Minden olyan szép, lehet csónakázni, horgászni, a természetben gyönyörködni. Azaz lehetne, ha ez a tájkép nem csak kulissza lenne, hanem eleven, élettel teli tér. Csakhogy nem az, mert a benne lézengő emberek olyannyira unják egymást és önmagukat, hogy az nekik már fáj. Orvos, mérnök, jogtanácsos, író - csupa elszürkült, kisszerű, enervált ember. Léteznek, és ez minden.
Igaz, van, aki a nyaralástól remél valami újat, netán megmentést. Varvara, a jogtanácsos felesége legalább hitt valamiben: azt várta, hogy megérkezik az emlékében ifjúkora óta lángoló, izgalmas emberként élő író. Salimov be is toppan, s mivel nem álomképként, hanem teljes földi valójában, ez a lufi is elszáll egy másodperc alatt. Kiderül ugyanis, hogy az író ugyanolyan pitiáner, enervált és szürke figura, mint a többiek. Nincs benne semmi eredeti, semmi érdekes. Csak önsajnálat. Szánalmas figura. Így, persze, még nagyobb a törés: ettől az embertől remélt bárki is megváltást?
Bizony, a teljes semmittevés idején hamar kikristályosodik a csőd. Ugye ismerős? Pedig Gorkij a múlt század elejéről, akkori figurákról festett képet. Valló Péter rendező - Morcsányi Géza műfordító és dramaturg remek, élő nyelvezetével, Varró Dániel és Demény Ottó szintén eleven versfordításaival, Szakács Györgyi mai jelmezeivel - anélkül állít tükröt elénk, mostani nézők elé, hogy a leghalványabb erőltetettség jellemezné az aktualizálást. Valló Péter finom gesztusokkal, árnyaltan kidolgozott figurák sorával érzékelteti a felszín alatt feszülő érzelmeket, azt, hogy miközben mindenki szeretetre, boldog életre vágyik, mindenki végtelenül boldogtalan.
A rendező kitűnő színészeket hozott össze a darabhoz. Börcsök Enikőről eddig is tudtuk, hogy remek színésznő, de most, Varvaraként egyik legérettebb alakítását nyújtja. Férjét, a jogtanácsost Kern András játssza olyan eszközökkel, amelyeket rég láttunk tőle, bár tudjuk, hogy képes rá, sőt: a kicsi, ám öles léptű, szkeptikus és lemondó, de mindent élesen látó értelmiségi Kern remek alakítása, az általa életre keltett Bazsov az előadás egyik legösszetettebb figurája.
Kiemelkedik a csapatból Igó Éva, aki önmagát zárt, kockás kiskosztüm mögé rejtő, szigorú, bár boldogságra vágyó, ám vágyait mélyen elfojtó, a munkájába menekülő nőt alakít, s a két felvonás alatt olyan ívet jár be, hogy a vége felé őszinte megrendülést képes kiváltani belőlünk. Bodrogi Gyula a nagybácsi szerepében léha és felszínes, de ő legalább szereti az életet. A jogtanácsos költő-kékharisnya húgaként Szamosi Zsófia remekel, él minden szemrebbenése, gesztusa.
Feltétlenül ki kell emelni Pap Verát a sokgyerekes butuska, kíváncsi feleség szerepében, valamint az ő egyszerű lelkű férjét, akit egyébként Blaskó Péter játszik. Azért egyébként, mert az általam látott estén bravúros beugrásnak lehettünk tanúi: Blaskó Péter hirtelen megbetegedése miatt majdnem elmaradt az előadás, ám reggel felkérték Pusztaszeri Kornélt, a Madách Színház színészét, aki délelőtt megtanulta a szerepét, majd délután, a többiekkel együtt átvette a jeleneteit, s este az előadás egyik legkitűnőbb játékát nyújtotta. Pedig árnyalt alakításból itt nincs hiány.
Valló Péter a teljes csapattal nagyon eleven, húsba vágón mai előadást teremtett. Egy igazi valló világot, amely erőteljesen vall magunkról. Meg való világot - pontosan ugyanolyan, azaz semmilyen ez a színpadon életre keltett világ, mint ami a tévékben kukkolható. Szomorúan szürke minden, s még szomorúbb, hogy sok ember élete már annyira sivár, hogy ez a semmilyenség érdekes tud lenni.
Valló Péter képes volt ezt a szürkeséget érdekesen színpadra állítani. Nagy dolog ez - a jórészt szürke színházi világban is.
Gorkij: Nyaralók - Vígszínház
Színmű két részben
Fordította: Morcsányi Géza
A verseket fordította: Varró Dániel és Demény Ottó
Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlettervező: Szlávik István
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Zene: Melis László
Asszisztens: Várnai Ildikó
Rendező: Valló Péter
A főbb szerepekben:
Szergej Bazsov, jogtanácsos: Kern András
Varvara, a felesége: Börcsök Enikő
Kalerija, Bazsov húga: Szamosi Zsófia
Vlasz Csernov, Varvara öccse: Kolovratnik Krisztián
Pjotr Szuszlov, mérnök: Lukács Sándor
Julija, Szuszlov felesége: Hegyi Barbara
Kirill Dudakov, orvos: Blaskó Péter
Olga, Dudakov felesége: Pap Vera
Jakov Salimov, író: Hegedűs D. Géza
Pavel Rjumin: Fesztbaum Béla
Marja Lvovna, orvosnő: Igó Éva
Szonya, a lánya: Oroszlány Szonja
Szuszlov nagybátyja: Bodrogi Gyula