Betekintés a XVIII. század spanyol udvari operaéletébe
Jordi Savall koktélja Vivaldi Farnace című operájából
Egyebek mellett Antonio Vivaldi Farnace című operájának előadásával ünnepelték Madridban, hogy ránk köszöntött a harmadik évezred. A 2001 októberében, a madridi Zarzuela Színházban tartott előadásokat rögzítették és kiadták CD-n. A hangfelvétel már csak azért is jelentős, mert a Farnacé-nak, Vivaldi erőteljes remekművének ez az első teljes hanglemezfelvétele.
Annak, amit e három CD-n hallunk, külön története van. Vivaldi dramma per musicája 1726-ban keletkezett, Velencében volt az ősbemutatója. A rendkívül sokoldalú gambajátékos, karmester, zenetudós és tanár Jordi Savall, a régi zenét korhű hangszereken előadó, historikus irányzat egyik legjelentősebbje. Ami operai repertoárját illeti, Monteverdi-előadásokat már azelőtt is vezényelt, és dirigálta Martin Y Soler két operáját, (közöttük a Mozart Don Giovanni-jának második felvonásában idézett Una Cosa rara-t), mindazonáltal az opera ritkaságnak számít eddigi működésében. A millenium alkalmából a becsvágyó spanyolok olyasvalamit szerettek volna bemutatni, ami közös kincse az emberiségnek, vagy legalábbis a nyugati kultúrának, és egyszersmind madridi vonatkozásai is vannak. A tizennyolcadik századi operai gyakorlatnak megfelelően például helyi szerzők betétszámokat írtak különböző darabokhoz, illetve – ahogy itt is történik – két operát összevegyítettek. Ennek szellemében járt el Jordi Savall is. Vivaldi jól ismert neve mellett emléket akartak állítani a pármai születésű francia-olasz Vivaldi-kortársnak, François Courcelle-nek, vagy másképpen Francesco Corsellinek, aki a madridi udvari zenekar másodkarmestere, az operaház divatos szerzője volt a tizennyolcadik század húszas-harmincas éveiben. A lemezen halljuk Corselli 1739-ben Madridban bemutatott Farnace operájának nyitányát, prológusát, majd a Vivaldi-mű közben néhány további részletét. A cél az volt, hogy minél inkább megközelítsék azt, ami a tizennyolcadik század derekán valóságosan is elhangozhatott a királyi operában. Tudjuk, hogy a bemutatón énekelt Caffariello, a híres kasztrált énekes-sztár is. (Őt Rossini Szevillai borbélyának második felvonásában Bartolo emlegeti. Bartolo számára Caffariello a megbízható, régi jó ízlés és énekstílus megtestesítője. Rossini a hálátlan utókor nevében persze avíttnak és mulatságosnak tartja.) Nekünk, a még későbbi utókornak érdekesség Vivaldi és Corselli Farnacéja. Három óra ismeretlen zene a legjavából, és betekintés a tizennyolcadik század spanyol udvari operaéletébe.