Szerz? meglátogatta a m?vészi kivitelezés? fényeskocka multiplexet, hogy évi egy háborús tematikájú filmjét rendre bekebelezze - és nyugodt szívvel választhassa decemberben a harrypottert is a lajstromból –, hiszen mindenev?. Szerz? csalódottsága azonban a 138. perc végére olyan fokúvá vált, mint amilyen magas fokúvá váltak az égési sérülések az atommag környékét vegyvédelmiben megjárt legénység esetében. Ha csak egy plakátot megnézett volna – búslakodik.

A film id?szakában hidegháborús, m?fajilag thriller (akármit is jelentsen mára ez a kifejezés – uszkve izgulós?), jellegileg dokumentumalapú h?sdráma, de mivel amerikai, ezért jobbára az eltalált szimfonikusok segítségével érzelemgazdagított képi kókányolásra fussa csak bel?le.

Pedig a történet nagyon hitelesen indul. Polenyin továris, a jó orosz (Liam Neeson ebben a szerepében is megbízható) a hamarosan elkészül? birodalmi, er?fitogtató megamerül? kapitánya magára vállalja a fejeseknek tartott bemutató kudarcát. Valaki ugyanis kispórolt 20 kopejka érték? szigetel?t a torpedóvezérl?b?l. Égés. A vezetés lefokozza és új kapitányt választ hamarjában, a párthoz teljes mellszéllel lojális Vosztrikov továrist (Harrison Ford, mint orosz tiszt - van még kérdés?). Innent?l jönnek a konfliktusok, ugye, erre épülne a film. Jön a történelemóra az orosz hülyeségr?l, ahol nagy akarásnak lett nyögés a vége – idehaza ismer?s. Jön a reaktorszivárgás, sok testvérünk boldogtalan halálának okozója és jön a sablonhalom is.

A film els? 30 percét sikerült annyira eltalálni a rendez?n?nek (Kathryn Bigelow – Holtpont, Örvényl? vizeken), hogy nem lep?dött volna meg senki, ha jön egy stáblista, reklámblokk, kimegyek sörért a frigóba, és a következ? héten tévésorozatunk újabb részével várjuk Önöket.

Esküszöm, ha nem olyan gyorsan úszik fel a következ? snitt, elfelejtem hol vagyok. Egy célt tehát elért a m?, de olyat, amilyet sose szeretett volna, azt hiszem.
Aztán vízbe száll a muszka monstrum. A „Mit?l lehet utálni kapitányunkat” cím? kézikönyv olvasgatása ez csupán, a századszor is elismételt, ezek szerint megunhatatlan klisék halma: mindig csak gyakorlatozni, sose játszani, végletekig hajszolni, de egyesekkel kivételezni – a biztos sikertelenség titka. Azért az els?dleges parancsot mégis sikerül végrehajtani, és lesz egy kis közös öröm. Egészen addig, míg újabb ukázra tovább nem kell vonulni, egészen az amerikai partokig!

Ez már kezd sok lenni a legénységnek, néz?nek egyaránt. Miután ugyanis a továbbvonulás, csakúgy mint az atomreaktor melegedése megindul, a film hamisítatlan amerikai eposzba fordul. Harmadszor is, leírva: lassú, szimfonikus videoklip kezd?dik, hatásvadász dialógokkal és azokkal a képr?l-képre kiszámítható fordulatokkal, amelyekt?l minden jó ízlés? mozinéz? a vászonnak menne. Ám a mozijegy mégiscsak egy ezres, tehát foggal-körömmel végigmulatom mind a 138 percet. Hazáért halás, m?emberség, tisztuló lélek, hezitáló ment?akció, igaztalanul vádolás, megimádott kapitány, sírás, rívás, tibicsoki. Aztán szimfonikus zene és az elmaradhatatlan epilógus a megmaradt legénységgel huszonnyolc év múlva, egy kis emlékm?nél a temet?ben. Kapitány a fedélzeten, tisztelegj!

Lehet hazamenni. Valódi valóságshow.

Atomcsapda (K-19: The Widowmaker, amerikai, feliratos – 138 perc)
Rendezte: Kathryn Bigelow; a forgatókönyvet Louis Nowra történetéb?l Christopher Kyle írta; fényképezte: Jeff Cronenweth; zeneszerz?: Klaus Badelt; vágó: Walter Murch; jelmezterver?: Marit Allen; látványtervez?: Karl Juliusson, Michael Novotny; producer: Joni Sighvatsson, Christine Whitaker, Edward S. Feldman; executive producer: Harrison Ford; szerepl?k: Harrison Ford (Alekszej Vosztrikov kaptiány), Liam Neeson (Mihail Polenyin kapitány), Peter Sarsgaard (Vadim Radcsenko reaktortiszt), Chritian Camargo (Pavel Loktyev)

Egyéb fontos tudnivalók:

A szerencsétlenül járt K-19-es atomtengeralattjárón nyolcan haltak meg a küldetés alatt, 14-en a következ? két éven belül. A legénység további 117 tagja élete végéig a sugárbetegség legkülönböz?bb szöv?dményeit?l szenvedett.
Zatyejevet, az „Özvegycsináló” kapitányát és legénységét nem találták b?nösnek az ellenük felhozott vádpontokban. Az ügyet államtitokká nyilvánították.
Egy orosz vizsgálótiszt szavai a tárgyaláson: „Ez is egy baleset. Nálunk Leningrádban az utcákon folyamatosan baleset van.”

A K-19-et fert?tlenítették és 1964-ben újra hadrendbe állították. Nyolc évvel kés?bb a nyílt vízen ismeretlen eredet?, „kontrollálhatatlan” t?z ütött ki. 28 ember veszett oda. Kés?bbi küldetései alatt még kétszer pusztított súlyos t?z a tengeralattjáró fedélzeten, míg 1991-ben végleg kivonták a forgalomból. A leszerel? ceremóniára meghívták Zatyajev kapitányt és legénységének életben maradt tagjait is.
A K-19 nyughelye egy Murmanszk melletti kiköt? volt egészen addig, míg idén tavasszal végleg szét nem szerelték.

Forrás: National Geographic

Kapcsolódó cikkünk: PRO (?)  A Szovjetúnió jenki h?sei