Tompa Andrea prózájának visszatérő terepe Kolozsvár és a 20. századi Erdély, és eddigi regényei is arról szóltak, hogyan alakítja át a nagy történelem a személyes életeket. A Kiváló testek ezt a kérdést élezi ki a lehető legszemélyesebb területen: a szexualitáson és a testen keresztül mutatja meg, meddig ér el egy diktatúra.

Hol és mikor játszódik?

A helyszín Kolozsvár, az idő a román államszocializmus évtizedei, hangsúlyosan az 1968 utáni időszak, amikor a rendszer szigorítani kezdett. A történelmi keret nem díszlet: a regény középpontjában a román büntetőtörvénykönyv hírhedt 200-as törvénycikke áll, amely 1948-tól büntette a homoszexualitást, és amely évtizedeken át zsarolási eszközként is működött.

Ez a jogi háttér adja a könyv alaphelyzetét. Ha egy magatartás büntetendő, akkor mindenki, aki így él, kiszolgáltatottá válik – nemcsak a rendőrségnek, hanem a szomszédnak, a kollégának, a besúgónak. A regény pontosan ezt a láncot mutatja be: hogyan válik a törvény a mindennapi hatalomgyakorlás eszközévé.

Kik a szereplők?

A regény néhány férfi életútját követi. István középiskolásként lép be a történetbe, Miklós latintanár, Gyula kritikus és újságíró, Brudy pedig képzőművészhallgató. A négy alak négy különböző stratégiát képvisel arra, hogyan lehet – vagy nem lehet – együtt élni a tiltással: a rejtőzködés, az alkalmazkodás, a kettős élet és a lázadás változatait.

Az egyik legfontosabb írói döntés, hogy egyikük sem hős. Nincs makulátlan áldozat és nincs egyértelmű áruló; a szereplők döntéseit a félelem, a vágy, a karrier és a szeretet együtt alakítja. A szerző egy interjújában úgy fogalmazott, hogy az emberek nem jók és nem rosszak, legfeljebb megúszósak – a regény ezt a tézist írja meg négyszer, négy különböző életúton.

Ki beszél? – az elbeszélő mint tét

A könyv legmerészebb megoldása az elbeszélői pozíció. A történetet Publia Cornelia Tacita mondja el: az ókori római történetíró nőnemű alakmása, aki nyíltan vállalja, hogy elfogult és dühös. Ez a fogás első olvasásra játékosnak tűnik, valójában azonban a regény központi állítását hordozza.

A gondolatmenet a következő: ha a történelmet azok írták, akik a hatalmat is birtokolták, akkor az elhallgatott életekről nem születhetett tárgyilagos beszámoló. Aki utólag mégis megpróbálja elmondani, az kénytelen indulattal és hiányos forrásokkal dolgozni. A regény tehát nem titkolja, hanem tematizálja a saját elfogultságát – és ezzel a történetírás megbízhatóságáról is állít valamit.

A cím kettős értelme

A kiváló test elsőre a sportoló, a katona, az egészséges állampolgár ideálját idézi – azt az államilag jóváhagyott testképet, amelyet minden 20. századi diktatúra propagált. A regényben viszont ugyanez a szó a vágyakozó, sebezhető, tiltott testet is jelenti. A két jelentés folyamatosan súrlódik egymással, és ebből a súrlódásból él a könyv.

Ez a kettősség történetileg is pontos. A korszak politikája egyszerre magasztalta és felügyelte a testet: sportsikerek és tömegtorna az egyik oldalon, születésszabályozás, orvosi ellenőrzés és büntetőjog a másikon. A magánélet nem magánügy volt, hanem államérdek.

Milyen olvasni?

A 472 oldal nem olvastatja magát könnyen, és ez nem hiba. A szöveg sűrű, a mondatok hosszúak, az elbeszélő gyakran megszakítja a történetet kommentárral. Aki gyors cselekményt keres, csalódni fog; aki viszont hajlandó belelassulni, azt egy nagyon erős, rétegzett regény fogadja.

Az utóbbi évek magyar prózájában feltűnően sok a rövid, koncentrált forma – ehhez képest a Kiváló testek klasszikus nagyregényként viselkedik. Érdemes összevetni például a Hullámzó horizont százhatvan oldalas, elliptikus szerkezetével: ugyanaz a korszakérdés kétféle formában.

Kinek ajánljuk – és kinek nem?

Ajánljuk mindenkinek, akit a közép-európai 20. század mindennapi működése érdekel: nem a nagypolitika, hanem az, hogyan élte túl egy ember a rendszert a saját lakásában. Ajánljuk azoknak is, akik a magyar próza erdélyi vonulatát követik, és azoknak, akiket a történetírás és a fikció viszonya foglalkoztat.

Kevésbé ajánljuk annak, aki oldott, gyorsan pergő olvasmányt keres, vagy akit zavar, ha egy elbeszélő nyíltan véleményt mond. A könyv nem törekszik kiegyensúlyozottságra, és ezt vállaltan teszi – aki ezt manipulációnak érzi, nehezen fogja szeretni.

Hol a helye az életműben?

Tompa Andrea eddigi regényei is a történelmi trauma és a személyes emlékezet metszetében mozogtak, jellemzően erős, egyéni elbeszélői hanggal. A Kiváló testek ebbe a sorba illeszkedik, de két ponton továbblép: egyfelől a téma korábban jóformán megíratlan volt a magyar prózában, másfelől az elbeszélő itt nem szereplő, hanem történetírói szerepet vállal.

Ezzel a kötet a kortárs magyar irodalom azon vonulatához csatlakozik, amely a hallgatásra ítélt élettörténeteket próbálja utólag elbeszélhetővé tenni. Az ilyen könyvek mérőszáma nem az, hogy kellemesek-e, hanem hogy pontosak-e – és ebben a Kiváló testek erős.

GYIK – gyakori kérdések a kötetről

Hány oldal, hol jelent meg? A regény a Jelenkor Kiadónál jelent meg, terjedelme 472 oldal.

Hányadik regénye a szerzőnek? A Kiváló testek Tompa Andrea hatodik regénye.

Kell-e ismerni a korábbi köteteit? Nem. A regény önállóan is olvasható; a korábbi művek ismerete legfeljebb az életműben elfoglalt helyét világítja meg.

Mi az a 200-as törvénycikk? A román büntetőtörvénykönyv rendelkezése, amely 1948-tól büntette a homoszexualitást; a regény ennek a jogi és társadalmi következményeit dolgozza fel.

Ki az elbeszélő? Publia Cornelia Tacita, az ókori történetíró nőnemű alakmása, aki vállaltan elfogult és indulatos hangon számol be az eseményekről.

Nehéz olvasmány? Igényes, sűrű szöveg hosszú mondatokkal és gyakori elbeszélői közbeszólásokkal – érdemes rá időt szánni, nem alkalmi olvasmány.