A Lolita szerzője Vladimir Nabokov orosz származású amerikai író. A regény 1955-ben jelent meg először — nem Amerikában, hanem Párizsban, mert öt amerikai kiadó is visszautasította. Azóta a huszadik századi irodalom egyik legtöbbet vitatott és legtöbbet félreértett könyve lett.
Ki volt Vladimir Nabokov?
1899. április 22-én született Szentpéterváron, arisztokrata családban, és 1977. július 2-án hunyt el a svájci Montreux-ben. Az orosz forradalom után emigrált; előbb Berlinben és Párizsban élt, majd 1940-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol egyetemen tanított — a Lolita sikeréig ebből élt.
Két nyelven alkotott: oroszul, majd angolul. Az angol nyelvű életműhöz tartozik a Lolitán kívül a Gyér világ, a Pnyin és az önéletrajzi Szólj, emlékezet! is. Emellett komoly lepkész volt, tudományos publikációkkal.
Miről szól a regény valójában?
Ezt érdemes pontosan kimondani, mert a köznyelvi használat félrevisz. A regény elbeszélője Humbert Humbert, egy középkorú irodalmár, aki megszállottan vonzódik a tizenkét éves Dolores Haze-hez. Hogy a közelében maradhasson, feleségül veszi a lány anyját; az anya halála után éveken át magával hurcolja a gyereket az országban.
A könyv tehát nem szerelmi történet, hanem egy gyerek bántalmazásának története — amelyet maga az elkövető mesél el, a saját nyelvén és a saját mentségeivel. Ez a szerkezet a regény legfontosabb írói döntése, és egyben a legtöbb félreértés forrása.
Öt kiadó utasította el
Nabokov 1953. december 6-án fejezte be a kéziratot, körülbelül öt évnyi munka után. Ezután következett a nehezebb rész: a Viking, a Simon & Schuster, a New Directions, a Farrar, Straus és a Doubleday is visszautasította.
1955: megjelenés Párizsban
A könyv végül 1955 szeptemberében jelent meg Párizsban, az Olympia Press gondozásában — két zöld fedelű, sajtóhibáktól hemzsegő papírkötésű kötetben. A kiadó főként erotikus irodalmat adott ki, ami évtizedekre rányomta a bélyegét a regény megítélésére. Az ötezres első kiadás elfogyott.
Graham Greene és a botrány
A fordulópontot egy mondat hozta. 1955 végén Graham Greene a londoni Sunday Timesban az év három legjobb könyve közé sorolta a Lolitát. A Sunday Express szerkesztője erre azzal válaszolt, hogy ez „a legmocskosabb könyv, amit valaha olvastam", és „merő, gátlástalan pornográfia".
A vita országos üggyé nőtt — és pontosan azt érte el, amit az ilyen viták szoktak: mindenki tudni akarta, miről van szó.
Betiltás, majd rekordsiker
Franciaország 1956 decemberében betiltotta a könyvet; a tilalom két évig tartott. Az Egyesült Államokban 1958 augusztusában jelent meg a G. P. Putnam's Sons kiadásában — és az Elfújta a szél óta ez lett az első regény, amely három hét alatt százezer példányban kelt el. Nagy-Britanniában 1959-ben adta ki a Weidenfeld & Nicolson; a megjelenés akkora vitát váltott ki, hogy hozzájárult a kiadó egyik tulajdonosa, Nigel Nicolson konzervatív képviselő politikai bukásához.
A regényből 2005-ig mintegy ötvenmillió példány fogyott világszerte.
A megbízhatatlan elbeszélő
Az irodalomtudomány Humbert Humbertet a megbízhatatlan elbeszélő tankönyvi példájának tartja. A vita nem arról szól, hogy megbízhatatlan-e, hanem hogy milyen módon.
Wayne C. Booth klasszikus megfogalmazása szerint a gyakorlott olvasó felismeri Nabokov iróniáját — de sokan mégis jobban azonosítják Humbertet a szerzővel, mint ahogy Nabokov szándékában állt, mert az elbeszélő retorikai eszközei elcsábítják őket. A szakirodalom ezt „eltávolító megbízhatatlanságnak" nevezi: a szöveg először közel hozza az olvasót a főszereplőhöz, majd fokozatosan eltaszítja tőle.
Vagyis a könyv szépen megírt mondatai nem a bántalmazást szépítik, hanem azt mutatják meg, hogyan beszél magáról egy elkövető — és milyen könnyű ennek bedőlni.
Amit a „Lolita" szó ma jelent — és miért téves
A regény címéből köznév lett: sok nyelvben, a magyarban is, egy koraérett, csábító kislányt jelölnek vele. Ez a használat a regény szövegével nem támasztható alá: a könyvben Dolores Haze gyerek és áldozat, a „Lolita" pedig nem az ő neve, hanem az a név, amelyet Humbert ad neki a saját képzeletében.
A köznévi jelentés tehát nem a regényből származik, hanem abból, ahogyan az elbeszélő látja a lányt — vagyis pontosan abból a nézőpontból, amelyet a könyv leleplez. Ez a félreértés a könyvkiadói és filmes marketing évtizedeit is végigkísérte.
Filmadaptációk
- 1962 — Stanley Kubrick filmje
- 1997 — Adrian Lyne filmje
Magyarul: Békés Pál fordítása
A regény magyar szövegét Békés Pál (1956. március 27. – 2010. május 28.) készítette, az Európa Könyvkiadó számára. Békés József Attila-díjas író, drámaíró és műfordító volt; a Lolitán kívül Anthony Burgess, Woody Allen, Sue Townsend, Tom Stoppard és Edward Albee műveit is ő ültette át magyarra. Saját életművéből A kétbalkezes varázsló és a Csikágó a legismertebb.
A Papirusz 2003-ban beszélgetett vele a regényről. Az akkori interjú — mint a korszak sok más irodalmi eszmecseréje — a könyvet még a „szerelem" fogalmi keretében tárgyalta; a mai olvasat ettől eltér, és ezt a cikk fenti szakaszai tükrözik.
GYIK – Lolita
Ki írta a Lolitát?
Vladimir Nabokov orosz származású amerikai író. 1899. április 22-én született Szentpéterváron, és 1977. július 2-án hunyt el a svájci Montreux-ben.
Mikor jelent meg a Lolita?
1955 szeptemberében, Párizsban, az Olympia Press kiadásában. Az Egyesült Államokban csak 1958 augusztusában adták ki.
Miért nem adták ki Amerikában?
Öt amerikai kiadó — a Viking, a Simon & Schuster, a New Directions, a Farrar, Straus és a Doubleday — is visszautasította a kéziratot a téma miatt.
Betiltották a regényt?
Igen, Franciaország 1956 decemberében betiltotta; a tilalom két évig tartott.
Miről szól a Lolita?
Egy középkorú férfi, Humbert Humbert megszállottságáról és a tizenkét éves Dolores Haze bántalmazásáról, magának az elkövetőnek az elbeszélésében. Nem szerelmi történet: a könyv az önigazolás nyelvét mutatja meg.
Mit jelent az, hogy Humbert megbízhatatlan elbeszélő?
Azt, hogy a szöveg nem fogadja el az elbeszélő önértelmezését. Az irodalomtudomány szerint a regény először közel hozza az olvasót hozzá, majd fokozatosan eltávolítja tőle.
Ki fordította magyarra?
Békés Pál, az Európa Könyvkiadó számára.
Készült belőle film?
Igen, kétszer: 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben Adrian Lyne rendezésében.