A rövidnadrágos

ad notam Éjszaka a Tarnicán

Régi zsidó temet? - virágzó mandulafával, 1986 /Magyar Nemzeti Galéria/

Már jócskán alkonyodott. A völgyet pára borította, elmosván az éles körvonalakat: estére minden tárgy egymásbasimult. A hegy fels? harmadán a nap még élesre rajzolta a kupacokban összekapaszkodó fákat, kiemelve a lejt? nappal sohasem érzékelhet? finom domborulatait.
Egy ember baktatott felfelé a hegyre. Kockás flanell inge a hatvanas évek rockandroll divatját idézte, alul rövidnadrág, amit - kívülr?l nézvést legalábbis - teljesen fölösleges kékcsíkos hózentráger tartott. Lábán láthatóan tartós használatra vett, kicsit ormótlan félcip?, szürkés-zöld pamutzokni. Vállán suszter-szegecsekkel meger?sített meglehet?sen viseltes barna oldaltáska, formája, mérete felt?n?en pontosan feladatához igazítva. A férfi nyakában, becsúsztatva a flanell ing kivágásába madzagon lógó fémcsipesz, beléfogva egy spirálos jegyzetfüzet. Rövid, ?szes haj, ugyancsak ?sz, rövidre vágott ritkás kecskeszakáll.
Komótosan, egyenletes tempóban baktatott felfelé a hegyre. Néha megállt, és fémkeretes szemüvege mögül rövid távolságokhoz szokott szemét kicsit összehúzva nézett le maga alá a völgybe. Bólintott, és indult tovább felfelé.
Fenn, nem messze a hegygerinct?l egy másik férfi ült egy lapos kövön, vattakabátos hátát egy sziklának támasztva. Bicskájával egy faágat farigcsált. Néha feltekintett. Messzir?l észrevette a völgyb?l felfelé ballagó embert.

Vasárnap reggel, 1982 /Kiscelli Múzeum/

A rövidnadrágos férfi lassan közeledett. Nem nézett föl a szikla mellett ül? emberre, tudta, hogy várják. A gerinchez közeledve sem változott mozgása, nem t?nt sem fáradtabbnak, sem nyugtalannak.
A sziklához érve, ahol a farigcsáló ember várta, megállt. Komótosan lerakta válltáskáját, kinyitotta, és egy sárga, félliteres citromlés m?anyag flakon vizet húzott el?. Lecsavarva a kupakot meghúzta a flakont, majd kérd?n a másik férfinak nyújtotta. Az elvette, ? is ivott és visszaadta a rövidnadrágosnak. Az gondosan visszatekerte a kupakot, és a flakont egy k?re állította.

Rózsaszín-fehér m?terem, 1999 /Nagy Miklós tulajdona/

- Ennyi? - kérdezte a vattakabátos.
- Ennyi. - válaszolta a jövevény.
- Család, gyerek?
- Asszony, két gyerek, unokák. Ja, meg volt egy bernáthegyi.
- Rágyújt? - kérdezte a vattakabátos, és egy gy?rött cigarettáscsomagot nyújtott felé.
- Vakarózni szoktam.
A vattakabátos bólintott. Kihúzott a csomagból egy szál elgörbült cigarettát, szájába illesztette, és a zsebéb?l gyufát kotort el?. Rágyújtott.
Aztán még? -kérdezte maga elé fújva a füstöt.
Aztán? - a szakállas ingébe nyúlt, el?húzta a jegyzetfüzetét és fellapozta: Hát képek.
- Sok? -kérdezte, újabbat szippantva cigarettájából a vattakabátos.
- Elég.
- És jók?
- Ami tellett.
- Szerelem, vad szenvedélyek?
- Képek.
- Szeretet, áldozat?
- Igen: képek.
- Rend van?
- Rend.
Elhallgattak. Békésen, csöndben üldögéltek.

- Na menjünk lassan, mondta a vattakabátos. Kidörgölte a parazsat egy kövön a cigarettájából. A csikket kiegyengette és a bicskával együtt zsebredugta. Felállt és elindult lefelé a gerinc túloldalán. A másik visszarakta a m?anyag flakont a helyére, becsukta és vállára vette b?rtáskáját, és füzetét ingébe visszadugva utánaindult.

Szüts Miklós

Kapcsolódó írásunk.