A Libri legnagyobb könyvesboltja előtti, hatalmas sorban néhányan olvasnak, mások csak türelmesen várakoznak. Sokan szorongatják a magukkal hozott Kertész Imre-kötetet - lám, akadnak régi példányok, csak úgy tetszik, régebben nem merült föl sok olvasóban, hogy dedikáltassa is a köteteket. De legalább most itt ácsorognak, Kertész Imrére várva. Nekik kevésbé kell izgulniuk, kapnak-e még kötetet, amit aláirathatnak. A két budapesti dedikálást így is csak azért iktathatták a szervezők Kertész Imre feszített budapesti programjába, mert a Nobel-díjas író könyveit magyarul megjelentető kiadó, a Magvető vezetője, Morcsányi Géza Kertész Imre hazatértére össze tudott szedni néhány ezer példányt. 

Az üzletbe fél egy előtt csak a fotósokat és a tévéseket engedik be. A ráccsal lezárt bejárat előtt írók, költők bukkannak fel - bejutni ők se tudnak. Egyikőjük úgy kéri meg fotós ismerősét: odaadna-e Kertész Imrének egy apró Buddha szobrot? Néhány perccel fél egy előtt fölhúzzák ugyan a biztonsági rácsot, ám csak öt-hat várakozót engednek be egyszerre. Nincs tülekedés, nincs roham, noha izgatottnak látszanak az emberek. 

A sor legelején idősebb hölgy áll, mögötte húsz év körüli fiatalember. Nyolckor már itt voltak - mesélik. Biztosak akartak lenni abban, hogy dedikáltathatnak egy kötetet, ha már előző nap nem jutottak be a Fókusz Könyváruházba. Négy és fél órája állnak itt, Kertész Imrére várva. Aki megérkezik feleségével és Morcsányi Gézával együtt, s felcsattan a taps. Mindhárman leülnek a kis asztalhoz, így Morcsányi Géza is segíthet: a sorra kerülőktől elveszi, kihajtja a megfelelő oldalon a kötetet, odateszi Kertész Imre elé, akinek így marad kis ideje arra, hogy kezet fogjon, aláírjon. 

Fotók: Dobó László
Már csaknem egy órája folyik a dedikálás, a bolt előtt továbbra is rendületlenül várakoznak az emberek. A sor még mindig végighúzódik a két házat összekötő hídon, s a régebbi Mammut mozgólépcsőjénél ér véget. Nem messze felbukkan a fiatalember, aki a sor legelején áll, s hatkor kelt ahhoz, hogy nyolcra ideérjen. Megörül, amint meglát minket, mintha keresett volna valakit, akivel megoszthatja örömét: sikerült beszélnie Kertész Imrével, kapott dedikációt is. Pedig elaludt, korábban akart kelni. Nem baj, így is az elsők között lehetett...

Utóirat: Noha egyórás dedikálás szerepelt a programban, Kertész Imre egészen addig írta alá regényét, míg az utolsó szálig el nem fogyott a Sorstalanság.