Pusztán a különbségek érzékeltetése végett fontos, hogy tisztában legyünk a ténnyel: a múzeumlátogatásnak már a gondolatától is borsódzik a magyar szül?k háta. Kevés olyan intézmény van, ahol tudnak újat mutatni. Legalább a termeket rendeznék át néha! A kiállított tárgyakhoz f?z?d? információ rettent?en csekély. Mi peddig nem vagyunk lexikonok! Az idegenvezetést csak a külföldi vagy csoportos látogatók képesek megfizetni.

A legújabb trend pedig az (valószín?leg ennek is a pénzhiány az oka), hogy egy-egy jó programot csak vérlázítóan kevesen látogathatnak. Lassan pályáznunk kell, hogy m?vel?dhessünk! Ezzel ellentétben a bécsi történelmi múzeum rendszeresen ad helyet különleges kiállításoknak, amelyeken percenként botlunk magyar ajkú m?kedvel? tárlatvezet?be. A Fáraó Aranya bemutatásakor a kicsik legnagyobb örömükre beléphettek kedvenc filmük, a Múmia világába. De szó szerint beléphettek! A szarkofágba belebújhattak, a szobrokat megérinthették, és megfoghatták a hieroglifákkal díszített vásznat, melybe a halottakat tekerték...

Talán emiatt is volt túlzott a Nemzeti Múzeummal szemben támasztott elvárásunk. Jóllehet a bérletes (!) rendszerben indult sorozatra alig ötvenen érkeztük, a túljelentkezést már a székek száma is mutatta: legfeljebb harminc ül?hely várta a vendégeket, a létszám felett magukat bekönyörg?knek csak néhány polifoam-csík maradt.

A sz?k kis Fegyvertárban közel 1600 fegyvert ?riznek, amelyek nem kerültek be az állandó kiállításra. Mámorító érzés volt, amikor kísér?nk körbeadta az 1800-as évekb?l származó Henry puskát. Majd kézbe vehettünk egy kétszáz éves muskétát, egy ?srégi buzogányt és a közelharcokban használt magyar t?rt. Megtudtuk, hogy ennek a fegyvernek csak hegye van, de éle nincs - az ellenség ledöfésére használták. A fiúk lelkesen és izgatottan hallgatták a csupán filmekb?l ismert harci modort is bemutató történeteket.

Azután ez a lobogó t?z hirtelen kialudt. Nyakon öntötték egy dézsa vízzel. A Fegyvertár galériájára, ahol a vitrinek mögött igazi kincsek lapultak, nem mehettünk fel. Nemhogy nem mehettünk fel, de azok tartalmát mutatóba sem láthattuk. Hallottunk még felcsigázó ismertet?t néhány különleges gy?jteményi darabról, de azokat sem láthattuk - mert ki voltak állítva! Alapos útbaigazítást kaptunk arról, hogy  a kiállítótermeket merre találjuk. De nem most! A bérlet ugyanis nem jogosít fel arra, hogy a Múzeumban sétáljunk.

Íme, egy kiváló ötlet virága hervadt el a megvalósítás szikár világában. Talán a szervez?k nem számítottak ekkora érdekl?désre. Talán álmukban sem gondolták, hogy az ismeretterjeszt? el?adást a hallgatóság azonnal látni, érezni, tapintani is kívánja. Talán nem készültek fel arra, hogy ennyi, többnyire örökmozgó gyermekb?l álló közönséget kell koordinálniuk. Azt természetesen megértjük, hogy a sz?kös m?ködési keretb?l nem telik új vitrinüvegre, restaurálásra, vagy felügyel?re a gyerk?cök mellé, de akkor is kár...
 
Csak abban bízhatunk, hogy ez a példaérték? kezdeményezés és a keser? tapasztalat meggyorsítja, és eredményessé teszi a legközelebbi pályázat elbírálását. S abban is, hogy sikerül valahogy feléleszteni a múzeumi mecenatúra hagyományait, és a most homokba dugott fejek gazdái a sok bugyuta reklám helyett néha adakoznak majd nemes célokért.

A Magyar Nemzeti Múzeum honlapja: http://www.hnm.hu/