Jelképek egymás közt
A jelkép szintű és gyakran szimbólumként ide-oda rángatott műsor egy magánál nem kevésbé emblematikus figurát kapott műsorvezetőül. A magyar (nemcsak) köztelevíziózás Vitray Tamáson kívül megmaradt talán egyetlen aktív és befolyásos személyiségéről van szó: Baló György kérlelhetetlen szakmaisággal, tájékozottsággal, tisztességgel, és több mint harminc év szerkesztői-riporteri munkájával vált szakmai etalonná. Ha az általa vezetni kívánt Hét ezeket az alapértékeket felvállalja és képviseli, még igazi tétműsor válhat belőle, mint amilyen volt is egykor. Addig azonban akad tennivaló, és nem is kevés.

Műsorok egymás közt
A Hétnek nemcsak a "reality-soap"-októl szellemileg ellustult nézőkért kell harcba lépnie, hanem olyan önhibájukon kívül sikeres műsorokkal is meg kell küzdenie, mint a Napló vagy az Akták, amelyek szintén a vasárnap esti főműsoridőben láthatók. Az is kérdés, hogy kinek és milyen műsor kell ide? A tuti recept az ún. igényes magazinműsor: lehetőleg kevés és indirekt politika, érdekesség, sztori, szenzáció, "csak itt, csak Önöknek"-feeling. A fenti nézőgyártó komponenseket jól alkalmazza és kamatoztatja a Napló, valamint alkalmazza, de nem kamatoztatja az Akták. A Hét ismeri a hatáselemeket, mégis gyökeresen más utat választ, s meglepő kísérletbe kezd: (el)gondolkodásra serkenti a nézőt, ami manapság mindenképpen unikum e viharvert médiatájon.

Legitimáció önmagában
A műsor fontos mondatokkal és egy sajátos, archív összeállítással nyit, mindkettő a legitimációt alapozza meg. A műsorvezetői bevezető szerint ez a műsor nekünk, az MTV tulajdonosainak készül. Okos és szimpatikus mondat, ajánlom a friss arculat építőinek szíves figyelmébe. Remélhető, hogy a nézők sem siklottak át rajta, hiszen ezek szerint van (lesz) egy műsor, amelynek ők és csak ők számítanak. Meg a tisztesség, mint elhangzott szintén. Erre játszik rá tulajdonképpen a régi főcímekből vágott klip, és a legendás Polgár exfőszerkkel készített, kissé hosszúra nyújtott interjút követő összeállítás a 70-es évek Hetes anyagaiból. Hosszúnak ez is hosszú, meg nem is volt szerencsés a műsor elejére biggyeszteni (az MTV ismétli az archívumát, érezhetjük), mégis, ha valaki nyitott szenzorokkal és a sorok közötti olvasás képességével ült a képernyő elé, megérthette a mai műsor szándékolt üzenetét.

Mást, mint az eddigiek
A szerkesztők ugyanis olyan anyagokat készítettek, amelyekből világosan kiderült, hogy a Hét kerüli a direkt politizálást, mást akar, bátrabbat, szebbet, jobbat. Mondjuk tájékoztatni, hivatalnokoknak kellemetlen kérdéseket feltenni, érdekeket ütköztetni, a gyengébb oldalára állni a nyilvánosság erejével, észrevenni a kisembert és a hétköznapiban az egyetemest. A Hét nem kíván üzengetős műsor lenni, pártok és hatalmi centrumok hitbizománya, rugalmas ideológiák szolgálólánya - ezt üzenték az archív részletek. És ez jól van így. Az azonban nincs jól, hogy a műsoron még érződik: nem igazán tudja, hogy a fentiek ellenében mi is akar lenni.

Másként, mint az eddigiek
Amennyiben a műsor szembe akar úszni nemcsak az árral, hanem a mainstream jellegű érdekesség/szenzáció/botrány gondolatölő háromszöggel, képesnek kell lennie arra, hogy valós problémákra érdemi kérdéseket tegyen fel. Ha a gondolkodó embereket, a kereskedelmi bulvárra nem kíváncsi (és emiatt keveset tévéző) egy-másfél-kétmillió potenciális nézőjétt akarja megszólítani, akkor napi politikai aktualitásoktól mentes, magas színvonalú, sokoldalú, elfogulatlanul tisztességes programot kell nyújtania. Nehéz, de nem lehetetlen feladat.

A Hét szerkesztőinek viszont jusson eszükbe, hogy dicséretes ugyan az igyekezet, miszerint komoly, fajsúlyos anyagokkal kell megalapozni egy műsor leendő hírnevét, ám elsőre nem ártana némi önmérsékletet tanúsítani. Egy történetet, problémát elmesélhetnek 1-3-5-10 vagy akár 50 percben is - arra azonban ügyeljenek, hogy egy percre se veszítsék el a néző figyelmét. Hiába kerek egy történet vagy korrekt a problémafelvetés, ha az anyag képileg monotonná válik, jön az ásítás.

Időzavarban - mint mindenki
Elképzelhető persze, hogy az arculat- és szerkesztőségváltás miatt rohammunkában készült Hetet láthattunk. Vendéggel, adatokkal, táblázatokkal és magyarázatokkal tarkított élő adásra kevesen vállalkoznak manapság. Vitathatatlan erényei mellett ez lehet a magyarázata szerkezeti, dramaturgiai hibáinak is.

Két ponton került az adás "elkapcsolásközeli" állapotba. Az egyik sajnos rögtön az elején, a hosszas Polgár-interjú táján, aminek ugyan több remek végszava is kínálkozott, valami miatt mégis újabb körökkel lettünk megkínálva. A másik súlyos pillanat a BKV-s anyag hatodik perce táján mutatkozott, amikor a 249. villamos tolatott be a képbe a 177. busz után. Ez a monstre anyag sajnálatosan farnehézzé tette az adást. Talán két részre kellett volna bontani, vagy egy-két vérlázító, a BKV-t érő törvényi igazságtalansággal nyitni, ki tudja.

A legnagyobb kapkodás éppen a végén mutatkozott, amikor A Hét témája, A Hét idézete és A Hét kérdése lett beszuszakolva röpke 2 percbe. Ami azért is fájó, mert ez a kis oldás-kötés remekül jött volna a két mamut-anyag (BKV és Diszkóbalesetek) közé szusszanásnyi szünetnek. Mint műsoridentifikációs elemekre természetesen szükség lesz rájuk, ám a diszkóbalesetes anyag végén Baló remek és elgondolkodtató lekonfjával kínálkozott a lehetősége egy gyomorszájon-ütős befejezésnek, ami sajna így elmaradt.
Talán legközelebb.