A filmzeneszerző sorsa mindenütt hasonló: ha jól dolgozik, észre sem vesszük. A magyar filmtörténetben azonban ez a névtelenség különösen igazságtalan, mert az itthoni filmzene sokáig nemcsak kísérőanyag volt, hanem önálló zenei műfaj — és időnként az egyetlen olyan hely, ahol egy komolyzenész vagy jazz-zenész szabadon dolgozhatott.

Amikor a filmzene még sláger volt

A harmincas évek magyar hangosfilmje gyakorlatilag slágergyárként működött. Eisemann Mihály (1898–1966) mintegy húsz filmhez írt zenét, köztük az 1931-es Hyppolit, a lakájhoz, amely a magyar hangosfilm egyik alapdarabja lett. A dallamai a moziból egyenesen a kávéházi zenekarokhoz és a rádióba kerültek — a film és a könnyűzene akkoriban ugyanaz az iparág volt.

Ugyanebben a közegben dolgozott Fényes Szabolcs (1912–1986), akinek neve a Mágnás Miskától az Állami áruházon át egészen a Csinibabáig ível, valamint Buday Dénes (1890–1963), aki harmincnégy magyar filmhez komponált, és 1948-ban ő adta a Valahol Európában zenéjét. Ez utóbbi már más hangvétel: nem sláger, hanem drámai aláfestés — a háború utáni magyar film első nagy zenei fordulata.

Rózsa Miklós: a budapesti fiú, aki három Oscart nyert

A legnagyobb nemzetközi karriert kétségkívül Rózsa Miklós (1907–1995) futotta be. Budapesten született, Lipcsében tanult, majd Londonon keresztül került Hollywoodba, ahol a filmzene egyik meghatározó alakja lett. Három Oscar-díjat nyert, az utolsót a Ben-Hurért.

Rózsa két külön életműben gondolkodott, és ezt nyíltan vállalta is: a filmzenéket a megélhetés és a mesterség terepének tartotta, mellettük pedig végig komolyzenét komponált, versenyműveket és kamaradarabokat. Épp ez a kettősség tette a filmjeit is súlyosabbá: a monumentális történelmi eposzok zenéje nála nem hatásvadász kíséret, hanem komponált szerkezet.

Az ötvenes-hatvanas évek: komolyzenészek a vásznon

A háború utáni évtizedekben a magyar filmzene íróasztala szinte teljesen a komolyzenei képzettségű szerzőké lett. Farkas Ferenc (1905–2000) csaknem negyven film és tévésorozat zenéjét jegyzi: az Emberek a havason (1942), a Két félidő a pokolban (1961), A kőszívű ember fiai (1965) és az Egri csillagok (1968) mind az ő partitúrájával szól. Ha valakinek a magyar történelmi film hangzása egyetlen szerzőhöz köthető, az ő.

Ránki György (1907–1992) negyvenkét filmhez írt zenét, köztük a Körhintához (1956) és az Édes Annához (1958). Az ő munkái mutatják legjobban, hogyan lehet népzenei anyagot úgy beemelni a filmbe, hogy az ne folklórbetét legyen, hanem a szereplők belső világának hangja.

Polgár Tibor, a leggyorsabb kéz

Polgár Tibor (1907–1993) életműve önmagában cáfolja azt a képet, hogy a filmzene mellékes műfaj. Nagyjából kétszáz filmhez és ötszáz rádiójátékhoz írt zenét — olyan mennyiség, amelyet ma egy egész stúdiócsapat sem produkál. Az ő nevéhez fűződik többek között a Halálos tavasz (1939) és a Ház a sziklák alatt (1958) muzsikája.

A rádiójátékok száma külön tanulságos. A magyar filmzeneszerzők jelentős része a rádióból élt: ott lehetett hetente dolgozni, míg filmre évente csak néhányszor nyílt lehetőség.

Tamássy Zdenko és a nagy Szabó-filmek

Tamássy Zdenko (1921–1987) neve akkor is ismerős lehet, ha a szerzőé nem: az ő zenéje szól a Régi idők focijában (1973), a Budapesti mesékben (1977), A szeleburdi családban (1981) és Szabó István nemzetközi sikersorozatában, a Mephistóban (1981), a Redl ezredesben (1985) és a Hanussenben (1988).

Tamássy munkái mutatják meg legjobban, mit tud a filmzene, amit a kép nem: a Mephistóban a zene folyamatosan érzékelteti, hogy a főhős a saját szerepébe szorul bele, jóval azelőtt, hogy ez a történetben kimondódna.

