Nem győzzük hangsúlyozni: a távol-keleti országban nagyon kíváncsiak ránk. A magyar hangzás a különböző műfajok találkozásának tükrében – népzene, klasszika, dzsessz – kelendőnek bizonyul. Az első két lemezen Oláh Kálmán Bach örökérvényű műveit – a gordonkaszviteket, illetve a Goldberg-variációkat – dolgozta fel jellegzetesen lírai hangvételében, a bőgős Mini Schulz és a remek Stuttgarti Kamaraszimfonikusok közreműködésével. Különösen a Goldberg-variációk felvétele egyedülálló: a stuttgartiak az eredeti mű kamarazenekari átiratát adják elő, míg a magyar zongorista az egyes tételekre felelget improvizációival – évszázadokon átívelő, eleven zenei kommunikáció bontakozik ki a fülünk hallatára.
Oláh Kálmán
(fotók: Dobó László)
A Hungarian Rhapsody dupla lemezen jelent meg. Szintén tematikus koncepcióról van szó, ám ezúttal a magyar zenei hagyományok hallhatók egyéni tolmácsolásban. Az első korongon – Ősi dalok alcímmel – Lovász Irén énekével csendülnek fel magyar népdalok, amelyekből kibontakozik a hangszerelt zenei kommentár. Lovász Irén egyre gyakrabban hallható népdalénekesünk. Mosolygós, törékeny alaporgánuma, finom, lágy hangja újszerűen és hitelesen mutatja be azt a magyar folkhagyományt, amelyet legtöbbször egyfajta nyers, erőteljes és „naiv” hangon hallhatunk.
A másik lemezen olyan, 20. századi magyar slágerek csendülnek fel, mint Borús vasárnap, vagy a Halálos tavasz. Ezek mellett, gondos szerkesztettségben helyezkedik el a Trio Midnight bőgőse, Egri János, valamint a dobos Balázs Elemér egy-egy szerzeménye is. A Kortárs Magyar Hangulatok alcímű korongon Winand Gábor énekel, akit nemrég francia zenekritikusok tüntettek ki fontos elismeréssel. Aki még nem hallotta őt énekelni, annak ez a lemez remek alkalmat kínál. Oláh Kálmán ugyanis nemcsak az egyik legjobb magyar zongorista, hanem érzékeny hangszerelő is: a dalok őszi hangulatához remekül illesztette Winand fátyolos hangját. Ennek a hangnak megvan az a furcsa tulajdonsága, hogy éppen akkor mutatkozik rejtőzködő alkatúnak, amikor a magasabb fekvésekbe vándorol – a hallgató akkor kap intim és bensőséges pillanatokat tőle ajándékba, amikor a leghangzatosabban feltárja hangképének horizontját. Winand orgánumától – talán épp ellentmondásossága miatt – egyesek idegenkednek. A Borús vasárnapot viszont úgy énekli ezen a lemezen, ahogy csak kevesen lennének képesek.
Egri János
A kétféle éneklési stílust, két témavariációt egységes keretbe fogják a hangszeres közreműködők. Közülük a Trio Midnight tagjait aligha kell bemutatni az artitura olvasóinak. Zenéjük elsősorban arról ismerszik meg, hogy virtuóz pillanatokat képes úgy felhasználni, hogy azok a zene legmagasabb fokú funkcióját szolgálják ki: olyan kommunikációt, amely az emberi beszéd természetességét idézi. Talán egyik legnagyobb erényük a közös alázat egymás zenei jelenléte és a világsztár zenészek iránt, akikkel volt alkalmuk együtt zenélni. Nem nehéz felismerni például Pat Metheny hatását egyes pillanatokban, főleg amikor a trió a kamarazenekarral együtt szólal meg, bár nem ez az első eset, amikor vonósokat is hívtak a közös muzsikáláshoz. A Budapesti Kamaravonósok hű zenei hátteret festenek ahhoz a befelé figyelő, a gyorsabb számok közben is rezignált hangvételhez, amely a felvételt teljes ívében jellemzi. Ugyanerre a hangulatra veszi a lapot a magyar származású Peter Lehel szaxofonja: megrendítő elfogódottsággal fújja a Katona vagyok én kezdetű népdalt például, játékából az is világosan kiderül, hogy jelentős része volt az egész felvétel koncepciójának kidolgozásában. Peter Lehel a budapesti Zeneakadémia Jazz Tanszakán végzett Oláh Kálmánnal egy évfolyamon – innen ered barátságuk.
Akadnak bőven virtuóz zenészek, akiknek technikai tökélyéhez nem férhet kétség. Oláh Kálmán csapata, a Trio Midnight azonban rég túl van a bizonyítás korszakán: mint immár rendszeresen, ezúttal is messze a dzsessz „ismert határain” túl merészkednek. A Trio Midnight tevékenysége annyira erőteljesen rajzolja meg saját stílusának körvonalait, hogy meg merjük kockáztatni: egy egész korstílus kezd kibontakozni hangszereik nyomán, amely nemcsak kielégíti a 21. század jellemző művészi igényességét, hanem egyenesen megteremti, diktálja is azt.
Oláh Kálmán & Peter Lehel feat. Budapest Chamber Orchestra, Trio Midnight
Hungarian Rhapsody
GOOD International – Varga
Peter Lehel – szaxofon, klarinét
Oláh Kálmán – zongora
Egri János – bőgő
Balázs Elemér – dob
Lovász Irén, Winand Gábor – ének
Oláh Vilmos – szóló hegedű
Dés András – ütőhangszerek
Budapesti Kamaravonósok; koncertmester: Oszecsinszky Román, vezényel: Thomas Gehring