Vladimir Ashkenazy

Hélene Grimaud nem tagadja, hogy az iskola réme volt, untatta a munka. Később viszont, amikor a  Párizsi Konzervatóriumban tanult zongorázni, őt kísértették rémálmok, hogy a professzorai megállítják a vizsgán, mondván: nem elég érdekes, egyéni. Ott is hagyta az intézményt, majd a saját útját járta, Chopin és Szkrjabin műveit tanulmányozta. Sikerrel, mert 16 évesen egy Rahmanyinov-felvétellel elnyerte a Grand Prix du Disque fődíját. Két évvel később, 1988-ban debütált mint koncertzongorista Párizsban, az Orchestre de Paris-val, Daniel Barenboim vezényletével.

Azóta ő a nemzetközi hangversenyélet egyik legtöbbet utazó művésze, 1991 óta New Yorkban él, segített létrehozni a South Salem alapítványt és központot, amely ama farkasokat menti. 1991-ben találkozott az elsővel, ma három farkas gazdája, a Kaila, Apache, Lukas társaságában készült fotók is népszerűsítették a zongoraművésznőt, persze inkább az állatvédők körében és nem a kollégák közt. Visszautasítja, hogy ő a magányos, turnéról turnéra rohanó zongorista lenne, akinek egyedüllétét két munka között a farkasok enyhítenék, ám küldetésének tartja, hogy a természet védelmét propagálja.

Az Európai Unió Ifjúsági Zenekara

Ami a gyerekkorát illeti, a szülei tánccal, illetve harcművészettel és tenisszel kísérleteztek, hogy lekössék fölös energiáit. Ehhez képest meglepő volt, hogy bár elég későn talált rá, a zongora ejtette rabul. Szinte szó szerint, hiszen egy jó muzsikusnak hosszú órákat kell gyakorolnia, a pódiumi jelenlét a munkának csak töredék része. Budapesten Beethoven G-dúr zongoraversenyét szólaltatja meg, portré CD-jén két darabot játszik tőle, de két Brahms-, egy Schumann- és egy Gershwin-kompozíció is szerepel a felvételen (Warner Classics).

A lemez alapján biztonsággal csak az állapítható meg, hogy Hélene Grimaud az energikus játék híve. Nincs kedvenc zeneszerzője, azt állítja, hogy a muzsikus pályája periodikusan újra és újra felfedez magának egy-egy komponistát, így formálódik a repertoárjuk. Grimaud tavaly ismét Rahmanyinov felé fordult, azt mondja: olyan ő, mint egy öreg barát, arisztokratikus, nemes érzésű.