Mit tudunk a bélyegblokkról?

A Magyar Posta Zrt. az évforduló alkalmából különleges bélyegblokkot bocsátott ki. A kiadvány névértéke 1610 forint, a példányszám pedig két változatban oszlik meg: 40 000 darab fekete sorszámú, perforált blokk és 4000 darab piros sorszámú, vágott változat készült. A nyomtatás az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt.-nél, ofszet eljárással történt.

A blokkot Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész tervezte. Szurcsik neve nem véletlenül került ide: életműve a groteszk, gyakran szorongató emberábrázolásról ismert, ami feltűnően jól illeszkedik ahhoz a képi világhoz, amelyet az East lemezborítói és szövegvilága felépített.

A vágott, piros sorszámú változat gyűjtői szempontból a ritkább tétel: tízszer kisebb példányszámban készült, mint a perforált kiadás. A magyar bélyegkibocsátási gyakorlatban ez a kettősség bevett, de a könnyűzenei tárgyú blokkoknál ritkán jelenik meg ilyen tudatos gyűjtői rétegezéssel.

Miért kap egy rockzenekar bélyeget?

A bélyeg Magyarországon hagyományosan az állami reprezentáció műfaja: évfordulók, uralkodók, sportsikerek, természeti értékek. A könnyűzene sokáig kimaradt ebből a sorból, részben azért, mert a hivatalos kultúrpolitika a hetvenes-nyolcvanas években nem tekintette megörökítendő értéknek.

Az elmúlt években ez érzékelhetően megváltozott. A popkultúra bekerült abba a körbe, amelyet az intézmények emlékezetre méltónak tartanak – hasonlóan ahhoz, ahogy a filmes és fotós örökség is fokozatosan múzeumi tárggyá vált. A bélyegblokk ebben az értelemben nem csak a zenekarról szól, hanem arról is, hogyan gondolkodik ma a magyar kultúra a saját közelmúltjáról.

Szegedről indult: az East első évtizede

Az East Szegedről indult, és a nyolcvanas évekre a magyar progresszív rock egyik legfontosabb formációjává vált. A zenekar körül olyan névsor állt össze, amely a mai napig együtt jár a névvel: Móczán Péter basszusgitáros és zeneszerző, a zenekar vezetője, Varga János gitáros, Pálvölgyi Géza billentyűs és Király István dobos.

A klasszikusnak számító első négy stúdióalbum sűrű egymásutánban jelent meg: a Játékok 1981-ben, a Hűség 1982-ben, a Rések a falon 1983-ban, az Áldozat pedig 1984-ben. Négy év, négy nagylemez – ez a tempó a korszak kiadói viszonyai között is figyelemre méltó volt.

A kilencvenes években a zenekar hangzása változott, ekkoriban énekelt az együttesben Keresztes Ildikó is, aki a bélyegbemutatón szintén jelen volt. Az East története tehát nem egyetlen felállásé, hanem több, egymást váltó korszaké.

Mi volt a progresszív rock magyar változata?

A progresszív rock nyugaton a hatvanas évek végén született: hosszú tételek, összetett ritmusok, klasszikus zenei és jazzhatások, koncepcióban gondolkodó lemezek. Magyarországra megkésve és szűrve érkezett, éppen ezért itt sosem lett belőle tömegműfaj – inkább egy szűk, de rendkívül elkötelezett közönség zenéje.

Az East ennek a hagyománynak volt az egyik legkövetkezetesebb hazai képviselője. A hangszeres igényesség nem öncél volt náluk: a hosszabb szerkezetek éppen azt tették lehetővé, hogy a dalok ne egyetlen refrénre épüljenek. Ez a megközelítés a nyolcvanas évek magyar rádiós gyakorlatában komoly hátrány volt, hosszabb távon viszont éppen ez tartotta életben a lemezeket.

Miért volt nehéz besorolni az Eastet?

