Néhány évvel ezelőtt még viccek tárgya volt a gépi fordítás; ma egy használati utasítás, egy e-mail vagy egy hírszöveg magyarra fordítása másodpercek alatt, jó minőségben megoldható. A fejlődés valódi, és nem érdemes lekicsinyelni. Ugyanakkor a szakma és a nyelvészet felől nézve pontosan látszik, hol vannak a rendszer határai – és ezek a határok nem véletlenszerűek.

Miért nehéz eset a magyar?

A magyar nyelv több szempontból is nehéz terep a statisztikai alapon működő rendszereknek. Az első ok a gazdag ragozás: egyetlen főnévnek több tucat alakja van, ami azt jelenti, hogy ugyanaz a szótő rengeteg különböző formában jelenik meg a szövegekben – így minden egyes alakról kevesebb tanulópélda jut a modellnek.

A második ok a szórend szabadsága. A magyarban a mondat elemei viszonylag szabadon mozgathatók, de ez nem jelenti azt, hogy mindegy a sorrend: az elmozdítás a hangsúlyt, a fókuszt és a mondat jelentésárnyalatát változtatja meg. Egy fordítórendszer könnyen ad nyelvtanilag hibátlan, ám a hangsúlyviszonyokat tekintve félrevezető mondatot.

A harmadik a méret. A magyar viszonylag kis nyelv: a rendelkezésre álló párhuzamos szövegkorpusz töredéke annak, ami az angol–német vagy angol–francia párosnál rendelkezésre áll. Minél specifikusabb a szakterület, annál érzékelhetőbb ez a hiány.

Ahol viszont már nagyon jó

Igazságtalan lenne csak a hibákról beszélni. A gépi fordítás ma kiválóan működik ott, ahol a szöveg ismétlődő szerkezetű és egyértelmű: műszaki dokumentációban, jogi formaszövegekben, termékleírásokban, ügyfélszolgálati levelezésben. Ezeken a területeken a fordítói munka jellege meg is változott: nem fordítás folyik, hanem utószerkesztés.

Hasonlóan jól használható a megértést segítő fordítás. Ha a cél az, hogy egy idegen nyelvű cikkről megtudjuk, miről szól, akkor a gép tökéletesen elegendő. A hiba ott kezdődik, amikor a fordítást publikálásra szánt végterméknek tekintjük.

Ahol a szépirodalom elválik

A műfordítás nem szavakat, hanem hatásokat visz át. Egy irodalmi szöveg esetében a fordító folyamatosan dönt: melyik réteget tartja meg és melyiket áldozza fel. A ritmust vagy a szó szerinti jelentést? A rímet vagy a képet? A korabeli hangulatot vagy a mai olvashatóságot? Ezek nem nyelvi, hanem értelmezési döntések.

Emiatt bukik el a gép a magyar irodalmi szövegeknél is. Egy 19. századi próza archaikus rétegét felismerni és következetesen újraalkotni magyarul olyan feladat, amelyhez tudni kell, mikor íródott a szöveg, milyen hagyományba illeszkedik, és hogy a mai olvasó mit fog belőle érteni. A modell ezekből legfeljebb statisztikai lenyomatot lát.

Ugyanez vonatkozik a humorra, az iróniára és a szójátékra. Ezeknél a fordító gyakran nem fordít, hanem újraír: más képet talál, amely a célnyelvben ugyanazt a hatást éri el. Ez alkotói munka, nem konverzió.

A magyar irodalom kifelé: a nagyobb probléma

A vita hazai szempontból nem csak arról szól, mit fordítunk magyarra, hanem arról is, mi jut ki magyarból. A magyar irodalom nemzetközi jelenléte hagyományosan néhány kiváló műfordítón múlt – olyanokon, akik a célnyelv anyanyelvi beszélői, és emellett magasan tudnak magyarul. Ez a kombináció ritka, és a kiesésük pótolhatatlan.

