Az újrahangszerelés nem idegen Bach m?vészetét?l. Maga a németalföldi mester is - egyesek szerint tudatosan, mások szerint csupán befejezetlenül maradt m?veiben - sokszor ?megfeledkezett? a hangszermegjelölésr?l a partitúrái elején. Alighanem ennek köszönhet?, hogy az életm? csúcsteljesítményének számító Fúga m?vészete például oly gyakran és annyira változatos formákban hallható a vonósnégyest?l a szimfonikus zenekari változatig.

Bach szabad hangszerkezelése alighanem része volt a kor zenei gyakorlatának, amely nem tekintette k?be vésett, törvényszer?en végrehajtandó parancsnak a kotta lejegyzéseit - ezért gyakran és sok helyen lazábban jegyezte le a zenei invenciókat. Egyesek szerint Bach volt az els? zeneszerz?, aki igyekezett pontosan kottázni: nem csupán minden id?k legnagyobb komponistájának tartják, hanem h? médiumnak is, aki a krónikás pontosságával közvetíti számunkra kora zenei gyakorlatát, amikor még akkora szerepe lehetett a zenei rögtönzésnek, az improvizációnak, mint amilyen manapság inkább a dzsesszben tapasztalható.

Nem véletlen, hogy a dzsessz-zenészek különös tisztelettel viszonyulnak Bach zenéjéhez, és mostanában is sajátos Bach-értelmezések egész sora jelenik meg különböz? lemezkiadók tolmácsolásában. A legismertebb a francia billenty?s, Jacques Loussier stílusa, aki Hammond-orgonán játszik barokk zenét - szving ritmusban. Az utóbbi id?k szenzációja volt Oláh Kálmán dupla albuma: a Goldberg-variációk egy-egy tétele a Stuttgarti Kamarazenekar kottah? tolmácsolásában csendül fel, majd ezeket a kit?n? pianista rögtönzött zenei gondolatai kommentálják.

Vázsonyi János talán még ezekhez képest is merészebben közelíti meg Bach m?vészetét. Bár a szaxofont jó egy évszázaddal Bach halála után találta fel egy szintén német hangszerépít?, a csellószvitek és heged?partiták átiratait hallgatva nyilvánvaló, hogy Bach kedvelte volna a hangszert. Vázsonyi játéka tapogatózó alázatával hívta fel magára a komolyzenei kritikusok figyelmét is, bár intellektuális el?adásmódja, amely minden pillanatban válaszutat állít saját maga elé, inkább a dzsessz stílusára emlékeztet, amely a kotta magabiztos lejátszása helyett a zenei pillanat maximális megélését tartja fontos szempontnak. A 26-ai koncert egyik alapélménye a Millenáris közönsége számára is hasonlónak ígérkezik, illetve az a bens?ségesen megnyilatkozó, intim el?adásmód, amellyel Vázsonyi olyan h?en idézi Bach áhítatos, Isten felé forduló szellemiségét, ahogy a komolyzenei el?adók közül is csak kevesen.

A fiatal szaxofonos egyébként nemcsak Bach m?veit játssza szívesen a korból: a közeljöv?ben megjelen? hasonló hangulatú lemezén egyebek között Telemann kánonszonátái is felcsendülnek majd szólóhangszerén - elektronikus visszhangeffekt segítségével.