Felsőiszkáztól Budapestig

Nagy László 1925. július 17-én született a Veszprém vármegyei Felsőiszkázon, paraszti családban. Ez az indulás az egész életművet meghatározta: a falusi világ tárgyi kultúrája, a népköltészet nyelve és a paraszti munka ritmusa nem díszletként, hanem szerkezeti elemként épült be a verseibe.

Pályája nem eleve az irodalom felé indult. Budapesten képzőművészeti tanulmányokat kezdett – iparművészeti, majd képzőművészeti irányban –, és csak ezután fordult véglegesen a költészet felé. Ez a kettősség végigkíséri az életművét: a látvány, a vonal, a képi szerkezet a verseiben is jelen van.

A negyvenes évek végén ösztöndíjjal Bulgáriába került, ahol megtanult bolgárul. Ennek következménye lett a magyar műfordítás-irodalom egyik legjelentősebb teljesítménye: a balkáni, elsősorban bolgár népköltészet magyar tolmácsolása.

A költő, aki képekben gondolkodott

Nagy László verseinek legjellemzőbb vonása a sűrű, tárgyias képalkotás. Nem magyaráz és nem elmélkedik: képeket állít egymás mellé, és a jelentés ezek feszültségéből keletkezik. Ez a módszer közel áll a képzőművészeti gondolkodáshoz – nem véletlen, hogy egész életében rajzolt.

Legismertebb verse, a Ki viszi át a Szerelmet pontosan ezen az elven működik. A vers nem érvel a szeretet mellett; egyetlen képet állít fel – a túlpartra vivés képét –, és ebből épít kérdést. A záró sor a magyar költészet legtöbbet idézett mondatai közé tartozik.

Hasonlóan erős a Menyegző, amely a hatvanas évek egyik legnagyobb hatású hosszúverse, valamint a József Attila! című költemény, amely nem hódolat, hanem számvetés egy elődsorssal.

Mit mutat be a Bőrömön süt át című kiállítás?

A Petőfi Irodalmi Múzeum tárlata azt az életműréteget dolgozza fel, amely a köztudatban alig jelenik meg: Nagy László képzőművészeti munkáit, könyvillusztrációit és grafikáit. A kiállítás egyik különlegessége Huszár Dániel digitális animációja, amely a rajzokat mozgásba hozza.

Ez a megközelítés több, mint kuriózum. Ha egy költő rajzol is, a két médium egymást magyarázza: a rajzokon látható vonalvezetés, sűrűség és ritmus ugyanaz, mint a verssorokban. A kiállítás így nem illusztrációkat mutat a versekhez, hanem a szerzői gondolkodás másik nyelvét.

Az irodalmi múzeumi gyakorlatban ez a fordulat évek óta látszik: a kiállítások nem szövegtáblákkal dolgoznak, hanem tárgyakkal, kéziratokkal, hangfelvételekkel és képi anyagokkal. Az irodalom így válik kiállíthatóvá.

A műfordító

Nagy László műfordítói életműve önmagában is jelentős. A bolgár és délszláv népköltészet magyarra ültetése nemcsak nyelvi teljesítmény volt: ez az anyag a saját költészetére is visszahatott. A balladás szerkezetek, az ismétléses formák és a mágikus képalkotás a fordításokból is beépült a saját verseibe.

Ez a kölcsönhatás a magyar irodalomban nem egyedülálló – Weöres Sándor és Kosztolányi Dezső fordításai hasonlóan formálták a saját életművüket –, Nagy Lászlónál viszont különösen közvetlen: a népköltészeti nyelvhez való viszony nála nem stílusgyakorlat, hanem alapállás.

Szécsi Margit és a közös életmű

Nagy László felesége Szécsi Margit költő volt – a huszadik századi magyar líra egyik legerősebb női hangja. A két életmű egymás mellett, mégis élesen különbözőn futott: Szécsi verseiben a városi modernitás, a technikai civilizáció képei is megjelennek, míg Nagy Lászlónál a paraszti és a mitikus réteg dominál.

Az irodalomtörténeti recepció sokáig árnyékban hagyta Szécsi Margitot; az elmúlt években ez érzékelhetően változik, és az újraolvasás a két életművet egymás kontextusában is vizsgálja.

Miért maradt meg a köztudatban?

Nagy László azon kevés 20. századi magyar költő közé tartozik, akinek egy-egy sora a hétköznapi beszédbe is bekerült. Ez ritka teljesítmény, és nem a népszerűsítésen múlik: azon, hogy a képei olyan alaphelyzeteket fogalmaznak meg, amelyekre nincs jobb megfogalmazás.

Az életmű ugyanakkor nem problémátlan a mai olvasat szempontjából. A hatvanas-hetvenes évek költői szerepfelfogása – a költő mint a közösség szószólója – ma idegenül hat, és a recepció egy része éppen ezt a prófétikus pozíciót vitatja. A versek ereje viszont ettől függetlenül működik.

A 20. századi magyar életművek újrafeldolgozásáról – és arról, hogy egy évforduló akkor ér valamit, ha marad utána kutatás – Hernádi Gyula centenáriuma kapcsán is írtunk.

GYIK – Nagy László

Mikor és hol született?
1925. július 17-én, a Veszprém vármegyei Felsőiszkázon.

Mi a legismertebb verse?
A Ki viszi át a Szerelmet, amelynek záró sora a magyar költészet legtöbbet idézett mondatai közé tartozik.

Rajzolt is?
Igen: képzőművészeti tanulmányokat végzett, és egész életében készített grafikákat és illusztrációkat.

Mit fordított?
Elsősorban bolgár és délszláv népköltészetet; a nyelvet bulgáriai ösztöndíjas évei alatt tanulta meg.

Ki volt a felesége?
Szécsi Margit költő.

Milyen kiállítás kapcsolódik a centenáriumhoz?
A Petőfi Irodalmi Múzeum Bőrömön süt át – Nagy László 100 című tárlata, amely a képzőművészeti munkákra, illusztrációkra és grafikákra összpontosít.

Van-e a kiállításnak digitális eleme?
Igen, Huszár Dániel digitális animációja, amely a rajzokat mozgásba hozza.