Itt jelent valódi lehetőséget a technológia, de nem a fordítás helyettesítésében, hanem az előkészítésben: mintafordítások gyors elkészítésében, amelyek alapján egy külföldi kiadó egyáltalán érdeklődni kezd egy szerző iránt. A végleges szöveget azonban továbbra is ember készíti.

Ki a szerző, ha a gép fordít?

A jogi kérdés messze nem rendezett. A műfordítás Magyarországon önálló szerzői jogi védelmet élvez: a fordító a saját fordításának szerzője. Ha viszont a szöveg jelentős részét gép állította elő, és az ember csak javított rajta, akkor kérdés, mi minősül egyéni, eredeti alkotásnak.

A gyakorlati következmény már most látszik: a szerződésekben egyre gyakrabban jelenik meg, hogy a fordító nyilatkozik a gépi eszközök használatáról. A tartalomjelölés általánosabb szabályozásáról – amely az AI-val készült tartalmakra vonatkozik – korábbi cikkünkben írtunk részletesen.

Mit jelent mindez az olvasónak?

Rövid távon azt, hogy több fordítás készül el, gyorsabban és olcsóbban – főként az ismeretterjesztő és a lektűr műfajokban. Ez önmagában jó hír, de van kockázata: a gyorsan előállított, alig szerkesztett fordítás észrevétlenül rontja a nyelvi színvonalat, mert idegen mondatszerkezeteket honosít meg.

A gyakorlati tanács ezért egyszerű: aki fordított könyvet vásárol, nézze meg a fordító nevét. Ha nincs feltüntetve, az önmagában jelzés. A jó kiadók a fordítót a szerzővel közel egyenrangú alkotóként kezelik, és ez a kolofonban is látszik. Ugyanez a szempont igaz a hangoskönyveknél a felolvasó személyére – erről a könyvpiaci trendekről szóló írásunkban is szó esett.

Mi lesz a fordítói szakmával?

A legvalószínűbb forgatókönyv nem az eltűnés, hanem a kettéválás. Az egyik ág az utószerkesztés lesz: nagy mennyiségű, gépi nyersanyag emberi javítása, jellemzően szakszövegeknél, alacsonyabb díjazással. A másik ág a szerzői jellegű munka: szépirodalom, esszé, marketingszöveg, dramaturgia – ahol az emberi döntés maga a termék.

Ez a kettéválás a szakmai képzést is átalakítja. A fordítóképzésben egyre nagyobb súlyt kap az eszközismeret és a minőség-ellenőrzés, miközben a klasszikus műfordítói felkészítés – irodalomtörténet, stilisztika, összehasonlító poétika – éppen most válik ismét megkülönböztető értékké.

GYIK – gyakori kérdések a gépi fordításról

Miért nehezebb a magyar, mint az angol? A gazdag ragozás, a szabad szórend és a viszonylag kis méretű párhuzamos szövegkorpusz együtt nehezíti a modellek dolgát.

Mire használható nyugodtan a gépi fordítás? Megértéshez, tájékozódáshoz, ismétlődő szerkezetű szakszövegekhez és belső levelezéshez – vagyis ott, ahol nem publikálásra szánt végtermék készül.

Miért nem működik szépirodalomnál? Mert a műfordítás nem szavakat, hanem hatásokat visz át, és ehhez folyamatos értelmezői döntések kellenek: mit tartunk meg a ritmusból, a képekből, a korhangulatból.

Kell-e jelölni, ha gép fordított? A tartalomjelölési szabályozás irányába mozdul a gyakorlat, és a kiadói szerződésekben is egyre gyakoribb a gépi eszközök használatáról szóló nyilatkozat.

Honnan tudom, hogy jó fordítást veszek? Nézzük meg, fel van-e tüntetve a fordító neve, és olvassunk bele: az idegenszerű mondatszerkezetek és a következetlen szóhasználat árulkodó jelek.

Eltűnik a fordítói szakma? Nem, de kettéválik: az utószerkesztésre és a szerzői jellegű, irodalmi-kreatív fordításra – utóbbi értéke éppen most nő meg.