A magyar közönség is jól ismeri José Carrérast, pályafutása kezdetén Don Carlosként és a Bohémélet Rodolfjaként mutatkozott be Budapesten. Később, a kilencvenes évek elején két önálló hangversenyt adott, az egyiket jótékony célra. Az énekes ugyanis 1987-ben, pályája csúcsán súlyosan megbetegedett, ám egy évi kezelés után fölépült a leukémiából. Gyógyulása indította egy nemzetközi alapítvány létrehozására, és legtöbb koncertje, fellépése előtt fölkeresi az adott hely kórházát, a beteg gyermekeket, beszél velük, adakozik, énekel nekik.
Az énekes 1972-ben került a nemzetközi operaélet élvonalába, a Pillangókisasszony Pinkertonját alakította a New York City Operában. Utána olyan felsőfokú jelzőkkel fűszerezett méltatások jelentek meg a "mézédességű" hangról, érzékenységéről, amelyek a magyar olvasó számára szokatlanok.
Dolgozott sztárkarmesterekkel és sztárpartnerekkel, bejárta a világot Japántól Ausztráliáig, nyáron Libanonban a Beiteddini Fesztiválon állt pódiumra - egy magyar zenekar kísérte: a MÁV Szimfonikusok együttese. Most pedig a születésnapját követő napon, 6-án a kambodzsai templomvárosban ad szólóprogramot. A műemlékegyüttes melletti nemzetközi légikikötőbe az Egyesült Államokból is várnak Carreras rajongókat. A jegyek ára borsos, többezer dollár, de a Carreras-hívők örömmel áldoznak kisebb vagyont arra, hogy kedvencükkel az egzotikus és történelmi környezetben találkozzanak.