Vukán György: jazz, orvosi diploma, ötven film

Vukán György (1941–2013) alakja már egy másik korszak. Jazz-zongorista volt, emellett végzett orvos, aki évtizedekig párhuzamosan dolgozott a két pályán. Csaknem hatvan filmnél működött közre, köztük A tanúnál (1969), Az ötödik pecsétnél (1976), a Magyaroknál (1978) és a Te rongyos életnél (1984).

A jazz felől érkező szerzők — Vukán, majd nyomában többen — hozták be a magyar filmzenébe azt, ami korábban hiányzott: az improvizáció mozgékonyságát. Nem kell hozzá teljes szimfonikus zenekar, néha egy zongora és egy szaxofon többet mond.

Ahol a legmerészebb zene szólt: a rajzfilm

Külön fejezetet érdemel az animáció. A Pannónia Filmstúdió műhelyében a hetvenes-nyolcvanas években olyan zenei megoldások kaptak helyet, amelyeket egy nagyjátékfilmnél aligha engedtek volna át. A rajzfilm nézői kevesebben voltak, a felügyelet lazább, a kísérletezés kockázata kisebb — így lett az animáció a magyar filmzene laboratóriuma.

Ennek a szabadságnak a legismertebb példája a zenés animációs film, amelyben a zene nem kísér, hanem szerkezetet ad: a képsorok ritmusa követi a dallamot, nem fordítva. Ilyen munka ma jóval nehezebben születne meg, mert a gyártás a hangot rendszerint a képhez utólag illeszti.

Miért nem ismerjük a filmzeneszerzőket?

A válasz részben a szakma természetében van. A jó filmzene definíció szerint alárendelt: nem akar önálló figyelmet, hanem érzelmi hátteret ad. Ha felfigyelünk rá, rendszerint azért, mert kilóg.

Van azonban egy hazai sajátosság is. Magyarországon a filmzenéknek sokáig nem volt önálló piaca: nem jelentek meg lemezen, nem kerültek koncertpódiumra, nem lett belőlük gyűjthető anyag. Míg egy hollywoodi partitúrának a hetvenes évektől kezdve saját nagylemeze és rajongótábora lett, itthon a zene a filmmel együtt eltűnt a filmarchívumban.

Az utóbbi években ez valamelyest változik: felújított filmek, koncertsorozatok és digitális kiadások hozzák vissza ezt az anyagot. Aki egyszer meghallgatja Farkas Ferenc történelmi filmzenéit vagy Vukán jazzalapú kísérőzenéit a filmtől függetlenül, gyorsan rájön, hogy ezek önálló műként is megállnak.

GYIK — magyar filmzene

Ki a legismertebb magyar filmzeneszerző a világon? Rózsa Miklós, aki három Oscar-díjat nyert, az utolsót a Ben-Hur zenéjéért. Budapesten született 1907-ben.

Ki írta A tanú zenéjét? Vukán György, aki jazz-zongorista és gyakorló orvos is volt egyszerre.

Melyik magyar filmzeneszerző dolgozott a legtöbb filmen? A mennyiségi rekord Polgár Tiboré: mintegy kétszáz film és ötszáz rádiójáték zenéje fűződik a nevéhez.

Ki szerezte a nagy magyar történelmi filmek zenéjét? Jórészt Farkas Ferenc: az Egri csillagok és A kőszívű ember fiai is az ő munkája.

Szabó István filmjeihez ki írt zenét? A nemzetközileg legismertebb korszakban Tamássy Zdenko, akinek a Mephistó, a Redl ezredes és a Hanussen kísérőzenéjét köszönhetjük.

Hol lehet ma magyar filmzenét hallgatni? A felújított filmek digitális kiadásain, a filmarchívum online elérhető anyagaiban, valamint az egyre gyakoribb filmzenei koncerteken.

Mit hallgassunk meg először?

Aki a magyar filmzenét összefüggésében akarja megismerni, jól teszi, ha három ponton kezdi. A Valahol Európában zenéje megmutatja, hogyan lett a slágerműfajból drámai eszköz. Az Egri csillagok partitúrája azt, hogyan lehet történelmi tablóhoz zenét írni giccs nélkül. Az ötödik pecsét pedig azt, mennyire keveset kell játszani ahhoz, hogy egy jelenet elviselhetetlenül feszült legyen. A három együtt nagyjából lefedi, mire képes ez a műfaj.