Holnap országszerte kenyeret szentelnek, este pedig tűzijáték lesz a Duna felett. Mindkettő magától értetődőnek tűnik – pedig egyik sem régi. Augusztus 20. története a „kitalált hagyomány” tankönyvi példája: egy 11. századi egyházi ünnepnap, amelyet az elmúlt két és fél évszázadban minden politikai rendszer újraértelmezett.

1771: az ünnep állami karriere

Az első nagy fordulat Mária Teréziához köthető. Az uralkodó 1771-ben visszaszerezte a raguzai domonkosoktól a Szent Jobbot, Budára hozatta, és elrendelte, hogy augusztus 20. Magyarországon nemzeti ünnep legyen, és a naptárakba is felvegyék. Az 1772-es alapítványlevele évi hat alkalommal írta elő az ereklye nyilvános tiszteletét, ebből augusztus 20-án kilenc napon át.

Ez az a pillanat, amikor az egyházi emléknapból államilag támogatott, naptárba írt ünnep lesz. A következő lépcső 1891: a korabeli szabályozás az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át – vagyis az ünnep ekkor vált a széles néptömegek szabadnapjává.

1898: az aratóünnep mint politikai eszköz

És itt jön a leginkább meglepő rész. Az „új kenyér ünnepe”, amelyet ma sokan ősi paraszti hagyománynak gondolnak, valójában az 1890-es évek végén született, felülről szervezve.

Az előzmény az 1898-as, a korban „rabszolgatörvényként” emlegetett jogszabály volt, amely az aratósztrájkokat próbálta letörni. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter ezután vezette be az aratóünnepeket, azzal a céllal, hogy helyreállítsa a földbirtokosok és a munkások közötti „patriarchális jó viszonyt”. Kovács Ákos etnográfus kutatása szerint az aratóünnep és a Szent István-nap összekapcsolására először 1902-ben, Kecskeméten tettek kísérletet, de csak lassan terjedt el; nagyobb lendületet az 1931-ben induló Gyöngyösbokréta-mozgalom adott neki. Kovács vonatkozó kötetének a címe önmagában is összefoglalja a tanulságot: Kitalált hagyomány.

Vagyis a kenyérszentelés nem évszázados falusi szokásból emelkedett állami rangra, hanem fordítva: állami-politikai kezdeményezésből lett belőle „hagyomány”, amelyet aztán a következő rendszer készen talált.

1949: az alkotmány ünnepe

A következő átírás a kommunista hatalomé. Az Országgyűlés 1949. augusztus 18-án fogadta el a szovjet mintájú alkotmányt, amely augusztus 20-án lépett hatályba – az időzítés szándékos volt, „új, szocialista államalapításként” tálalva. Innentől az ünnep hivatalos tartalma az alkotmány, mellette pedig az új kenyér lett; a vallási réteget felszámolták. 1950-ben betiltották a Szent Jobb-körmenetet, amelyet előtte évtizedeken át százezrek kísértek: az 1938-as, minden idők legnagyobb körmenetén a becslések szerint mintegy 800 ezren vettek részt.

A rendszerváltás után az Országgyűlés 1991. március 5-én döntött arról, hogy a három nemzeti ünnep – március 15., augusztus 20. és október 23. – közül augusztus 20. legyen a hivatalos állami ünnep (1991. évi VIII. törvény). A Szent Jobb-körmenet 1989 óta ismét évente megrendezésre kerül; 1991-ben II. János Pál pápa is részt vett rajta.

A tűzijáték: majdnem kétszáz éves, de nem folyamatos

A tűzijáték hagyománya idősebb, mint gondolnánk – de legalább háromszor megszakadt. Az első feljegyzés augusztus 20-i tűzijátékról 1829-ből származik, 1835-ben a Városligetben rendeztek ilyet. A szabadságharc után szünetelt; az 1860-as újraindítást biztonsági okból lefújták, mire a tömeg randalírozott.

Rendszeressé 1927-től vált, Trianon után, tömegeket vonzva. 1941-ben elmaradt, mert a tárolt pirotechnikai anyag felrobbant és leégett a Kioszk étterem. Az ötvenes évek elején a hangsúly átkerült április 4-re, 1956 után pedig mintegy tíz évig szünetelt a látványosság; 1966-ban indult újra, és azóta gyakorlatilag minden évben megrendezik – kivéve 2020-at, amikor a járvány miatt maradt el.

Idén újabb fordulat: a rövidebb, körülbelül tízperces tűzijáték mellé 1500 drónból álló látványshow kerül, az ünnepség pedig az elmúlt évekhez képest töredék költségvetésből valósul meg. Ha a fenti történetet nézzük, ez nem törés, hanem folytatás: minden korszak a maga technológiájával és a maga üzenetével rendezi be ugyanazt a napot.

Mit kezdjünk ezzel?

A „kitalált hagyomány” fogalma nem leleplezés, és nem is értékítélet. Azt írja le, hogy a közösségi ünnepek jelentős része nem az idők homályából ered, hanem konkrét korokban, konkrét szándékkal jött létre – és attól még valódi közösségi élménnyé válhat. A kenyérszentelés attól, hogy 1902-ben Kecskeméten kezdődött, ugyanúgy összegyűjti ma a falu közösségét.

Amit érdemes tudni: az ünnep, amelyet holnap megülünk, legalább négy réteget hordoz egymáson – a 11. századi szentkultuszt, a 18. századi udvari-államegyházi ünnepet, a 19. század végi agrárpolitikai konstrukciót és a 20. századi állami reprezentációt. Az, hogy melyik réteget látjuk belőle, mindig az adott korról is árulkodik.

Szent Istvánról, a szentté avatásról és a Szent Jobbról szóló írásunk a Történelem rovatban olvasható, a holnapi budapesti és vidéki programokat pedig az Esemény-tár rovatban gyűjtöttük össze.