A Budapesti Tavaszi Fesztivál (BTF) szervezői már a huszadik évfordulóra parádés műsorral álltak elő, s ezzel is jelezték, hogy a rendezvénysorozat európai színvonalú fesztivállá nőtt. A következő évben, a millenniumi esztendőben aztán még ezt a kínálatot is képesek voltak fölülmúlni.
Az idén - értelemszerűen - szerényebb programra számítottunk, majd meglepetésünkre minden eddiginél gazdagabb komolyzenei és dzsessz, táncszínházi és operett műsort, kiállítási szériát kaptunk. Az érdeklődő sok estén állhatott komoly dilemma előtt: vajon miként lehetne egyszerre három-négy helyen?
Már a nyitókoncert magasan indított: a Budapesti Fesztiválzenekart a Zeneakadémián a régen várt orosz mester, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij vezényelte, Richard Strauss Burleszkjeit pedig a fantasztikus erővel és stílusbiztonsággal zongorázó Viktória Posztnyikova szólaltatta meg.
Éteri magasságokba emelte a hallgatót Perényi Miklós, Takács-Nagy Gábor, Várjon Dénes, Papp Sándor kamaraestje. Perényit mindig megrendítő hallgatni és meggyőződni arról, hogy ez a mérhetetlenül szerény ember milyen óriási muzsikus. Mark Minkowski és a Les Musicien du Louvre pompás barokk anyagot hozott, s oly sikeres volt estjük, hogy négy ráadással köszönték meg a zömmel hazai publikum ünneplését.
Bach János passióját a húsvéti ünnep előtt a lehető legautentikusabb Bach-előadók, a stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia művészei szólaltatták meg, a szakértő mester, Helmuth Rilling vezényletével. Egy másik monumentumot, Haydn A teremtés című oratóriumát az Új Osztrák-Magyar Haydn Zenekar és a Wiener Singakademie tolmácsolta Fischer Ádám vezényletével - ugyancsak az ünnephez méltó, áhítatos hangulatban.
Egy korunk zeneéletét meghatározó együttes és egyéniség tisztelte meg látogatásával Budapestet: annyi esztendei várakozás után végre a magyar fővárosban adott Mozart és Haydn kompozíciókból koncertet a Concentus Musicus Wien, alapítója és vezetője, a világhírű karmester, Nikolaus Harnoncourt irányításával. A hangversenyen a nem kevésbé híres Arnold Schönberg Kórus működött közre.
Amit Harnoncourt - aki talán a legjelentősebb egyéniség a 20. század végi, 21. század eleji Európában - gondol a zenéről, azzal az estet követően pódiumbeszélgetésen ismerkedhettek meg azok, akik befértek a Magyar Tudományos Akadémia előadótermébe. Harnoncourt nem tagadta meg önmagát, egyszerűen, jó kedéllyel, eredetien fogalmazta meg véleményét a régi és az új zenéről. A muzsikustól/ról egyébként a fesztivál idején jelent meg két könyv, az egyik a saját írásait tartalmazza, a másik az Harnoncourt-házaspár életét tárja az olvasó elé.
Mindezek mellett azonban ne feledkezzünk meg Gidon Kremer és a Rigai Kamer Kórus, Jurij Bashmet és a Moszkvai Szólisták meglepő koncertjéről, amint a terjedelmi okokból itt föl nem sorolható, hasonló rangú művészekről, világsztárokról sem.
A 22. BTF egyben a Baden-Württembergi Napok nyitánya is volt, a németországi tartomány mintegy fél esztendeig lesz Magyarország vendége. Felejthetetlen marad számunkra a Stuttgarti Állami Operaház fellépte, amely fényesen bizonyította, hogy Händel muzsikája, Alcina varázslónő fura története a 21. századi ember számára is érvényes élmény - ha korszerűen viszik színre.
Új művek bemutatójának is helyet adott a fesztivál: a tehetséges fiatal zeneszerző-muzsikus-karmester, Vajda Gergely és Almási-Tóth András dramaturg-rendező közös alkotása, A gólem szerzett szép pillanatokat a nézőknek. Ugye elhiszi a kedves olvasó, aki valamiért távol maradt ezen eseményektől, hogy a 2002-es Budapesti Tavaszi Fesztivál minden eddiginél dúsabb programmal tette magát emlékezetessé?
A következő évi fesztivállal már májustól ismerkedhetünk. Lehet rá készülni. A jegyvásárlással viszont nem árt sietni, hiszen például a mostani fesztiválra már januárra elfogyott az összes (több, mint 62 ezer!) belépő fele.