Másodszor adott otthont a Trafó Kortárs Művészetek Háza az Édentől Keletre című kétnapos fesztiválnak. Előzménye a 2000-ben megrendezett Dj-k kontra akusztikusok est volt, melyen a Budbudas zenekar segítségével a közönség is részese lehetett az elektronikusan előállított zene, valamint a klasszikus hangszerek meglepően harmonikus és kreatív találkozásának. Az est sikerességén föllelkesülve a szervezők megálmodták a több olyan magyar együttest, zenészt, alkalmi társulatokat összehozó fesztivált, melyen a műfajokkal szembeni nyitottság a fő szervező elem. Ahol nincsenek határok, s ahol a dj-ktől a dzsesszen át a kortárs zenéig olyan fellépőkkel ismerkedhetünk meg, akik feltárják hallgatóik előtt saját, egyéni, kísérletező világukat, s ezzel képesek más dimenzióba átzenélni őket.
A sokszínű zenei élmény mellett fontos integráló szerepe is van ennek a rendezvénynek. Mivel különböző rétegek, korosztályok és stílusok érintkeznek egymással, ez a keveredés megkönnyíti a kapcsolatteremtés folyamatát. Az idén - a későn indult "reklámkampány" miatt - kicsit kevesebb résztvevő volt, mint tavaly, ám a jó hangulat nem maradt el. Olyannyira, hogy az első este utolsó fellépőjénél, Dj Titusz and the Carbonfools lemezbemutató koncertjén, a közönség szép lassan leszivárgott a színpadra, ahol táncra perdült. A zenét, mely alapvetően gépi alapok és az élő zenei atmoszféra egyedi kombinációjából áll, nem lehetett nyugodtan üldögélve hallgatni.
![]() |
| Dresch Mihály /fotó: Dobó László/ |
Ezt követően mintha hipnotizálás kellős közepébe csöppentünk volna. Az 1997-ben alakult Zum együttes zenéjében a hagyományos ütőhangszerek mellett szokatlan hangszereket is megszólaltattak (fazék, üveg, harang, gong, doromb, cső), de a basszusgitár, fúvós hangszerek és az énekhang se maradt ki az összhangból. A hatást a háttérben hatalmas vásznakra vetített videóinstalláció gazdagította. Mivel ez a muzsika leginkább háttérzeneként funkcionál, voltak olyan részek, melyek kevésbé kötötték le a figyelmet. Ez nem a zenét minősíti, hanem a meditációs hangulat miatt sokszor vízszintes pozícióba vágyott volna a befogadó.
A második nap Mezei Szilárd Quartetjével indult, amely csapat egyaránt kötődik a magyar népzenéhez, a kortárs dzsesszhez és a műzenéhez. Aztán hamarosan jött a következő impulzus: a Grencsó Central Kollektív. A formáció komponistája és a zenekar vezetője, Grencsó István a magyar avantgárd dzsessz kiemelkedő alakja. A csodaautó - zene diafilmre és háttér-televízióra meglepő és ötletekkel teli produkció volt. Régi magyar slágereket, emlékképeket és hangulatfoszlányokat dolgoznak fel, bevezetve ezzel a dalokat a halhatatlan muzsikák sorába. Ezúttal furcsa technikájú mesemondást hallhattunk, láthattunk. Az együttes vékony vászon mögött zenélt, a vásznon régi diamesefilmeket vetítettek, amiket néha az énekesnő furcsa hangon szinkronizált, azaz mesélt. A produkciót a zene tette egységessé és újszerű élménnyé.
A fesztivált záró koncert elképesztően lendületes és lehengerlő volt. Már maga a látvány is hihetetlen: a színpadon egy négyzetmilliméternyi üres hely sem volt, mindent elleptek a hangszerek, valamint a zenészek (tizenhárman!), akik részt vettek a produkcióban. Billentyűk, tenor és bariton szaxofon, cselló, gitár, sampler, nagybőgő, dob, ütősök, fúvósok, pozan, trombita és a Dj-k (Dj. NagyA, Dj.Mango). A Budbudas / DJ-k kontra akusztikusok koncertzenekar folyamatosan alakuló, mindig új zenészekkel bővülő formáció. Sokféle stílus fölfedezhető zenéjükben: repetitív modern kortárs zene, free jazz, lemezjátszóista hip-hop, elektronikus tánczene - és ami még belefér.
http://www.trafo.hu

