Isadora Duncan

A m?vészn? szakított a klasszikus balett hagyományaival, s engedte szabadon szárnyalni gondolatait, érzéseit, amelyek sajátos mozdulatokban öltöttek testet. A balettcip?t elhagyó, f?ként mezítláb táncoló Isadora kosztümjeivel is a szabadságot és a szépséget képviselte, hiszen jelmezeinek jó része az ókori görög világot idézte. Az ? örökségét, koreográfiáit mutatta be a mostani fesztivál november 8-a és 10-e között, számos hazai és külföldi együttessel, amely a Duncan-stílust ?rzi, azt a mozdulatvilágot, amelyb?l sugárzik a n?iesség; néhol esdekl?, máshol harcias és mindenre elszánt, helyenként pedig vérb? és kacér.

Akadtak a fesztiválon olyan társulatok, amelyeknél ez a sokszín?ség, költ?iség valóban megjelent, így például Mary Sano és Duncan táncosainál, de említhetném a New York-i Dances By Isadora társulatot, vagy Lori Belilove-ot és csapatát, akik a Duncan-stílus legavatottabb képvisel?i közé tartoznak. A némafilmekre emlékeztet?, helyenként eltúlzott gesztusokon persze a mai közönség mosolyoghat, azt a tényt azonban nem szabad feledni, hogy Isadora Duncan a kortárs tánc alapkövét tette le, s nélküle sok ismert irányzat nem alakulhatott volna ki.

A háromnapos esemény arra is lehet?séget adott, hogy fölfedezhessük Isadora Duncan hatásait a mai kor m?vészeire. Izgalmas színfoltja volt a rendezvénynek például a prágai Duncan Centre Konzervator, amelynek sajátos táncnyelvezete a Duncan-stíluson alapul. Szintén Isadora Duncan ihletett m?vet alkotott erre az alkalomra Bozsik Yvette, valamint az Orkesztika Mozdulatszínház. Ez utóbbi társulat Palackposta cím? el?adásában - Isadora Duncan életének fontosabb eseményeibe ágyazva - az akkori és a mai kort állította szembe, vagy ha úgy tetszik: párhuzamba. A fesztivál tehát bemutatta, mi volt színpadképes 100 évvel ezel?tt, és mi színpadképes ma. Mindkett?re akadt b?ven példa.