A monitor a festővászon

A tankönyveken nevelkedett átlagpolgárnak jó esetben annyi van beégve a memóriájába, hogy a rómaiak a görögöktől vették a stílt, a dadaistáknak kiáltványuk volt, a romantikát pedig 1850-től számítjuk. Mintha a művészet egy egzakt tudomány volna, aminek van eleje, közepe és vége, jelenségei pedig könnyedén definiálhatók lennének. Ezen írás szerzője bizony nincs könnyű helyzetben; hogyan írjon le egy új művészeti ágat, amelyet nem előztek meg füstös párizsi éjszakák, sőt mi több, piros sálas bohémek sem tűzték zászlajukra az irányzat jelszavát?

http://vertov.pardey.org/

Ha a tények felől közelítünk a témához, akkor az alkotásokat, az alkotás folyamatát illetve az alkotás módját kellene meghatározni. A mód és a folyamat kérdésére egyszerű a válasz: az alkotók számítógépes programok segítségével virtuális műveket hoznak létre, amelyeket zömükben az interneten tesznek közé, de számítógépek segítségével hagyományos kiállítótérben is megjeleníthetők. Az alkotások leírása már keményebb dió, mivel nem a megszokott, statikus, kézzel fogható művekről van szó. S talán ezeken a különbségeken keresztül lehet legjobban megközelíteni ennek az új művészeti ágnak a lényegét.

A megszokott képzőművészeti tárgyakkal szemben e művek csak virtuálisan léteznek, és virtuálisan is csak az internetet látogatók/befogadók segítségével létezhetnek. Bár a művész(et) által elvárt intellektuális aktivitás nem új dolog, de nem magunknak kell festenünk a képet, még ha néha szeretnénk is. Ebben az esetben viszont, nemcsak lehetőségünk van a "festésre", hanem az elkerülhetetlen velejárója a műélvezetnek: ha nem teszünk semmit, akkor maga a műalkotás sem jön létre.

Ez a fajta alkotási folyamat szűk tíz évvel ezelőtt tűnt fel a világ nyugati felén, 1994-2000 között jelent meg a művészek első generációja (Josh Nimoy és társai) a neten. Az időpont elég prózai okokra vezethető vissza: ekkor érte el a számítástechnikai iparág azt a technikai és árszintet, hogy szinte bárki hozzájuthatott egy számítógéphez. Ám a technika úttörő jellegéből fakadóan még a művészi koncepcióhoz alkalmazták a technikát, s csak a 2000 utáni alkotókról mondható el, hogy már természetesnek veszik a technikai közeget, s a technika művészetté alakítása jellemző munkáikra.

www.lynnhershman.com

E tényezők együtt számos problémát vetnek fel az művek és a művészet jövőjét illetően. Mint minden interneten közölt szellemi termék esetében, itt is meghatározó tulajdonsága az alkotásoknak az anyagtalanság, az ideiglenesség és az egy idejű, korlátlan számú sokszorosítás lehetősége. Miután ezek az alkotások csak szellemileg birtokolhatók (leszámítva az adathordozó lemezt, amelyen a műalkotás tárolva van), "tárgyszerűtlenségük" kérdésessé teszi értékesíthetőségüket. 1995-ben ugyan megtörtént az első komoly vásárlás/adományozás (a Schwartz házaspár megvásárolta Douglas Davies The World´s First Collaborative Sentence című munkáját és a Whitney múzeumnak ajándékozta), de az adományozás, valószínűleg, nem oldhatja meg a művészek anyagi problémáit.

www.joshuadavis.com

Az adományozás mellett megoldást jelenthet az önszerveződés is. Erre példa a www.werkleitz.de oldalon elérhető csoport, de Nyugat-Európában igyekeznek intézményes hátteret is biztosítani az ún. Artists Residence Centerek keretében. Ezek a szerveződések bejuttatják a műveket a kultúra főáramába, ezáltal pedig közelebb viszik a gazdasági érvényesülés lehetőségéhez is.

Magyarországon, a leginkább ingyenes levelezőprogramjáról (freemail) ismert C3 igyekszik nyilvánossághoz jutatni a művészeti ág alkotóit. Ugyanakkor a jövő nagy kérdése (sem itthon, sem külföldön) nem az, hogy a támogatási rendszer hogyan tud segíteni egy ennyire megfoghatatlan alkotásokat létrehozó tevékenységet. Sokkal inkább az, hogy része lesz-e a hétköznapoknak, a szélesebb értelemben vett kultúrának, hogy nagyobb közönséghez tud-e jutni? A közönséghez, amely érdeklődése révén egyrészt pénzt és függetlenséget biztosíthat az alkotóknak, másrészt új értelmet adhat a képzőművészetnek, ami ezáltal, ha nem is teljesen, de elszakadhat a tárgyi világtól.

Kapcsolódó írásunk: Kattintott képkorszak

Pásztor Erika bocsátotta rendelkezésünkre az alábbi linklistát, amely készülő tanulmányának (Internet és művészet: új médium régi kérdések) függeléke