Van a magyar zenetörténetben egy mű, amelyet mindenki ismer – csak nem abban a formában, ahogy megszületett. Kodály Zoltán Háry Jánosa daljátéknak készült az Operaház színpadára, a világ zenekari repertoárjába viszont a belőle kivonatolt szvit került be. Az ősbemutató 1926. október 16-án volt: idén tehát kerek százéves.

Az ősbemutató

A Magyar Királyi Operaházban tartott premiert Rékai Nándor vezényelte, a rendező Márkus László, a díszlettervező Oláh Gusztáv volt. A címszerepet Palló Imre bariton énekelte, Örzsét Nagy Izabella. A szövegkönyvet Paulini Béla és Harsányi Zsolt írta.

Oláh díszlete nem véletlenül emlékezetes: stilizált, álomszerű teret épített, szakítva a korszak operaházi naturalizmusával – éppen azt hangsúlyozva, hogy amit látunk, az nem történet, hanem hazudozás. Ez az előadás egyben fordulópont volt: a magyar népzene ezzel került először az Operaház színpadára.

Négy kaland, elő- és utójáték

A mű nem hagyományos felvonásokra oszlik, hanem négy kalandra, elő- és utójátékkal – a teljes címadás szerint Háry János kalandjai Nagyabonytól a bécsi Burgig. A helyszínek: Burkusország és Galícia határa, a bécsi Burg, a világ vége, majd újra a Burg.

A keret egyszerű és pontos: egy falusi csárdában az öreg, kiszolgált huszár mulattatja a hallgatóságát hihetetlen katonatörténetekkel. A darab legismertebb ötlete a prüsszentés: a magyar néphit szerint ha egy kijelentést tüsszentés követ, az megerősíti az elhangzottak igazságát – a végén éppen egy hangos prüsszentés „hitelesíti” Háry hazugságait. A szvit nyitótétele is ezzel a zenekari effektussal indul.

A forrás Garay János 1843-as elbeszélő költeménye, Az obsitos. Az „obsitos” a kiszolgált, elbocsátólevéllel hazatért katona; Garay versében ő hazudozik a falusiaknak arról, hogyan bánt el Napóleonnal. A darab tanulsága sem hízelgő és sem lekicsinylő: Háry a végén elutasítja a császári gazdagságot, és Örzsével tér vissza a falujába.

A szvit, amely elvitte a hírt a világba

A Háry János-szvit 1926–27-ben készült, hat tételből áll, játékideje körülbelül huszonhárom perc. Ősbemutatója 1927. március 24-én Barcelonában volt a Pau Casals Zenekarral, Fleischer Antal vezényletével; az amerikai bemutató ugyanazon év decemberében következett a Carnegie Hallban, Willem Mengelberg vezetésével.

A hat tétel: Kezdődik a mese, Bécsi harangjáték, Dal, Napóleon csatája, Intermezzo, A császári udvar bevonulása. A szerkezet szellemes: a 2., 4. és 6. tétel a bécsi és a francia világot festi le groteszk-ironikusan – úgy, ahogyan az egy magyar parasztember fantáziájában él –, a 3. és az 5. viszont magyar népzenei anyagból épül. A Dal tételben a cimbalom, a klarinét és a vonós szólók idézik fel a cigányzenekari hangzást; az Intermezzo verbunkos jellegű tánc. A cimbalom beépítése a nagy szimfonikus apparátusba önmagában is merész gesztus volt.

Miért lett a szvit sokkal népszerűbb, mint maga a daljáték? A kiadói és szakmai magyarázat prózai: a szvit megértéséhez nem kell ismerni a magyar történelmet, önálló zeneműként is működik, és egy zenekari szvitet nagyságrendekkel könnyebb előadni, mint egy egész operát. Az eredmény: az első három évben mintegy 150 előadás nyolcvan városban.

2026: új produkció a centenáriumon

A Magyar Állami Operaház a 143. évadában Kodályra helyezi a hangsúlyt, és az új Háry János-produkciót 2026. október 16-án 18 órakor mutatja be – napra pontosan száz évvel az ősbemutató után, ugyanabban az épületben, az Ybl-palotában.

A rendező Béres Attila, a marosvásárhelyi színházi rendező; ez az első operaházi munkája. A karmester Halász Péter, az OPERA első vendégkarmestere. A bemutatóra hirdetett főszereplők a székelyföldi születésű Sándor Csaba és a felvidéki születésű Balga Gabriella – a sajtó ezért nevezte a produkciót Kárpát-medencét átfogónak. Az októberi előadások: 16., 17., 18., 20., 21., 22., 24. és 25. (A teljes szereposztás és a szerep-hozzárendelések a cikk írásakor még nem voltak nyilvánosak.)

A centenáriumhoz több kísérőprodukció is tartozik. A gyerekeknek szóló Háry Jancsika Lackfi János átdolgozásában, Harangi Mária rendezésében, az Opera Gyermekkarával szeptember 19-én, 20-án és 27-én, valamint október 4-én és 10-én kerül színre – a helyszínt illetően a közlések nem egységesek, ezt jegyvásárlás előtt érdemes ellenőrizni. Az évadban szerepel a Székely fonó is, és októberben, az 1956-os forradalom 70. évfordulójához kötve ünnepi Kodály-hangverseny lesz Medveczky Ádám vezényletével.

Van Kodály-emlékév?

Röviden: nincs. Hivatalos, kormányzati Kodály-emlékévnek nem találtuk nyomát 2026-ra – a centenárium intézményi keretben, elsősorban az Operaház évadán keresztül jelenik meg. Ez annyiban logikus, hogy nem a szerző, hanem egy konkrét mű bemutatójának évfordulójáról van szó; Kodály 1882. december 16-án született Kecskeméten, és 1967. március 6-án halt meg Budapesten.

A százéves Háry mindenesetre jó alkalom arra, hogy a szvit mellett a daljátékot is meghallgassuk. A mű ugyanis nem egyszerűen egy huszár füllentéseiről szól, hanem arról a kérdésről, amelyet Kodály egész életműve feszeget: mi történik, ha a paraszti kultúra bekerül a nagy formákba. Ahogy a jelmondata is szólt: „Legyen a zene mindenkié.”

További komolyzenei ajánlókért látogasson el a Komolyzene rovatba – a 2026/2027-es hangversenyévadról korábban részletes összefoglalót közöltünk.