A 2002-es K-19: Az özvegycsináló egyike azoknak a filmeknek, amelyek után az ember azonnal rákeres, mennyi ebből az igazság. A válasz meglepő: a történet alapja valóságos és a valóságban is drámai — de már a cím sem igaz. A tengeralattjárót soha senki nem hívta özvegycsinálónak.
Mi volt a K-19?
A K-19 volt a szovjet haditengerészet első ballisztikus rakétákkal felszerelt atom-tengeralattjárója, a 658-as projekt (nyugati jelöléssel Hotel-osztály) első egysége. 1961. április 30-án állították szolgálatba — vagyis alig két hónappal a balesete előtt.
A hajó a szovjet atomprogram presztízsberuházása volt, és a sietség végigkísérte az építését. Ez a sietség lett a végzete.
1961. július 4.: a reaktorbaleset
A K-19 az Atlanti-óceán északi részén, Grönland térségében gyakorlatozott, amikor a jobb oldali reaktor hűtőrendszere teljesen felmondta a szolgálatot. A hűtővíz elszivárgott, a reaktor hőmérséklete emelkedni kezdett — és a hajón nem volt tartalék hűtőrendszer, mert az építéskor nem szereltek be ilyet.
Ha a reaktor megolvad, az nemcsak a legénységet öli meg: a hajó a NATO-hajók közelében volt, és egy szovjet atomreaktor felrobbanása a hidegháború legfeszültebb évében beláthatatlan következményekkel járt volna.
Az improvizált hűtőrendszer
Nyikolaj Vlagyimirovics Zatyejev kapitány elrendelte, hogy a legénység rögtönözzön hűtést. A mérnökök levágtak egy szellőzőszelepet, és vízvezetéket hegesztettek rá — így jutott hűtővíz a reaktorhoz, és a megolvadás elmaradt.
A munkát azonban a reaktortérben kellett elvégezni, sugárzó gőzben. Aki bement, tudta, mit vállal.
A veszteségek
A hegesztést végző műszaki állományból heten haltak meg egy hónapon belül sugárbetegségben. A következő két évben további tizennégyen hunytak el — a baleset áldozatainak száma így összesen huszonkettőre nőtt.
A reaktor megolvadását sikerült megakadályozni. A hajót megmentették, a legénység nagy részét is — annak árán, amit a fenti számok mutatnak.
„Hirosima": a hajó igazi beceneve
Itt jön a film legnagyobb csúsztatása. A tengerészek a K-19-et a baleset után „Hirosimának" nevezték el — ez a becenév terjedt el a szovjet flottában, és ez maradt fenn.
Az „özvegycsináló" (The Widowmaker) elnevezés a filmesek találmánya: a valóságban soha nem használták. Angolul jobban hangzik egy plakáton, csak éppen nem igaz.
Nem ez volt az egyetlen baleset
A „Hirosima" becenév nem alaptalanul ragadt rá a hajóra:
- 1969. november 15. — a Barents-tengeren, 60 méteres mélységben összeütközött az amerikai USS Gato tengeralattjáróval; megsérült az orr-részi szonár és a torpedóvető-fedelek.
- 1972. február 24. — 120 méteres mélységben hidraulikaolaj-szivárgás miatt tűz ütött ki, amelyben harminc tengerész vesztette életét.
A K-19-et végül 1990. április 19-én vonták ki a szolgálatból, és 2002-ben szállították a bontóhajógyárba — éppen abban az évben, amikor a film a mozikba került.
Miért volt a hajó eleve veszélyes?
A K-19 sorsát nem egyetlen műszaki hiba pecsételte meg, hanem az építés körülményei. A szovjet és az amerikai atomtengeralattjáró-program versenyfutásában a határidő fontosabb volt, mint a redundancia — ezért maradt ki a reaktor tartalék hűtőköre, holott pontosan az ilyen meghibásodásra való.
Ez a mintázat végigkíséri a hidegháborús nukleáris technika történetét mindkét oldalon: a rendszereket a lehető leggyorsabban állították szolgálatba, a biztonsági tartalékokat pedig utólag, jellemzően balesetek árán építették be. A K-19 esetében az improvizált hegesztés — egy szellőzőszelepből és egy vízvezetékből — pontosan azt pótolta, aminek gyárilag ott kellett volna lennie.
Miért csak évtizedekkel később derült ki?
Az eset szigorúan titkos maradt. A legénység tagjait hallgatásra kötelezték, a halálesetek hivatalos indoklása pedig nem említette a sugárzást — így a hozzátartozók sem tudták sokáig, mi történt valójában.
A történet csak a Szovjetunió felbomlása után vált nyilvánossá, és részben ez magyarázza a legénység ellentmondásos viszonyát a filmhez: negyven évig nem beszélhettek róla, aztán egy amerikai produkció mondta el helyettük — a maga pontatlanságaival együtt.
A film (2002)
A K-19: Az özvegycsináló rendezője Kathryn Bigelow volt — ugyanaz a rendező, aki később A bombák földjén című filmjéért Oscar-díjat kapott. A főszerepekben Harrison Ford (Vosztrikov kapitány) és Liam Neeson (Polenyin elsőtiszt) látható, a reaktortisztet Peter Sarsgaard alakítja.
A produkció 90–100 millió dollárból készült, és mindössze 65 millió dollár körül hozott világszerte — vagyis komoly bukás volt. A Papirusz korabeli kritikája sem volt kegyes hozzá: a bíráló szerint a dokumentumalapú hősdráma az „eltalált szimfonikusok" segítségével próbálja megteremteni azt az érzelmi hatást, amit a történettel nem sikerül.
Mit szóltak hozzá a túlélők?
A valódi legénység tagjai a forgatókönyv első változatát elutasították, sőt felszólítottak az orosz együttműködés leállítására. A végeredményt viszont — az orosz díszbemutatón, 2002 októberében, ahol ötvenkét veterán volt jelen — már dicsérték, noha egyértelműen technikai és történelmi kompromisszumok sorozatának tartották.
Ez a kettősség jellemző az ilyen filmekre: a tényekhez ragaszkodó néző csalódik, a résztvevők viszont gyakran azt értékelik, hogy egyáltalán elmesélték a történetüket — hiszen évtizedekig titkosítva volt.
GYIK – K-19
Igaz történeten alapul a K-19?
Igen. A szovjet K-19 atom-tengeralattjárón 1961. július 4-én valóban súlyos reaktorbaleset történt az Atlanti-óceán északi részén, Grönland térségében.
Tényleg hívták a hajót özvegycsinálónak?
Nem. Ez a filmesek találmánya. A tengerészek a balesetet követően „Hirosimának" nevezték a K-19-et.
Hányan haltak meg a balesetben?
Heten egy hónapon belül sugárbetegségben, majd további tizennégyen a következő két évben — összesen huszonketten.
Ki volt a hajó kapitánya?
Nyikolaj Vlagyimirovics Zatyejev. Ő rendelte el az improvizált hűtőrendszer megépítését, amivel megakadályozták a reaktor megolvadását.
Mi történt a K-19-cel később?
1969-ben összeütközött az USS Gato amerikai tengeralattjáróval, 1972-ben pedig tűz ütött ki rajta, amelyben harminc tengerész halt meg. 1990-ben vonták ki a szolgálatból, 2002-ben került bontásra.
Ki rendezte a filmet?
Kathryn Bigelow, aki később A bombák földjén című filmjéért Oscar-díjat kapott. A főszereplők Harrison Ford és Liam Neeson.
Sikeres volt a film?
Nem. A 90–100 millió dolláros költségvetéssel szemben világszerte mintegy 65 millió dollár bevételt hozott.
