Angela és Joaquin első látásra egymásba szerettek. Esküvő, gyermekáldás - villannak fel gyorsan a képsorok a néző szeme előtt. S már áldott állapotban csattan az első pofon egy kisebb összekapás zárásaként. Itt követi el a nő a hibát, hogy nem hagyja ott rögtön a bántalmazóját. Aztán egyre durvul a helyzet. Joaquin ököllel ütlegeli hitvesét, fejét a sütőajtóba veri, s meg is rugdossa a földön görnyedő kismamát. A helyzet a kislány születése után sem lesz jobb, sőt. A férj, állandó munkafeszültségét szerelmén éli ki, a nő napszemüveggel takargatja kék-zöld foltjait. A dúvad meg is erőszakolja Angelát. A nő próbál menekülni. Elválik, elköltözik, de a férj továbbra is zaklatja. A többszörösen bántalmazott, lelkileg és fizikailag is megalázott asszony egyezséget ajánl neki. Ha aláírja, hogy egy ujjal nem nyúl sem a gyermekhez, sem hozzá, visszajön, s ismét együtt lehet a család. Az életben valószínűleg tragédiába torkolló erőszakos cselekménysort meglepő fordulattal zárja a rendező a film végén.
A történetet időről-időre szubjektív szemszögű, hideg. kemény színeket használó felvételekkel ábrázolja a rendező. Joaquin öszekötözve, véres homlokkal, izzadtan ül egy székszerű hokedlin. Angela pedig remegve próbálja legalább néhány százalékban érzékeltetni vele, milyen érzés a kiszolgáltatottság, a megalázottság, a lelki és fizikai fájdalom. Nem tudjuk, hogy a nő képzeletében adja-e vissza a férj brutalitását, vagy ez lesz a történet folytatása, s ha igen, hogyan végződik: a dolgok eddigi menete szerinti logika azt diktálná, hogy a sorstragédia halállal érje el csúcspontját. Ám a latin temperamentum és macsó-felfogás nem kaphatna fricskát, ha egy dramaturgiai csavarral nem szolgáltatna elégtételt az áldozatnak. S ez az elégtétel a nézőé is.
Enyém vagy! - Sólo mía (spanyol, 2001 - 100 perc)
Rendezte: Javier Balaguer; írta: Javier Balaguer és Alvaro Garcia Mohedano; fényképezte: Juan Molina; zene: Clara Montes; főszereplők: Paz Vega (Angela), Sergi Lopez (Joaquin).