Egy filmes év mérlegét nemcsak a díjak adják, hanem az is, hova jutnak el a filmek. Ebből a szempontból 2026 eddig meglepően jó évnek látszik: a magyar film ott van a három legnagyobb európai fesztivál mindegyikén, és nem mellékszekciókban. Nézzük végig, mi történt eddig – és mi következik.

Február: Berlinálé, magyar filmmel a versenyben

A 76. Berlinálén (február 12–21.) Mundruczó Kornél At the Sea című filmje szerepelt a versenyprogramban. Az angol nyelvű, Bostonban forgatott produkció főszerepét Amy Adams játssza; a forgatókönyvet Wéber Kata írta, az operatőr Yorick Le Saux, a vágó Jancsó Dávid. Díjat nem kapott – az Arany Medvét İlker Çatak Sárga levelek című filmje vitte el –, de a versenyprogramba kerülés önmagában is ritka teljesítmény.

A magyar jelenlét ennél szélesebb volt. Feiner Janka Lángbogár a zsebemben című, tízperces stop-motion és digitális technikát vegyítő MOME-diplomafilmje a Generation Kplus versenyében szerepelt. A Berlinálé Forum Special szekciója pedig a Kossuth-díjas, nemrég elhunyt Elek Judit két restaurált filmjét mutatta be: az Istenmezején (1972–73) és a Találkozás (1963) című alkotásokat. Buda Flóra Anna Entropia című filmje a Teddy 40 programban kapott helyet.

Május: Cannes, Nemes Jeles a versenyben

A 79. cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában Nemes Jeles László első francia nyelvű filmje, a Moulin szerepelt. A film Jean Moulinról, a francia ellenállás vezetőjéről szól, akit de Gaulle bízott meg az ellenállási csoportok egyesítésével, és akit Lyonban a Gestapo – Klaus Barbie – elfogott és megtorturált.

A főszerepben Gilles Lellouche, Barbie-t Lars Eidinger játssza; a szereplők között két magyar színész is feltűnik, Cser Kinga és Flór Máté. A filmet 35 milliméteren forgatták, a magyar technikai közreműködés pedig az utómunkában érdemel figyelmet: az NFI Filmlaborjában készült, a koloristája Kovács László.

Díjat a Moulin nem kapott – az Arany Pálmát Cristian Mungiu Fjord című filmje nyerte, a Nagydíjat Andrej Zvjagincev Minotaurja –, a bemutatóján viszont hosszan állva ünnepelte a közönség. A francia mozibemutató október 28., a magyar őszre várható az ADS Service jóvoltából; a pontos dátumot a forgalmazó még nem hirdette meg.

Július: díj Karlovy Varyban

A leginkább kézzelfogható idei magyar siker Karlovy Varyból érkezett. Ivan Ostrochovský Only Beautiful Things to Look At (magyar munkacímén Forrás) című filmje – szlovák–cseh–magyar koprodukció – megkapta a versenyprogram legjobb filmjének ítélt FIPRESCI-díjat, azaz a nemzetközi filmkritikusok szövetségének elismerését.

A film témája nehéz: roma nők állami kényszersterilizálása Csehszlovákiában, az 1980-as években. A magyar közreműködők között Bárnai Péter és Farkas Franciska szerepel, az operatőr Lódi Csaba, a produkciót az NFI is támogatta. A magyar bemutató 2027-ben várható.

Szeptember: Velence, négy magyar vassal

A következő állomás a 83. Velencei Filmfesztivál szeptember 2. és 12. között, ahol egyszerre négy magyar vonatkozású produkció szerepel: Reisz Gábor Földszintje a Venezia Spotlightban, Horvát Lili Jegyzeteim a Marsról című, első angol nyelvű filmje a Velencei Napok nyitófilmjeként, Mundruczó Kornél Place to Be-je versenyen kívül – Ellen Burstyn, Taika Waititi és Pamela Anderson szereplésével –, valamint a Tesztpálya című magyar–brit–amerikai rövidfilm az Orizzontiban. A részleteket tegnapi írásunkban szedtük össze.

Mi az, ami ebből kiolvasható?

Három tendencia rajzolódik ki. Az első a nyelvváltás: Mundruczó, Horvát Lili és Nemes Jeles idei filmje egyaránt idegen nyelvű – angol, illetve francia –, nemzetközi sztárokkal. Ez tágabb piacot és nagyobb fesztiválesélyt ad, ugyanakkor fölvet egy kérdést, amelyre most nincs válasz: hogyan viszonyul ez a „magyar film” fogalmához, ha a nyelv, a helyszín és a szereposztás is külföldi.

A második a koprodukció mint alapmodell. Alig van olyan tétel a fenti listán, amely egyetlen ország produkciója volna; a magyar hozzájárulás sokszor a szakmai munka – operatőr, vágó, utómunka, filmlabor –, és éppen ez ad folyamatos munkát a hazai szakembereknek.

A harmadik a rövidfilm és az animáció erős pozíciója. Feiner Janka és Buda Flóra Anna berlini jelenléte, valamint a velencei Orizzonti rövidfilmje azt jelzi, hogy a magyar képzés – jelentős részben a MOME – továbbra is versenyképes utánpótlást ad.

Ami hiányzik: idén sem volt magyar Oscar-jelölés, és a Berlinálén sem született magyar díj. A díjak azonban a legkevésbé kiszámítható részei ennek a történetnek – a jelenlét viszont nem véletlen.

A magyar és nemzetközi kulturális élet aktuális kérdéseiről az Új kor rovatban írunk rendszeresen.