Április 14-én lesz egy éve, hogy egy 20-25 fős baráti társaság privát levelezőlistáján felbukkant egy meghívó, mely szerint örömmel várnának csatlakozásokat egy, az interneten szerveződő hálózathoz, csapathoz, ahol a már meglévő és még alakuló kapcsolatokat lehetne egy 3D-s térképen megrajzolni. Röpke egy hónap múlva 800-an voltak. Ma az aktív tagok száma 9 ezer, a regisztráción átesett passzívaké pedig 13 ezer. Egyértelmű siker. Jómagam szúrópróbaszerűen eddig öt ismerősre bukkantam, várom a kapcsolat visszaigazolását. Ezzel megtettem az első lépéseket a saját, háromdimenziós kapcsolati hálóm felépítésére, amiben majd kedvemre gyönyörködhetek.

Az évfordulós bulin (április 12-én az Olof Palme Házban) egyébként 200 ember szándékozik magamagát különféle színű és hosszúságú madzagokkal összekötve egy sajátos performance keretében élő kapcsolati hálóként eladni. Szociometriai Guiness-rekord? Lehet, de nem véletlen.

Két éve ugyanis egy lelkes szociológushallgató, Vincellér Katalin gyakorlati rutinfeladatként készített a baráti köréről egy szociometriai felmérést. Az írásbeliségen túl azonban színes ceruzákból, színes fonalak segítségével leképezte a különböző szintű (elsődleges, másodlagos stb.) kapcsolatokból összeálló, szűkebb haveri körét. Ez a szociológiai rutinfeladat aztán különös karriert futott be. Az egyik barát ugyanis felvetette, hogy ugyanezt csinálják meg az interneten is, ahol megfelelő szoftverrel ráadásul gyönyörű kapcsolati ábrákat  kaphatnak. Ötletéből lett a wiw.hu, azaz a magyar ki kicsoda-portál. S hogy mire lehet még jó a wiw, ez a sajátos szubkultúra által támogatott és elfogadott hálózat? Jópofa és komoly dolgokra egyaránt.

A szájt alapvetően a barátságról, haverságról, kapcsolatkeresésről és építésről szól a bizalom elve alapján. Ezt azért különösen fontos kihangsúlyozni, mert az Internet társkereső-kapcsolatépítő oldalain az emberek inkább nicknéven jelentkeznek be, azaz egyáltalán nem jellemző, hogy saját nevén regisztrál és lép be az adott hálózatba valaki, pláne, hogy valós kapcsolatait is feltárja a többiek előtt. A bizalom hangsúlyozásán túl, ha itt nem így lenne, akkor az az egész wiw-rendszer leglényegét és jövőjét tenné tönkre pillanatok alatt. Hiszen ide azért jönnek a népek, hogy ismerkedjenek és ismerőst találjanak.

Várady Zsolt, az oldal ötletgazdája szerint a továbblépés szempontjából is létfontosságú, hogy a bejelentkezők nyugodtan rájuk merjék bíznia a személyes adataikat, amelyekkel ők semmilyen szempontból nem élhetnek vissza. Eddig sem tették, mert bár a site fenntartására létrehoztak egy káeftét, az egyelőre non-profit alapon működik, hiszen a tulajdonosok csak beraktak a cégbe munkát, időt, pénzt, de ki még semmit nem vettek. Pedig lehetne.

Mind a hirdetési, mind a kulturális piac szempontjából ugyanis ennyire jól behatárolható és tipikus jegyekkel leírható célcsoport kevés van, mint éppen a "wiw-banda". Nem készült róluk semmiféle felmérés, de Várady Zsolt a sejtéseire és tapasztalataira hagyatkozva kifejti, hogy a tipikus wiw-es általában budapesti, 20 és 30 év közötti, értelmiségi vagy annak tanuló fiatal, aki fogékony és nyitott az újdonságokra. E tulajdonsághalmaz fontos összekötő kapocs a kulturális szféra felé, mert például számos alternatív zenekar (Peca, Kamu, Flaszteroid) "wiw-közeliek", csakúgy, mint a Szép napok és a Tiszta románc című díjnyertes magyar filmek alkotói, akik regisztrált tagok. Miért fontos ez? Nem másért, minthogy a wiw képes úgy bulit, kulturális eseményt, évfordulós megemlékezést szervezni, hogy tulajdonképpen semmi közelebbit nem tudnak róla az emberek, csak annyit, hogy wiw-es összejövetel lesz. És ennyi elég, ez minőségi garancia.

Várady és a főszervezők nem is szándékoznak eljátszani ezt a furamód on-line gyökerekből táplálkozó valós bizalmat. Lesz ugyan egyfajta nyitás az oldalon, de hirdetések csak korlátozottan kerülhetnek fel: a kultúra, a tudomány és a szórakoztatás felületén. Számtalan akcióval felkeresik őket cégek, de ez más világ, más oldal, más szemlélet - zárt, de nem elitista, bármennyire ellentmondásos is ez.

Az április 12-i megabulival terhelt kulturális program egy fontos tanulsággal mindenképpen szolgál: itt lesz tetten érhető az a törekvés, hogy a wiw-esek közösségi szinten a virtuális térből kilépnek a valós térbe. Az internetes közösség tehát nem arról szól többé, hogy gubbasztunk a képernyő előtt, chatelünk és információkat keresgélünk. Ha valami, akkor a wiw tudja kirántani az internetes alfaj sztereotípiája alól a szőnyeget.