Egy lap Ivana Armanini
képregényéből

Ha tájainkon valaki a képregényt veszi szájára, akkor rögtön Dargay Attila neve jut eszembe. Különféle Mikszáth- és Jókai-regényeket feldolgozó munkái a műfaj kicsúfolásai voltak, melyekben a szöveg mértéken felül eltelevényesedett az amúgy is fantáziátlan rajz felett. Pedig akárhogy is vesszük, a képregény elsősorban látvány, képi akció s csak másodlagosan írott beszéd. Vagyis csak annyira regény, amennyire egy sírfelirat hőseposznak nevezhető. Még kommersz változata sem lehet túlságosan szószátyár, nem beszélve művészi igénnyel alkotott produkcióiról, melyekben a képi gondolkodásra a legújabb beszédstílus szellemében tanítják az „olvasót”. Ez pedig még mindig a posztmodern eklektikája.

Fehérvári Tamás kurátor
megnyitja a kiállítást

A fővárosi galériák festészetkultusza rendesen kiszorítja ezt a több figyelmet érdemlő műfajt, ezért inkább csak folyóiratokban (pl. Punctum, Ica naplója) dugja fel a fejét, vagy például Dunaújvárosba kell zarándokolni, ahol - úgy fest - tartós szimpátiával viseltetnek iránta. Ott ugyanis már több alkalommal csillogtatta meg erényeit: 1998-ban a Strip-Tease című kiállításon amerikai és japán alkotások szerepeltek, s mutatóba itt-ott a Kortárs Művészeti Intézet más csoportos tárlatain is felbukkant. Pentele művészszervező macherjai meglepetéssel szolgálnak a jelenlegi nemzetközi bemutatón, hiszen vállalták, hogy a külföldi szerzők túlsúlya ellenére is közönség elé viszik a nem túl zajos hazai szcéna néhány kiemelkedő alkotását - melyek pedig színvonalukat tekintve a kilencedik művészet antológiájába is joggal pályázhatnának.

Goran Cvek és
Emil Jurčan alkotása

Árvai Boris, Csáki László, Filó Vera, Roth Péter és a zomancangels álnév mögött rejtező magyar alkotók törekvéseit jeles macedón, horvát, szlovén, lengyel, cseh és francia szerzők erősítik. A franciák köztudott képregény-nagyhatalmi pozíciójuk, a lengyelek erős grafikai kultúrájuk, a délszlávok pedig szubkulturális tradíciójuk folytán verik a kelet-európai mezőny javát. Velük egy fedél alatt kiállítani tehát nem kis megtiszteltetés a körülbelül egy évtizednyi nyugdíjévet összekapart magyar kiállítók számára, akik - ha kevesen is vannak és még ugyancsak akad bepótolni valójuk - egyértelműen eltökélt tehetségek. A szervezők jó meglátását mindenképpen dícséri, hogy a jelenkori képzőművészet standardjainak vetületében kibontakozódó hazai alkotókat egy ilyen erős mezőnyben igyekeznek tökéletessé formálni. Egy biztos: a legfrissebb kifejezőeszközökkel szuverénül bánó fiatalok már most ráéreztek a műfaj lehetőségeire és dualista természetére. Tudniillik arra, hogy szórakoztatni nem csak kommersz, hanem művészi eszközökkel is lehet.        


A kilencedik művészet vagy európai látkép
című nemzetközi képregény-kiállítás
május 16-ig tekinthető meg.
(Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros, Vasmű út 12.)