Laurie Anderson: Live at Town Hall New York City
(2001. szept. 19-én és 20-án)
Nonesuch - Warner

Koncert a romok felett

Anderson az egyik dal elején elmesél egy furcsa történetet: réges régen, egy alabamai ültetvényen a rabszolgák hatalmas csontvázra bukkantak. Egy bálna maradványait találták meg abból az id?b?l, amikor még mindent víz borított az Andoktól a Himalájáig. A rabszolgák nézték az óriási csontokat, és azt suttogták: ezek biztosan egy bukott angyal csontjai.

Dalszövegeinek témái
viszonylag állandó motívumok – veszteség, h?tlenség, technokrácia – körül formálódnak. Régi énekmondók 20. századi, amerikai utóda Laurie Anderson, rokona ebben a vele egy generációhoz tartozó Joni Mitchellnek. Zenéje kevésbé összetett Mitchellénél, aki mindig szerette körbevenni magát a világ legjobb dzsessz muzsikusaival – általában rendre beléjük is szeretett. Anderson inkább a ritmussal, s?t: a különböz? mechanikus zajokkal szeret komponálni, ennyiben zenéje inkább a múlt század egyik legnagyobb teoretikus zeneszerz?je, John Cage invencióira hagyatkozik.

A most megjelent dupla CD
koncertfelvétel, borítóján a helyszín és az id?pont: New York, 2001. szeptember 19-20-a. Anderson szeptember 11-én Chicagóban tartózkodott, és bár aznap az egész város a feje tetején állt, este megtartották a tervezett koncertet, s?t a lemezturné egyetlen további része sem maradt el – de természetesen az esték hangulatát, a dalok mondanivalóját óhatatlanul átértelmezték az események. Anderson, a jó tudósító (ilyen jelz?vel talán még nem illették), inkább középkori krónikás el?dei szelleméhez h?, mint az amerikai szórakoztatóipar jelszavához, amikor nem mond le egyetlen koncertet sem: az akciófilmekkel ellentétben Anderson felfed, szembesít, kritizál - és közben vigasztal. Az utóbbira hallhatóan rá is szorul a New York-i közönség.

„Nem ismersz, de én ismerlek téged,
és van egy üzenetem a számodra: jönnek a repül?gépek!” Laurie Anderson 1980-ban írta az O Superman cím? dalt, amelynek soraiban a kritikusok hátborzongatóan valóra vált próféciát sejtenek. Bizarr lehetett a hangulat a koncertteremben aznap este is; furcsa ünnepnap, gigantikus halotti tor hangulatát idézi a többezres közönség feszült hallgatása, visszafogott tetszésnyilvánítása, amely csupán a felvétel második felében kezd valamelyest oldódni.

Szokatlan hangzások,
nehezen felfejthet? ritmusok követnek balladisztikus lüktetés?, s?rített dallamú kompozíciókat a közel 100 percbe szerkesztett anyagban. A sajátos eklektikát az okozza, hogy a koncerten, mely Anderson legutóbbi, Life on a String cím? studióalbulmát mutatta be, régebbi, 10-20 éves szerzemények is elhangzanak. Az el?adót m?vészi válságából segítette ki ez a megoldás. A post-beat underground él? legendája, Lou Reed javasolatára hangzanak fel új hangszerelésben olyan számok, mint például az említett O Superman, a Let X=X, a Strange Angels, a Poison, vagy a négyrészes United States szvit, amelyek annak idején még analóg szintetizátoron születtek.

Laurie Anderson – ének, heged?, billenty?

Skúli Sverrisson – basszus, melodika

Jim Black – dobok, elektronikus üt?hangszerek

Peter Scherer – billenty?k, samplerek