlenül nézett, de leültek az asztalhoz. Matild talán életében nem hegyezte ennyire a füleit, mint mikor a gesztenyés pulykát szelte, minden reménye abban volt, hogy egyszer csak megpendül a gesztenyés töltelékben a szekrénykulcs. De nem, fölszelte az egészet, nem pendült meg. Aztán fölszelte az összes bejglit, az se pendült meg.

Brúnó közben azon gondolkodott, hogy talán föl lehetne feszíteni a szekrényt, merthogy ilyenkor, szent este, hol talál ő lakatos. Szerszámok híján aztán föladta a szekrényfölfeszítést.
„Most mi legyen?” – bökték egymás felé Matild és Brúnó a gyerekek feje fölött, de mindketten csak a vállukat vonogatták; fogalmuk sincs.

„És az ajándék? Most már jöhetne!” – mondta Brúnó II., mire Brúnó apa rögvest belekezdett, majd csak lesz valami: „Az a nagy helyzet gyerekek, hogy anyátok és én, jómagam, szóval, igen érzékenyen érint ez mindannyiunkat, lehet, könnyen lehet, hogy ideig-óráig, úgymond, nem tudom, értitek-e, de a Jézuska, az ajándékokat, úgymond, időlegesen sztornózta...”

Akkor Simon lepattant a konyhaszékről, kis lábain szélsebesen berohant a szobába. Matild és Brúnó már várták a visítás és zokogás hangját. De semmi nem hallatszott ki. Utánamentek. Simon derékig bent volt a játékszekrényében, egy-két koppanással aztán kimászott. Egy kis csomag volt a kezében, fényes papírban, masnival átkötve.

„Ezt neked hozta a Jézuska” – mondta Simon, és Matild kezébe nyomta a kis csomagot. Matild homlokán zománcot vert az izzadság, hogy a legkisebb gyereke őneki tud, de ő neki nem tud adni.
„Szép fényes – mondta Simon izgatottan, pici tenyereit dörzsölgette az álla alatt, miközben anyja a csomagot bontotta –, igaz, az utcán találtam, de gondoltam, hátha örülsz neki.” Matildban bennfagyott a szó, talán a havazás is elakadt egy pillanatra, mert a kibontott, kis színes papírdoboz alján ott lapult a nagy ruhásszekrény fényes kulcsa.


 

 
 
Jelenleg 7 olvasó böngészik a Papiruszon


Képes apróhirdetés ingyen | Nemzetközi hirdetés | Fesztivál, rendezvény

Legyen a WEBSZIGET.COM a Kezdõlapja!
PORT80.HU :: Magyarország Legtutibb Kezdolapja! :o)
MP3Heaven.hu :.:.::. Zene, MP3 & Partyzine q-_-p
Fesztivál.hu - A magyarországi fesztiválok gyujtoportálja
Tourinfo.hu - Magyarország Vezeto Turisztikai Portálja
SzuperPiac.hu - A képes hirdetések helye!
.: Papirusz.hu :. Kulturális Portál
Mindentudó.net :: Az optimális döntés lehetosége!
Hirdessen Nálunk! Tekintse meg médiaajánlatunkat!
Impresszum
Ha kérdése van, írjon nekünk!