1993-ban néhány zeneművészeti szakközépiskolás elhatározta, hogy zenekart alapít. Az alapító karmester, Héja Domonkos akkor maga is fiatal volt — ma az együttes, az Óbudai Danubia Zenekar, a magyar koncertélet állandó szereplője. A Papirusz 2003-ban, a zenekar tizedik születésnapján készített vele interjút; az akkor elmondottak jó része ma is érvényes.
Ki az a Héja Domonkos?
Karmester, aki ütőhangszeresként kezdte: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen 1997-ben ütőhangszer-, 1998-ban karmesterdiplomát szerzett. Megnyerte a IX. Nemzetközi Karmesterversenyt, és elnyerte a Solti György-különdíjat is. 1995–96-ban a Budapesti Fesztiválzenekarnál dolgozott Fischer Iván asszisztenseként.
2001-ben debütált a Magyar Állami Operaházban Puccini Bohéméletével, 2002-ben Firenzében és Rómában vezényelt Bartók-operát, 2003-tól a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának állandó másodkarmestere lett. 2005 szeptemberétől a chemnitzi színház karmestere.
A Danubia Zenekar születése
Az együttest 1993-ban alapította muzsikus barátaival; a tagok többsége akkor a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja volt. Az eredeti név — Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar — pontosan leírta a helyzetet.
A 2003-as interjú idejére viszont már látszott, hogy az „ifjúsági" jelző szűk lett: a zenekar repertoárja rég túlnőtt rajta, és külön a számukra írt darabok is készültek.
2003: mitől lesz egy zenekarnak arca?
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, mennyire múlik a népszerűség a repertoáron. Héja Domonkos válasza szakmailag lényeglátó volt:
„Szerintem a repertoárral akkor lehet pozíciót szerezni, ha valamire specializálódik egy zenekar. Ha historikus, vagy éppen kortárs zenét játszó együttesről van szó, akkor lehet azt mondani, hogy ez az ő védjegyük."
Csakhogy — tette hozzá — egy szimfonikus zenekar esetében ez ritka: ott adott a klasszikus repertoár viszonylag zárt kerete Mozarttól a huszadik századi zenéig, és ezen belül gyakorlatilag mindent el lehet játszani. Ezért nem a repertoár válogatása, hanem a körültekintő műsorszerkesztés az, ami megkülönböztet.
„Összemaszatolja a dolgokat" — a crossoverről
A legélesebb válasz a komolyzene és a jazz keverésére vonatkozó kérdésre érkezett. Héja nem volt diplomatikus:
„Nem csodálkozom azon, hogy két önálló műfaj külön utakon jár, és szerintem a legtöbb ilyen produkció csupán összemaszatolja a dolgokat."
Hozzátette, hogy nagyon szereti a jazzt, és becsüli azokat a zongoristákat — Oscar Petersont, Chick Coreát, Keith Jarrettet —, akik Bachot és Mozartot is játszanak, „de ez sohasem több kuriózumnál, és ezért igencsak gyors lefutású".
A dolognak persze van másik oldala is: ha egy szimfonikus zenekar Bernstein- vagy Gershwin-műveket játszik — olyan darabokat, amelyeknek a jazz az ihletője —, ahhoz kell érzék a másik műfajhoz. De ott a zenész a saját területén marad, és onnan vesz át egy érzést, nem pedig összemossa a kettőt. Ez a különbségtétel a mai crossover-vitákban is használható.
A díjakról: „másnap reggelig"
Az interjú legszemélyesebb része arról szólt, hogyan fogadja a szakma a fiatal karmestert. Héja akkor a Liszt-díja kapcsán mondta el, mennyit ér a siker:
„Megkaptam a meghívót, és nagyon örültem neki — másnap reggelig. Szakmailag is szinte teljesen semleges az, hogy milyen keményen rázzák meg az ember kezét."
És a pályakezdés kisebbségi érzéséről: „Az a kisebbségi érzés, amely akkor volt, talán mindig megmarad az emberben, tisztes szerénység formájában." Hozzátette, hogy máig alig meri elhinni, hogy — ahogy fogalmazott — belépett a „felnőttek" közé.
Ami azóta történt: a karmester
A díjak azóta sorra jöttek: Liszt Ferenc-díj (2003), Artisjus-díj (2005), Junior Prima (2008, zenei kategóriában), majd 2026-ban Magyarország érdemes művésze kitüntetés. A pálya közben nemzetközivé vált: Héja Domonkos Európa és Ázsia számos zenekaránál dolgozik vendégkarmesterként.
Ami azóta történt: a zenekar
Az együttes ma Óbudai Danubia Zenekar néven működik. A művészeti irányítást 2013-ban Hámori Máté vette át, 2024-től pedig Silló István vezeti a zenekart.
A profil viszont — és ez a 2003-as beszélgetés fényében érdekes — messzebbre ment, mint amit akkor a karmester a crossoverről mondott: a zenekar ma rendszeresen játszik filmzenét, valamint jazz-, pop-, rock- és világzenei produkciókban is. Emellett bérletsorozataik vannak a Zeneakadémián és a Budapest Music Centerben, zeneszerző-portrésorozatot visznek, iskolai tornatermekben futó ifjúsági sorozatot tartanak fenn, és a koncertjeiket online is közvetítik.
Vagyis a válasz, amelyet Héja Domonkos 2003-ban adott — hogy nem a repertoár, hanem a műsorszerkesztés különböztet meg egy zenekart — végül igazolódott, csak tágabb értelemben, mint ahogy akkor gondolta.
GYIK – Héja Domonkos és a Danubia Zenekar
Ki az a Héja Domonkos?
Magyar karmester, az Óbudai Danubia Zenekar alapítója. Ütőhangszer- (1997) és karmesterdiplomát (1998) szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen.
Mikor alakult a Danubia Zenekar?
1993-ban, Héja Domonkos alapította muzsikus barátaival; a tagok többsége akkor a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja volt.
Ki vezeti ma a zenekart?
A művészeti irányítást 2013-ban Hámori Máté vette át, 2024-től Silló István vezeti az együttest.
Milyen díjakat kapott Héja Domonkos?
Liszt Ferenc-díj (2003), Artisjus-díj (2005), Junior Prima (2008), valamint 2026-ban Magyarország érdemes művésze kitüntetés. Korábban megnyerte a IX. Nemzetközi Karmesterversenyt és a Solti György-különdíjat.
Mit gondol Héja Domonkos a crossoverről?
A 2003-as interjúban azt mondta, a legtöbb ilyen produkció „csupán összemaszatolja a dolgokat". Szerinte más a helyzet, ha egy zenekar a saját területén marad, és onnan vesz át egy érzést — például Bernstein vagy Gershwin műveiben.
Mikor debütált az Operaházban?
2001-ben, Puccini Bohémélet című operájával.
Mivel foglalkozik ma az Óbudai Danubia Zenekar?
Klasszikus bérletsorozatok mellett filmzenét, jazz-, pop-, rock- és világzenei produkciókat is játszik, ifjúsági sorozatot visz iskolákban, és online is közvetíti a koncertjeit.