A korszak magyar könnyűzenéje nagyjából három sávban működött: a nagy közönségű táncdal- és popvonal, a keményebb rock, valamint az underground. Az East egyikbe sem illett pontosan. Túl összetett volt a slágerlistákhoz, túl dallamos a földalatti körökhöz, és angol nyelvű dalaival is kilógott a hazai mezőnyből.

Ez a köztes helyzet a maga idejében inkább hátrány volt. Ma viszont éppen ez teszi újra hallgathatóvá az anyagot: a zenekar nem egy divathoz igazodott, így nem is avult el vele együtt. A kilencvenes és a kétezres évek magyar zenei újrafelfedezései rendre az ilyen, nehezen kategorizálható életműveket emelték ki.

Újra CD-n: mit jelent a lemezek visszatérése?

Az évfordulóhoz kapcsolódóan az első három nagylemez – a Játékok, a Hűség és a Rések a falon – újra megjelent CD-n. Ez több, mint nosztalgikus gesztus: a nyolcvanas évek magyar hanglemezanyagának jelentős része évtizedekig csak bakeliten, rossz minőségű másolatokban vagy egyáltalán nem volt hozzáférhető.

Az újrakiadás azért fontos, mert a zenei örökség megőrzése nem a nagy nevek szintjén dől el, hanem azon, hogy egy adott lemez fizikailag és digitálisan elérhető marad-e. A magyar zenei archívumok állapota évek óta visszatérő szakmai téma, és minden újrakiadás egy kicsit kisebbé teszi ezt a hiányt.

Az évfordulós hullám: nem csak az East ünnepel

A magyar könnyűzenében az elmúlt években egymást érik a kerek évfordulók. A hetvenes-nyolcvanas években indult zenekarok most érnek negyven-ötven évhez, és ez a hullám sajátos helyzetet teremt: egyszerre több életmű kerül egyszerre a nyilvánosság elé, jubileumi koncertekkel, újrakiadásokkal, dokumentumfilmekkel.

Ez az emlékezetpolitikai sűrűsödés a magyar kultúra más területein is látszik: a filmes és képzőművészeti évfordulók kezelése ugyanezt a mintát követi – gondoljunk csak Hernádi Gyula centenáriumára, amely szintén egy nehezen besorolható életműre irányította a figyelmet.

Mit mond mindez a magyar zenei emlékezetről?

Egy bélyeg apró tárgy, de pontos jelzés. Azt mutatja, mit tart egy ország hivatalosan is megörökítésre méltónak. Az, hogy egy szegedi progresszív rockzenekar fél évszázad után önálló postai kiadványt kap, azt jelenti: a magyar könnyűzene története átkerült a kortárs jelenségek közül a kulturális örökség kategóriájába.

Ennek van egy kevésbé kellemes olvasata is. Az örökséggé válás mindig azt is jelenti, hogy az adott jelenség lezárult. A jubileumi ünneplések akkor működnek jól, ha nemcsak visszanéznek, hanem a mai zenei élet számára is felkínálnak valamit – például egy hallgatható, hozzáférhető lemezkatalógust.

GYIK – az East és a jubileumi bélyeg

Hány éves az East?
Ötven. A jubileumra a Magyar Posta bélyegblokkot bocsátott ki.

Mennyi a bélyegblokk névértéke?
1610 forint.

Hány példány készült?
40 000 darab fekete sorszámú, perforált és 4000 darab piros sorszámú, vágott változat.

Ki tervezte a blokkot?
Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész; a nyomtatás az ANY Biztonsági Nyomda Nyrt.-nél készült ofszet eljárással.

Melyek az East klasszikus lemezei?
Játékok (1981), Hűség (1982), Rések a falon (1983), Áldozat (1984). Az első három nemrég újra megjelent CD-n.

Kik a zenekar meghatározó tagjai?
Móczán Péter basszusgitáros és zeneszerző, a zenekar vezetője, Varga János gitáros, Pálvölgyi Géza billentyűs és Király István dobos; a kilencvenes években Keresztes Ildikó énekelt az együttesben.

Honnan indult a zenekar?
Szegedről.