Van egy régi, unalmas vita arról, hogy a novella műfaja haldoklik-e. Darvasi László új kötete, Az első izlandi hóregény nem érvel ebben a vitában, hanem elintézi: megírja a novella világtörténetét – novellákban. A könyv 2026. június 2-án jelent meg a Magvető Kiadónál, 336 oldalon, és a 97. Ünnepi Könyvhét egyik legtöbbet emlegetett magyar újdonsága lett.

Egy lehetetlen vállalás

A koncepció önmagában is provokáció. Egy műfaj történetét rendszerint tanulmányban szokás megírni: keletkezés, fénykor, hanyatlás, hatástörténet. Darvasi ehelyett azt csinálja, hogy minden korszakot, minden állomást magában a műfajban beszél el. A kötet így egyszerre irodalomtörténeti gondolatmenet és szépirodalom – a kiadó megfogalmazása szerint a vállalás játékosan ironikus és véresen komoly egyszerre, célelvű, de bármikor felülírja egy jó történet kívánsága.

A szövegek időskálája az ősembertől napjainkig terjed, és a kritikák egybehangzóan a bejárt távolságokat emelik ki: a kötet térben és időben is szédítő ugrásokat tesz. A könyvbemutatón, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartottak – Veiszer Alinda kérdezte a szerzőt, a felolvasásokat Máté Gábor vállalta –, Darvasi maga a lehető legrövidebben fogalmazott: „A novella én vagyok.”

Mit lehet ebből kiolvasni?

Aki cselekményt vár, rossz helyen keresi. A kötet igazi tétje az, hogyan lehet egyáltalán elbeszélni valamit – és mi történik akkor, ha az elbeszélés maga válik témává. A darabok folyamatosan reflektálnak a történetmondás nehézségére, és éppen ezzel bizonyítják, hogy a műfaj életképes.

Ez a szerkezet Darvasitól nem idegen. Prózájában mindig is erős volt a mesélés önreflexiója: A könnymutatványosok legendája vagy a Virágzabálók ugyanígy játszik a történet és a történetmondó viszonyával. Az új kötet annyiban különbözik, hogy itt ez a játék lett a szerkezeti alapelv.

Hogyan fogadta a kritika?

A visszhang szokatlanul erős egy novelláskötethez képest. A hvg360-on Ligeti Nagy Tamás június 27-én „A novella meghalt?” címmel írt róla, és úgy értékelte: Darvasi olyan enciklopédikus művet hozott létre, amilyet előtte senki – a novella világtörténetét novellaformában.

A Telex Karakter rovatában Járvás Péter július 3-án nyelvi mágusnak nevezte a szerzőt, akinek jelzőhasználata új érzelmi tereket nyit meg; szerinte a kötet éppen az elbeszélés nehézségeire való folyamatos reflexióval bizonyítja az irodalom elpusztíthatatlanságát.

Az ekultura.hu-n Bak Róbert június 8-án „irodalmi kabinetként” írta le a könyvet, és nyíltan vállalta, hogy ő a novellista Darvasit szereti jobban, ezért örül a kisprózához való visszatérésnek. A SzövetIrodalomon Bence Erika július 19-én a kötet nemlineáris időkezelését emelte ki.

Vagyis: nincs egyetértés abban, hogy melyik darab a legjobb, de abban igen, hogy a koncepció működik.

Ki Darvasi László?

Az 1962-ben, Törökszentmiklóson született szerző Szegeden végzett magyar–történelem szakon 1986-ban, majd tanárként dolgozott Hódmezővásárhelyen és Szegeden. Újságíróként a Délmagyarország munkatársa volt, 1990 és 1998 között a Pompeji folyóiratot szerkesztette, 1993 óta pedig az Élet és Irodalom munkatársa. 2011 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Pályája a rendszerváltás körüli évektől ível: Horger Antal Párisban (1991), A portugálok (1992), A veinhageni rózsabokrok (1993), A Borgognoni-féle szomorúság (1994), A Kleofás-képregény (1995), Szerelmem, Dumumba elvtársnő (1998), A könnymutatványosok legendája (1999), Virágzabálók (2009). Munkásságát József Attila-díjjal (1998), Füst Milán-díjjal (2005), Márai Sándor-díjjal (2008), a szerbiai Aleksandar Tišma Nemzetközi Irodalmi Díjjal (2019) és Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2023) ismerték el.

Érdemes észrevenni, hogy ez a lista jórészt novellákkal kezdődik. Darvasi az elmúlt évtizedekben nagyregényeket is írt, de az életmű gerince mindig a kispróza volt – Az első izlandi hóregény tehát nem kirándulás, hanem hazatérés.

Kinek ajánljuk?

Annak, aki szereti, ha egy könyv nem egyetlen szálon fut, és nem zavarja, hogy két oldalanként új világba lép. Jó választás azoknak is, akiket az irodalom működése érdekel: hogyan születik egy történet, mitől lesz jó egy zárlat, meddig lehet elmenni a rövidségben. És kifejezetten jó nyaralókönyv – nem a könnyedsége, hanem a szerkezete miatt: bárhol fel lehet venni és le lehet tenni.

Kinek nem való? Aki egyetlen hosszú, elmélyülős regényt keres, amelybe belefeledkezhet. A kötet szándékosan nem ezt kínálja.

Adatok

Darvasi László: Az első izlandi hóregény. Magvető Kiadó, 2026. 336 oldal, keménytáblás. ISBN 978-963-14-4722-4. Fogyasztói ár 5999 forint, online kedvezménnyel 5400 forint körül. (Az oldalszámot illetően a terjesztői adatlapok között kisebb eltérés van.)

További könyvajánlókért látogasson el a Könyvajánló rovatba – legutóbb Tompa Andrea Kiváló testek című regényéről írtunk. A könyvpiac és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról szóló írásunk az Új kor rovatban olvasható.