Ha az időtortából kivágunk egy szeletet, különböző színű, ízű rétegek kerülnek a felszínre - mondta megnyitóbeszédében az Akadémia elnöke, Konrád György. Ebbe a tortába generációk vannak bezárva, amelyek mindegyike több-kevesebb sikerrel a boldogság és a boldogulás útját kereste. Ahogy ifjú párok gyakran vetítik jövőjük boldogságát az új otthonba, úgy az egymást követő politikai rendszerek szívesen húzták rá városépítési koncepciójukra a társadalom boldogulásának ígéretét. Míg a 20-as évek a modern élet, a funkcionalizmus jegyében alakította - egyebek között a Bauhaus műhelyeiben - környezetét, addig a náci építészek vezéreik utasítására gigantikus felvonulási terekben és tágas gyülekezési épületekben gondolkodtak.
Juri Pimenov:
Esküvő az építkezésen,
1962.
A kiállítás létrejöttében - melynek ötlete öt éve született - rangos nemzetközi tudós-, művész- és építészgárda működött közre. Az ő gondolataikat, kutatási eredményeiket Rajk László formálta szerves egésszé, expresszionista film díszletet idéző, de annál sokkal színesebb kiállítási designjával. Az ilyen típusú bemutatókat unalmassá és egységessé tévő, falra akasztott, hosszú, féltudományos szövegek helyett különböző magasságú olvasópultokon elhelyezett rövid leírásokból, jegyzetekből tájékozódhat a látogató.
A kiállítás szerkesztői az 1945 és 2000 közötti szeletet vágták ki az időtortából. Mondanivalójukat hat fejezetre osztották, melyek Városi rituálék, Látni és vásárolni, Magunk közt, Strandváros, Autóváros, Az erdőben és a folyosón címet kapták. Ezekben azt próbálják különbözö szemszögből bemutatni, hogyan fonódott össze az európai nagyvárosokban az egyén és a város sorsa. Milyen ígéreteket tettek a különböző rezsimek, s ezek miként formálták környezetünket, mindennapi életterünket?
N. Boschko plakátja 1954-ből
Arra, hogy a többnyire felhőtlen boldogságot ígérő utópiák a mindennapokban akár tragédiákká is formálódhatnak, jó példa Diana sorsa. A baleset színhelyén, a párizsi autópálya alagútja fölött emlékeztetőül arany láng lobog. Érdekessége, hogy a párizsiak eredetileg, jóval a baleset előtt, más funkcióval állították fel, de a zarándokok hamar birtokukba vették, és új töltettel ruházták fel. Az, hogy hazánkban a szép, új világ ígérete egyebek között 56 tragédiájába fulladt, erre emlékeztetnek Rajk makettjei, látványtervei, amelyeket Nagy Imre újratemetési ünnepségére készített.
 |
| Az új "Fiat 500" bemutatása, 1957. |
Az idilli környezet imitálása legtöbbször fontos üzleti koncepciót takar, az oberhauseni Coca-Cola Oázisban például klasszikus oszlopcsarnokok között, pálmák árnyékában, kvázi egy római piazzán lehet vásárolni. Az ipari sivatagot azért változtatták a - különben jelentéktelen német város közelében - vásárlási szomjat oltó bevásárlóközponttá, mert 5 millió ember fél óra alatt, további 15 millió kevesebb, mint egy óra alatt tudja könnyedén megközelíteni.
Vannak persze, akik nem dőlnek be az ilyenfajta szemfényvesztésnek, és alternatív megoldásokat keresnek. A hetvenes évektől kezdve Europa-szerte több helyen alakultak egyéni kezdeményezésre konvencióktól mentes szabadvárosok, mint például a Koppenhága melletti Christiana, amely a természet lágy ölén fogadja a konzumtól megcsömörlött, puritán egyéneket.
De sokan éppen a város közepén, volt ipari épületekben alakítják ki saját oázisukat, a kölni Stollwerk édességgyár egykori gyártócsarnokaiban német fiatalok színesebbnél színesebb lakóhelyiségeket teremtettek. A lakótelepek egységes, uniformizált paneljeivel szemben, melyeket a vasfüggöny mögött egykor a modern élet terének netovábbjaként propagáltak, itt minden helyiség, bútor egyedi műalkotás. Beépített szekrénysorok helyett saját pingálású bútordarabokon lehet pihenni. Ahogy a kijárat felé megyek, egy rozoga szék támlájáról cinkos szempár követ
A kiállítás az Akademie der Künste épületében (Hanseatenweg 10, 10557 Berlin-Tiergarten az S-Bahn Bellavue ill. az U9 Hansaplatz megállójánál) december 1-ig látható.
Nyitvatartás: hétfőn 14-20 óráig, keddtől vasárnapig: 11-20 óráig