Tíz esztendő telt el azóta, hogy a Pearl Jam debütáló alkotása, a mára vitathatatlanul klasszikussá vált "Ten" - jó egy évvel megjelenése után - az amerikai Billboard-lemezlista második helyéig kúszott fel. A nyers gitárhangzásra épülő, elsöprő lendületű, ám érzelmekben és megkapó dallamokban is gazdag muzsika - az MTV hathatós közreműködésével - a Nirvana mellett a Seattle-ből kiinduló úgynevezett "grunge rock" másik szupercsapatává tette az akkoriban Eddie Vedder énekes, Stone Gossard és Mike McCready gitárosok, Jeff Ament basszusgitáros, valamint Dave Abbruzzese dobos alkotta kvintettet.

Egy évtizeddel, két ütőssel, öt lemezzel és további néhány millió eladott hanghordozóval a hátuk mögött, idén februárban ismét stúdióba vonultak a zenészek (1998 óta Matt Cameron dobol), hogy Kenneth Gaspar billentyűssel kiegészülve elkészítsék hetedik albumukat. A produceri munkákat a csapat Adam Kasper-rel osztotta meg, aki azt megelőzően már dolgozott a Soundgarden, a Foo Fighters és a Queens of the Stone Age anyagain is.
Beavatottak elmondásai szerint a tizenöt dalt tartalmazó új cd zeneileg igen sokszínűre sikeredett: az egyik pillanatban a korai Beatles dallamai köszönnek vissza, a másikban különféle effektekkel zsúfolt, pszichedelikus funk ragadja magával a hallgatót, csak hogy egy perccel később szomorú soul, majd régimódi blues hangulatát idézze emlékezetébe.

Tematikailag jóval egységesebb a megjelenés előtt álló munka, amely főként a szerelem, a szabadság, a létezés, a halál problematikáját járja körül, személyes nézőpontból és általános, univerzálisabb megközelítésből egyaránt. Emellett, a legutóbbi Pearl Jam-albumokhoz hasonlóan politikai kérdések is terítékre kerülnek; jó példája ennek a "Bu$hleaguer", amely az amerikai elnök és kormánya tevékenységének szatírája.
Noha a dalszerzés igen demokratikusan folyik a csapaton belül, az új szerzemények legtöbbjét, különös tekintettel a szövegekre, Vedder jegyzi. Az ő nevéhez fűződik az első, kislemezre kimásolt kompozíció, a már említett "I Am Mine" ("Enyém vagyok") is, amelyben a szerző a halállal szembeszegülő ember életfilozófiáját hirdeti: "Tudom, hogy megszülettem, és tudom, hogy meg fogok halni, de ami e kettő között van, az enyém".

Meglepő módon, a sajtót és a felhajtást általában kerülő zenekar viszonylag nagy publicitást biztosított az új lemeznek. Gossard és McCready egy nyilatkozatukban ezt azzal magyarázták, hogy a friss dalok iránt érzett lelkes izgatottságuk miatt beszélnek szívesen. Az album címét firtató kérdésre azonban egy nemrég készült interjúban a tagok egyike sem kívánt válaszolni.

A "riot act" kifejezés az együttes által nyilvánvalóan hozzákapcsolt, egyedi jelentéstartalmakat leszámítva is többféleképpen értelmezhető. Szó szerint "lázadó cselekedetet" jelent, de eredetileg egy, zendülő tömegek eloszlatását kimondó törvény neve volt. A "riot" szó emellett "duhajkodásnak" és "tobzódásnak" is fordítható, míg a "read the Riot Act" idióma a "rendes magaviseletre felszólító, erélyes figyelmeztetés" jelentéssel bír.

www.pjvault.com