A Nagyházi Galéria a téli hónapokban sem tétlenkedett. Február végén, a budapesti EXPO területén megrendezett „Galéria 2002” kiállításon festményeket és műtárgyakat egyaránt felvonultató aukcióval vett részt. A szokatlanul korai időpont ellenére az árverés szép eredményt hozott. Igaz, ez elsősorban a műtárgyak iránti fokozott érdeklődésnek volt köszönhető: míg az ezüst és porcelán tárgyak meglehetősen magas árakat értek el, a festmények utáni kereslet visszafogottnak mutatkozott a vásárvárosban. 
A Nagyházi Galéria és Aukciósház március 26-i és 27-i, 287 tételből álló, évadnyitó aukciós anyagában sem a festmények voltak az igazán kiemelkedő tárgyak. A közepes és harmadrangú, 19-20. századi mesterekkel teletűzdelt kínálatban csak elvétve akadt néhány említésre érdemes darab. Ilyen például Ámos Imre, Bálint Endre egy-egy grafikája, vagy Börtsök Samu Vörös dáliák című alkotása, amely az életművében meglehetősen hullámzó színvonalat mutató nagybányai mester egyik kivételesen szép festménye.
Annál több figyelmet érdemel a már hagyományosan magas színvonalat képviselő néprajzi- és szőnyegkínálat. A műfaj gyűjtőinek igazi csemegével szolgálhattak azok a bokályok és tálak, amelyek feltehetőleg egységes gyűjtemény darabjait képezték korábban. A 18. századra datálható, Felvidékről, Erdélyből és Ausztiából származó fajanszoknak szinte minden darabja festett figurákkal díszített, amelyek arról árulkodnak, hogy tovább él a holicsi műhely motívumvilága.
A 84 tételből álló szőnyegkínálatból a legkivételesebb darab egy 17. századi, úgynevezett „Erdélyi Usak”, amely ritkaságnak számít nemcsak  Magyarországon (analógiái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében találhatók), hanem párját ritkítja az európai műkereskedelemben is.