Blaskó Borbála, Magyar Éva, Szabó Réka
Magyar Éva, a Sámán Színház vezetője két éve Londonban látta a Kneehigh Theatre Piros cipellők című előadását Emma Rice rendezésében. Az előadás olyan nagy hatással volt rá, hogy utána mindenképpen találkozni akart a társulat tagjaival. A találkozás létrejött, és elmondhatta nekik, mennyire érdekes számára ez a színházi felfogás, milyen közel áll hozzá, ahogyan ők dolgoznak a színpadon.
Már akkor szóba került egy közös produkció lehetősége, de ahogy ez rendszerint történni szokott, a beszélgetésnek nem volt folytatása. Egy évvel később a véletlen úgy hozta, hogy az edinburgh-i fesztiválon ugyanabban a színházban játszottak, így ők is láthatták Éva Szarvasok háza című előadását, és tetszett nekik. Újra leültek tervezni a jövőt, de egyikük sem gondolta, hogy ez a vágyott közös előadás ilyen gyorsan megvalósulhat.

- Ki döntötte el, mi legyen a közös produkció?

- Vállaltam, hogy megteremtem a közös munka feltételeit, a művészi irányítást pedig átadtam Emma Rice-nak. A Sámán Színház előadásait én szoktam rendezni, ezért is örültem nagyon, hogy végre találtam valakit, akire nyugodtan rábízhatom a társulatot, és önmagamat is. Emma találta a történetet, ami alapján elkezdtük a munkát.

Blaskó Borbála, Magyar Éva
- Bár a kiindulási alap mese, és vannak a történetben meseszerű részek, az előadás egyáltalán nem gyerekeknek való.

- Az előadás felnőtteknek szól. Hangsúlyozom, csak a kiindulási alap volt mese, vagy talán nem is mese, inkább népi történet. E történetek jellemzője, hogy egy bizonyos kultúrkörben nagyon jól megvilágítják az emberi kapcsolatokat, s az azokban rejlő konfliktushelyzeteket. Az a történet, amellyel mi dolgoztunk, az apa és lánya, valamint a férj és feleség közötti viszonyt tárja fel és mutatja be nagyon tisztán. Azt hiszem, a felnőtteknek is szükségük van néha arra, hogy egy kicsit kimozdítsák őket az ő felnőtt világukból. Mi most megpróbálunk nekik elmesélni valamit egy egészen más nyelven.

- Az előadás főleg a mozgásszínház elemeire épít, de emellett fontos szerep jut a zenének és az elhangzó - nagyrészt angol nyelvű - szövegnek is. Meg fogja érteni az előadást az a néző is, aki nem beszél angolul?

Blaskó Borbála
- Úgy próbáltuk összerakni a szövegeket és a mozgásokat, hogy ne keltsen hiányérzetet, ha valaki nem érti a szöveget. A képi világ és a mozgás elmondja ugyanazt még egyszer, de az is sokszor előfordul, hogy az elhangzott angol mondatokat magyarul megismételjük. A szöveges részek önmagukban nem elégségesek a cselekmény követéséhez. A történetet az egész előadás meséli el, amihez a szöveg ugyanannyit ad, mint egy táncmozdulat, egy kép vagy zenei betét. Az előadás zenei anyagában egyébként közép-európai tradicionális dallamokat is felhasználtunk.

- Milyen volt ebben a nemzetközi csapatban dolgozni?

- Fantasztikusan jó, és bízom abban, hogy ez a nézők számára is kiderül. Négy hétig próbáltunk, és nagyszerű csapat kovácsolódott össze. Nyugodtan mondhatom, hogy soha életemben nem dolgoztam ilyen jó hangulatban. Végig felhőtlen, boldog, de nagyon komoly és koncentrált próbaidőszakot éltünk át. Mindannyian reméljük, hogy folytathatjuk a közös munkát.

Szereplők: Jon Fenner, Magyar Éva, Blaskó Borbála, Szabó Réka, Ben O’Brien
Díszlet és látványtervező: Bill Mitchell
Koreográfus: Magyar Éva és Emma Rice
Asszisztens: Kovács Andrea, Vidovszky Emma
Rendező: Emma Rice

Előadások: 2002. október 29-e és november 2-a között este 7 órától