Miről szól a Digó?

A regény alaphelyzete egyszerű: egy magyarországi értelmiségi Olaszországba költözik. Nem menekül háború vagy éhezés elől, nem gazdasági kényszer hajtja – választ. A könyv központi feszültsége abból keletkezik, hogy az idealizált olasz élet és a valóság között éles konfliktus alakul ki.

Ez a szerkezet a magyar irodalomban ritka. A kivándorlásról szóló hazai szövegek túlnyomó része vagy a hátrahagyott hazát siratja, vagy a megérkezés nehézségeiről szól. Péterfy regénye ennél kényelmetlenebb kérdést tesz fel: mi van akkor, ha a probléma nem a célország, hanem az, aki odament.

Az „idealizált Olaszország” képzete kulturálisan mélyen beépült a magyar középosztályba: a napfény, a lassú étkezések, a szépség hétköznapisága, a családi melegség. A regény ezt a képet nem cáfolja durván, hanem elkezdi felfejteni – kiderül, hogy ez a világ létezik, csak éppen nem fogadja be azt, aki kívülről érkezik.

Mit jelent a cím?

A „digó” szó a magyar nyelvben olaszokra használt, pejoratív hangulatú kifejezés. Egy regénycímként ez tudatos provokáció: a szöveg már a borítón elhelyezi azt az előítéletes nyelvet, amelyet aztán belülről mutat meg.

A cím ugyanakkor kétélű. Nem világos, hogy ki a „digó”: az olaszok, akiket a magyar szemlélő így lát, vagy maga az elbeszélő, aki idegenként végül ugyanabba a kategóriába kerül a fogadó társadalom szemében. Ez a kettősség a kötet legpontosabb írói döntése.

A kivándorlás mint önismereti próba

A regény tétje nem az, hogy jó-e Olaszországban élni. A tét az, hogy az ember magával viszi-e mindazt, amitől el akart költözni. Aki azt hiszi, hogy egy másik ország megváltoztatja a személyiségét, a munkamódszerét vagy a kapcsolatait, az néhány év alatt szembesül azzal, hogy ugyanazok a mintázatok ismétlődnek – csak más nyelven.

Ez a felismerés a könyv legerősebb rétege, és túlmutat a kivándorlás témáján. Ugyanez érvényes minden nagy élethelyzet-váltásra: állásváltásra, párkapcsolatra, városváltásra. A regény ebben az értelemben nem migrációs könyv, hanem az önismeret határairól szóló mű.

Péterfy Gergely helye a kortárs magyar prózában

Péterfy Gergely a magyar középgeneráció egyik legelismertebb prózaírója. Legnagyobb hatású könyve a Kitömött barbár, amely a magyar felvilágosodás korába vezetett, és a hazai irodalmi élet egyik legtöbbet tárgyalt regénye lett a 2010-es években.

Az életműben visszatérő téma az idegenség és a befogadás kérdése: hogyan kezel egy közösség valakit, aki nem tartozik hozzá. A Kitömött barbár ezt történelmi keretben tette fel, a Digó pedig a jelenben – a szerzői ív tehát következetes, nem témaváltás.

Péterfy prózanyelve jellemzően kimunkált, hosszabb mondatokkal dolgozik, és nem kerüli az esszéisztikus kitérőket. Aki gyors, párbeszédre épülő prózát keres, annak ez nem lesz könnyű olvasmány; aki viszont a gondolatmenet kidolgozottságát értékeli, jól fog járni.

Kinek szól ez a könyv?

Elsősorban azoknak, akik maguk is elgondolkodtak a külföldre költözésen – vagy már meg is tették. A regény nem ad választ arra a kérdésre, hogy érdemes-e; azt viszont pontosan megmutatja, milyen kérdéseket kellene előre feltenni.

A második célközönség azoké, akik a magyar középosztály önképe iránt érdeklődnek. A könyv sok mondata arról szól, hogyan látja magát egy művelt, nyelveket beszélő magyar értelmiségi – és hogyan látják őt kívülről. Ez a kettő nem ugyanaz, és ebből a különbségből él a regény.

Az évad kontextusa: erős magyar prózafelhozatal

A Digó nem magányos megjelenés. Ugyanebben az időszakban jelent meg Darvasi László novellagyűjteménye, Az első izlandi hóregény (Magvető, 336 oldal), Tóth Krisztina Kánkán az üvegpadlón című kötete (Magvető, 176 oldal), Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi közös mozaikregénye, a Hullámzó horizont (Magvető, 160 oldal), valamint Fekete Ádám első regénye, a Megszólítások (Magvető, 288 oldal).

Ebben a mezőnyben a Digó a legerősebben társadalmi tárgyú mű. Míg a többi kötet inkább a nyelvi kísérletezés vagy a családtörténet irányába mozdul, Péterfy regénye egy konkrét, sok százezer magyar embert érintő élethelyzetről beszél.

Az évad másik nagy, közéleti tárgyú regényéről, Tompa Andrea Kiváló testek című könyvéről külön ajánlóban írtunk.

Mi lehet a könyv gyengesége?

Egy ilyen témánál a legnagyobb kockázat a didaxis: hogy a regény tanulságot akar mondani a kivándorlásról. A 360 oldal terjedelem szintén kockázat – az önismereti felismerés lassú építése könnyen fordul ismétlésbe.

Aki a szerző korábbi műveit ismeri, tudja, hogy Péterfy hajlamos a hosszabb elemző szakaszokra. Ez erény, ha az olvasó erre készül, és fárasztó, ha nem. Érdemes tehát a könyvet a saját ritmusában olvasni, nem egy hétvége alatt.

GYIK – Péterfy Gergely: Digó

Miről szól a regény?
Egy magyarországi értelmiségi Olaszországba költözik, és szembesül az idealizált olasz élet és a valóság közötti különbséggel.

Hány oldalas és melyik kiadónál jelent meg?
360 oldal, a Kalligram Kiadó gondozásában.

Mit jelent a cím?
A „digó” pejoratív hangulatú magyar szó az olaszokra; a regény éppen ezt az előítéletes nyelvet teszi vizsgálat tárgyává.

Ki a szerző?
Péterfy Gergely kortárs magyar prózaíró, legismertebb regénye a Kitömött barbár.

Kinek ajánlható?
Elsősorban azoknak, akik gondolkodtak a külföldre költözésen vagy meg is tették, illetve akiket a magyar középosztály önképe érdekel.

Könnyű olvasmány?
Nem: kimunkált, hosszabb mondatokkal dolgozó, esszéisztikus kitérőket sem kerülő prózanyelv.

Milyen más friss magyar regények jelentek meg mellette?
Többek között Darvasi László Az első izlandi hóregény, Tóth Krisztina Kánkán az üvegpadlón, Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi Hullámzó horizont, valamint Fekete Ádám Megszólítások című kötete.