Vannak életművek, amelyeket nem lehet a művek darabszámával mérni, mert a lényegük az, hogy addig nem létező intézményeket hoztak létre. Erkel Ferenc ilyen szerző: amikor pályára lépett, Magyarországon nem volt magyar nyelvű operajátszás, nem volt állandó szimfonikus zenekar, és nem volt hivatásos zeneszerzői utánpótlásképzés. Mire meghalt, mindhárom megvolt.

A Himnusz: pályázatból nemzeti jelkép

A legismertebb műve nem opera, hanem egy néhány perces kórusdarab. Kölcsey Ferenc versének megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, és a győztes Erkel lett – az így született dallam mára annyira összeforrt a szöveggel, hogy szinte elképzelhetetlen más zenével.

A darab zenei szerkezete tudatosan visszafogott. Lassú tempó, egyszerű, énekelhető dallamvezetés, súlyos harmóniák – ez a megoldás nem véletlen: egy himnusznak tömegben, képzetlen énekhangokkal is működnie kell. Ez a szempont a mai napig meghatározza, hogyan halljuk.

A magyar opera megteremtése

Erkel három nagy operája három lépcsőfok. Az első, a Bátori Mária 1840-ben került színre: ez még erősen az olasz belcanto hagyományból építkezik, magyar tárggyal. A második, a Hunyadi László 1844-ben mutatkozott be, és már határozottan magyaros zenei fordulatokat használ – ez a mű tette Erkelt országosan ismertté.

A harmadik és legfontosabb a Bánk bán, amelynek bemutatója 1861-ben volt. Katona József drámájából készült, és a magyar nemzeti opera megnevezés azóta is hozzá kapcsolódik. A darab különlegessége, hogy a nagy áriák mellett kifejezetten magyar zenei elemeket – verbunkos ritmusokat, cimbalomhangzást – emel a klasszikus operai szerkezetbe.

Fontos történeti körülmény, hogy a Bánk bán bemutatója a szabadságharc bukása utáni időszakban, az önkényuralom enyhülésének éveiben történt. A közönség a színpadi konfliktusban a saját politikai helyzetét is olvasta – ez a kettős értelmezés az opera sikerének egyik alapja.

Az intézményépítő

Erkel pályájának másik fele a szervezőmunka. 1853-ban jött létre a Filharmóniai Társaság zenekara, amelynek élén állt – ez az együttes máig Magyarország egyik meghatározó szimfonikus zenekara, és a hazai hangversenyélet folytonosságának alapja.

A második terület az oktatás: a Zeneakadémián igazgatóként és zongoratanárként dolgozott 1886-ig. A harmadik pedig az Operaház, amely 1884-ben nyílt meg – Erkel lett az első zeneigazgatója. Ez a három intézmény együtt adta meg azt a szerkezetet, amelyben a magyar komolyzenei élet a következő évszázadban működni tudott.

Ez a fajta életmű ma nehezen elképzelhető: egyetlen ember volt egyszerre a legfontosabb zeneszerző, a vezető karmester, a főiskolai vezető és az operaház igazgatója. A korszak intézményi ürességéből következett, hogy aki képes volt rá, annak mindent egyszerre kellett csinálnia.

A sakkozó

Az életrajz legkevésbé ismert eleme, hogy Erkel nemzetközileg elismert sakkjátékos is volt, és a pesti sakk-kör egyik alapítója. Ez nem különc hobbi: a 19. századi értelmiségi körökben a sakk a szellemi élet természetes része volt, kávéházi és klubéletbe ágyazva.

A zeneszerzés és a sakk rokonsága régi közhely, de Erkel esetében van benne valami: mindkettő szerkezetek átlátását, hosszú távú tervezést és a variációs gondolkodást igényli. Az operaszerkesztés – több szólam, több szereplő, több szálon futó dramaturgia – nem áll távol a sakkjátszma logikájától.

Mit kritizálnak az életműben?

A szakmai vita két ponton éles. Az első a zenei nyelv eredetiségéé: Erkel operái sokat merítenek az olasz és a francia nagyopera hagyományából, és vannak, akik szerint a magyaros elemek inkább színezik, mint áthatják a szerkezetet. Ez az érv nem alaptalan, de figyelmen kívül hagyja, hogy a korszak minden nemzeti operaiskolája így indult.

A második vita a magyaros zenei anyag jellegéről szól: a verbunkos és a korabeli városi cigányzenei gyakorlat nem azonos a paraszti népzenével, amelyet csak a 20. század eleji gyűjtések tártak fel – erről a fonográfos népzenegyűjtésről szóló írásunkban is beszámoltunk. Ez történeti pontosítás, nem értékítélet: Erkel abból dolgozott, ami a korában magyar zeneként létezett.

Hol hallgassuk?

A Bánk bán és a Hunyadi László rendszeresen műsoron van a hazai operajátszásban, és mindkettőből több hangfelvétel is elérhető. Aki most ismerkedik az életművel, kezdje a Bánk bán nagyáriáival – ezek önmagukban is működnek, és azonnal érzékeltetik a mű hangvételét.

Érdemes emellett hangversenytermi Erkel-műsorokat is keresni: a nyitányok gyakran szerepelnek évadnyitó és ünnepi programokon, a nagy hazai zenekarok műsorpolitikájáról pedig évadbejelentő cikkünkben is írtunk.

GYIK – gyakori kérdések Erkel Ferencről

Mikor élt? 1810. november 7-én született, és 1893. június 15-én halt meg Budapesten.

Ő írta a Himnusz zenéjét? Igen: Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázatot nyerte meg, a mű 1844-ben lett a nemzeti himnusz zenéje.

Melyek a fő operái? A Bátori Mária (1840), a Hunyadi László (1844) és a Bánk bán (1861); utóbbit szokás a magyar nemzeti operaként emlegetni.

Milyen intézményeket vezetett? Az 1853-ban alakult Filharmóniai Társaság zenekarát, a Zeneakadémiát igazgatóként 1886-ig, valamint az 1884-ben megnyílt Operaház zeneigazgatói posztját.

Igaz, hogy sakkozott? Igen, nemzetközileg elismert játékos volt, és a pesti sakk-kör egyik alapítója.

Mivel érdemes kezdeni az ismerkedést? A Bánk bán nagyáriáival és a nyitányokkal – ezek önállóan is működnek, és jól mutatják a zenei nyelvét.