Máté Krisztinának minden esély megadatott, hogy csináljon egy jó m?sort. Kevesen vannak ilyen szerencsések a mai “médiafarkastörvények” közt. Adva van ugye egy jó m?sor lehet?ségét is magában rejt?, ám jellegénél fogva levédhetetlen – gonosz módon fogalmazva: minden eredetiséget nélkülöz? - mozgóképes-dokumentarista ötlet. Vegyük el? a régi, máig megoldatlan, rejtélyes és legendás b?neseteket, olvassunk el róluk mindent, majd dolgozzuk fel ?ket! Tájékozott újságolvasó kapásból mond öt-hat ilyen témát, egy gyakorlott újságíró talán tucatnyit, egy rend?rnyomozó több tucatnyit. Ha havonta egy adással jelentkeznek, akár két évig is tarthat a szufla. Ha üt?s és jó a m?sor, még emlékeznek is rá, esetleg számon tartják, adja isten: várják. Ha nagyon jó. Egy televíziós periodikának pedig különösen érdekesnek kell lennie, különben nem marad meg, elszáll. Egy kereskedelmi csatornán még inkább. A tévékett?n meg biztosan.

Közhely, hogy nincs érdekesebb, mint a tegnapi újság, hát még egy tegnap el?tti (pláne felderítetlen!) b?ntény. Rend?rségi akták százai porosodnak, tele olyan ügyekkel, melyeknek a tetteseit soha, vagy az elévülési id?n belül nem sikerült elfogni. A közérdekl?désre számot tartó esetekb?l nem egy mozi- és dokumentumfilm született. Meg lehet nézni ezeket, miel?tt egy ismert és népszer? televíziós személyiség, saját hitelét is odatéve m?sorkészítést vállal. Nem árt továbbá pillantást vetni a hazai és külhoni origináléjú m?holdas csatornákon futó crime-night tematikájú m?sorokra (Spektrum és Discovery, ha a m?sorkészít?k nem tudnák). Nem a szolgalelk? utánzás végett, csupán azért, hogy tisztában legyünk önmagunkkal: jelen pillanatban nem mi fújjuk a passzát-szelet. S ha már mindezeken túl vagyunk, akkor kell er?st elhatározni, hogy még ezeknél is igyekszünk jobbat készíteni.
S aztán jön az aprómunka: a kutatás. El kell olvasni az akkori sajtót, át kell nyálazni az ügy aktáit, beszélni a rend?rökkel, szemtanúkkal, családtagokkal satöbbi, satöbbi. Tisztára, mint az „invesztigatív” újságírás. Akár találhatunk is valamit, ami addig minden illetékes figyelmét elkerülte. Ha mást nem, hát egy olyan momentumot, amit?l jó lesz a m?sor. Ha szerencsénk van. Ha nincs, marad a fáradozás és a lelkiismeretes munka, a minél több nyersanyag összelapátolása, egy ügyes rendez? segedelmével történ? képbe öntése, s egy még ügyesebb szerkeszt? segítségével történ? összevágása. A hatásvadász zenét, a nyomasztó és testidegen montázsokat kerülve igyekezni kell rendszerbe foglalva elmondani minden addig feltárt információt az ügyr?l. Világosan, érthet?en, jól szerkesztetten, dramaturgiailag felépítve. Ha (ok)nyomozást vállal a m?sor, a riporter kerülje az életidegen, ötpercenkénti stúdióhelyszínt, mert rengeteget árt vele a m?sornak, a hitelességnek és a megértésnek. Ha egy mód van rá, kerülje továbbá a vajákosokat, a b?bájos asszonyokat, a múltbalátó médiumokat. Ha mégis szerepelteti ?ket, nagyon indokolja meg, miért teszi.
Máté Krisztinának tehát minden esély megadatott, hogy csináljon egy jó m?sort. Jó lenne, ha élni tudna a lehet?séggel.