A regény története bizonyos szempontból egyszerű: van egy, a húszas évei elején járó fiatalember, akit kidob a barátnője, ő pedig nekivág, hogy újat találjon. Eddig semmi eredetiről vagy izgalmasról nincs szó, ám a folytatás annál érdekfeszítőbb, mert vállalkozása nem sikerül. A lassan ámokfutássá fajuló, éveken át tartó, majd négyszáz oldalon dokumentált keresgélés nem vezet eredményre, a nagy Őt nem sikerül megtalálnia. Ennek okait maga a főhős is elemezgeti, aki bár hihetetlen mennyiségű időt és energiát öl a feladat megvalósításába, s ezáltal széleskörű tapasztalatokra tesz szert, lassan dolgozza fel a külvilágtól, s főleg a lányoktól kapott információkat.
Beregi Tamás
Kifejezetten tanulságos például az a rész, amikor különböző lányok (akik nem mind adták meg a címüket) postaládájába hajnalonként virágokat helyez. Ez az alapvetően romantikus gesztus az alanyok többségében ellenérzést vált ki, talán mert azt gondolják, hogy a szegény legény pszichopata - de ezt talán tőlük kéne megkérdezni. Az viszont kiderül, hogy hősünk nem pszichopata, sőt: nem is szexőrült, csak egy átlagos pasi, aki szeretne egy takaros menyecskébe bújt kis tigrist, aki mellett esténként álomra hajthatná fejét.
Éveken át zajlik a Nő keresése, a kilencvenes évek budapesti undergound vadonjában, a Szigettől a Rácz Kertig, Kapolcstól Diósgyőrig, de nem találja, és csak nem találja. Mindenesetre az évek nem múltak el nyom nélkül, hiszen itt van a könyv, ami nemcsak a szavak, hanem a matematika nyelvén is megpróbálja leírni a leírhatatlant. A kötet nosztalgiázni vágyó harmincasoknak ideális, kezdő nővadászoknak pedig kötelező.
Beregi Tamás: Egyetleneim (Európa Könyvkiadó, 2003, 391 oldal, 2300 forint)
