László Attiláról, a magyarországi dzsessz középgenerációjának gitárosáról már olvashattak az artitura látogatói: együttesével elsők közt lépett fel a Raiffeisen Jazz Klub keretében. A zenekar felállása (László Attila - gitár, Oláh Kálmán - zongora, Lattman Béla - basszusgitár, Horváth Kornél - percussion, Szendőfi Péter - dob) ezúttal sem változik: egyfajta mesterközösségről is lehet beszélni, hiszen az ütőhangszeres Horváth Kornél kivételével valamennyien fontos tanári teendőket látnak el a Zeneakadémia Jazz Tanszakán. Tapasztaltságukra jellemző, hogy akkora kaliberű művészekkel játszottak már együtt, mint a vibrafonos David Friedman, a fantasztikus belga szájharmonikás Toots Thielemans, vagy a szaxofonos Lee Konitz. Sőt a dobos Szendőfi Péter nem mástól, mint Chick Corea egykori dobosától, a világhírű Dave Weckltől tanulta meg úgy kezelni a ritmust, ahogy az ezen a lemezen is hallható.

Az együttes utoljára három éve jelentetett meg CD-t, de a gitáros jellegzetesen könnyed, mégis gazdag és sokat mondó hangzását lassan húsz éve ismerhetik felvételeiről a műfaj kedvelői. Simulékony stílusa mögött nagyon sok érzelem, tapasztalat, technikai felkészültség rejtőzik. Ezért is lehet nagyon jó hallgatni zenéjét a legkülönfélébb helyzetekben - László Attila azon kevesek közé tartozik, akiknek játéka kikapcsolódást és felhőtlen szórakozást ugyanúgy nyújthat, mint maradandó koncertélményt. Ilyen volt már korábbi felvételein is, a Once Upon A Time azonban tartogat újabb meglepetéseket. Egyrészt László Attila előszeretettel váltogat a különböző akusztikus és elektromos hangzások között, ami már önmagában is színessé varázsolja az anyagot.

Oláh Kálmán (fotók: Dobó László)
Aztán itt van a különleges hegedűhangon megszólaló Lantos Zoltán: már a band előző lemezén is közreműködő művész igazán otthonosan mozog a straight ahead dzsessz világában, pedig valójában egészen más területről érkezett. Lantos majd` egy évtizedig Delhiben tanult indiai klasszikus zenét, aminek hatása szépen érezhető megszólalásán, vegyen bármiben is részt. Talán ezért van, hogy a Turn to East című számban nem a dzsessz első számú hegedűsét, Stéphane Grappellit idézi játéka - ha már mindenáron analógiákat kell keresnünk -, hanem az eggyel későbbi francia generáció művészének, Didier Lockwoodnak tiszta és szintén keleti ihletettségű stílusát. A formációt igényesen egészíti ki a lemezen a Danubia Ifjúsági Zenekar szimfonikus háttere három számban, és az a fúvósszekció, amelynek minden tagja a magyar komolyzenei élet bevett szólistái közé tartozik (Gyöngyössy Zoltán - fuvola, Szabó Béla - oboa, Lakatos György - fagott).

A László Attila Band zenéje az íves, szép dallamokról, felszabadult és hanyag eleganciával kidolgozott szólókról mesél történeteket. A könnyed modulálás, a néhol hirtelen, hullámvasútszerű fordulatok kidolgozása a zenében nem véletlenül kelti a filmszerűség érzését, mintha egy fordulatos mese epizódjai peregnének a fülünk hallatára. Ilyen pillanatok elevenednek meg például a Brother vagy a Last Moment című szerzeményekben. László Attila szeret a filmzene kliséivel élni, és művészi módon egyensúlyozni azon a vékony határmezsgyén, ahol a néhol populáris zenei eszközökkel, profi zenészek virtuóz közreműködése mellett lebilincselő tartalmat lehet kifejezni. Ez a tulajdonsága teszi élményszerűvé zenéjét koncerten is, és ennek lehet ma este tanúja az Óbudai Társaskör közönsége.

http://www.obudaitarsaskor.hu/programok.htm