Megemlíthetjük a népszer? finn építész, Alvar Aalto nevét is, akinek egyre több magyar "hódolója", elismer?je van. Ezekhez a sikeremberekhez csatlakozott nemrégiben a szintén az ezer tó országából származó filmrendez?, Aki Kaurismäki, akinek filmjét, A múltnélküli embert nagy sikerrel mutatták be hazánkban is. A finn rendez?vel Michel Cieutat és Michel Ciment beszélgetett, mely beszélgetés magyar fordítását a Filmvilág januári számában olvashatják a filmm?vészet iránt érdekl?d?k.

"Semmiképpen sem akartam megtagadni az el?z? filmemet - mondja Kaurismäki. - Arra viszont tudatosan törekedtem, hogy a sok sötét és szomorúan végz?d? fekete-fehér film után színes filmeket is forgassak, amelyek boldogabban végz?dnek". A sokak által felettébb különös rendez?i elveket valló Kaurismäki Jean Renoirt tekinti egyik tanítómesterének. Err?l így vall: "...el?ször a színekkel és a fényekkel foglalkozom... csak azután hívom oda a színészeket, leültetem ?ket, és megkérem, mondják el dialógusukat, de ne játsszák. Ezt Renoirtól tanultam..." A pontosságra szoktató módszernek véleménye szerint több el?nye is van, ezek közül talán a legnagyobb, hogy a próbákon takaréklángon tartott színészek el?ször igazán a kamerák el?tt kezdenek el játszani, színészkedni.

A múltnélküli ember horrorfilmbe ill? kezdését (M, a f?szerepl? gézbe burkolva "köszönti" a néz?ket) a rendez? igen szokatlan okokkal magyarázza: "...nem éreztem magam formában, amikor elkezdtük a filmet. Szerettem volna minél hamarabb túljutni az els? jeleneten". A f?szerepl? M neve a rendez? szerint els?sorban a finn nyelvben a három alapkérdésnek - a miért? mikor? hol? - m bet?s kezdésének köszönhet?.

A jelen finn társadalmáról és a világról rendkívül rossz véleményt megformáló Kaurismäki A múltnélküli embert tündérmesének tekinti a finn valósághoz képest, olyan mesének, amelyben ugyan történnek vicces dolgok, de nincs igazán kedvünk nevetni, ugyanis a humor mögött mindig a "szakadék mélysége" tátong.

A városi és vidéki kultúrát nagyon határozottan szembeállító rendez? szomorúan veszi tudomásul Finnország menthetetlen kettéválását. "...Nincs többé vidék, mert mára nem maradt ott (ti. az északi régiókban) semmi, se bankok, se üzletek...csak a végtelen csend és szomorúság." Az egykor építészként dolgozó Kaurismäki szeretné kimozdítani  embertársait ebb?l a szörny? állapotból, és bár nem célja a kioktatás, de - elmondása szerint - szeretne  komoly céllal, értelemmel bíró alkotásokat létrehozni.

Az önmagát szkeptikus embernek tartó rendez? reménytelennek látja a világ helyzetét. Arra a kérdésre, hogy filmje miért kelt mégis reményt, és miért végz?dik happy enddel, sokat sejtet?en Kaurismäki csak ennyit válaszol: "majd meglátjuk."

Michel Cieutat-Michel Ciment: Csoda Helsinkiben (Beszélgetés Aki Kaurismäkivel) Filmvilág 2003. január, 10-11. oldal
www.filmvilag.hu