Az Amszterdamban most kiállított 200 mű, a levelezéssel dokumentált anyag a hiedelmekkel ellentétben nagyon is tudatos művészt rajzol fel, olyat, aki intenzíven és szisztematikusan  foglalkozott az  elődök munkáival. A kiállítás kurátora ezen nem csodálkozik, hiszen Van Gogh fiatalon bekapcsolódott a családi műkereskedésbe, így került kapcsolatba a művészettel.
A kiállítás alapjaként felhasznált - és a katalógusban részletesen tárgyalt - levelezésében 1100 alkotásról tesz említést - ezek közül 150, meglehetősen eltérő színvonalú munka tekinthető meg.

Nagy példaképei között volt Rembrandt mellett Delacroix és Millet, Mauve, Maris és Weissenbruch. Kortársai közül Bernard, Gaugin, Toulouse-Lautrec, Serat, Pisarro is hatással volt rá - s velük kifejezetten baráti kapcsolatokat is ápolt, Gauginhoz különös Hass-Liebe kapcsolat fűzte. Az amszterdami anyag nem követi a legendákat. Van Gogh kezdeti korszakának vallási tárgyú képeit is kiállítja, pedig azok aztán igazán nem illenek a róla kialakított képbe. Hűen követi a tárlat a festő különböző korszakait, el- elidőz annál, amelyikre a Jean Francois Millet képeinek utánzása volt jellemző, átmeneti vonzódása a paraszti élet, és a munkásalakok ábrázolása iránt.

A válogatásból kirajzolódik, hogy Van Gogh a példaképek utánzásából mégis csak valami egészen egyedit állított elő. A kurátor még azt a kegyetlen tréfát is megengedi magának, hogy egymás mellé helyezze Van Gogh  1888-ban és Rembrandt 1669-ben készült önarcképét. Az összehasonlításból az derül ki, hogy ennél nagyobb eltérés a két ábrázolásmód stílus között aligha képzelhető el.  A kiállítás június 15-ig tart nyitva. www.vangoghmuseum.nl   

Az évforduló kapcsán nemcsak az amszterdami kiállítás próbál szembeszállni a hiedelmekkel. Stefan Koldehoff  Mítosz és valóság címmel  rántja le a leplet sok kedvelt kliséről - amelyek elterjedésének egyik alapja kétségkívül az 1956-ban Kirk Douglas főszereplésével készült hollywoodi film. Nem mintha valaki is tagadná a fül levágás igaz történetét - hogyan is tehetné ezt -, avagy az öngyilkosság tényét,  de a legenda, a bombasztikus elemek előtérbe helyezése a német szerző szerint elsősorban a Van Gogh képek árának felverésében érdekelt műkereskedőknek volt fontos. Tény, hogy míg a festő életében szinte nem adott el festményt,  minden idők legmagasabb aukciós ára az ő nevéhez fűződik: a Dr. Gachet portréja című képért 1990-ban egy japán gyűjtő két éve 82,5 millió dollárt - mai átszámítással is csaknem 80 millió eurót - szurkolt le Londonban. 

Koldehoff  a mártír-kép kialakulásáért az életművet öröklő sógornőt, Vincent kedvenc öccsének özvegyét,  Johannát teszi felelőssé. A könyv a számos hamisítási ügy egyikének felgöngyölítésénél valóságos krimivé válik. Ugyanilyen izgalmas olvasmány Viviane Forrester Van Gogh szakértő pszichoanalízise: ő a családi viszonyokat veszi górcső alá, a festő nőkhöz fűződő kapcsolatait. Különös lelki alkatát arra vezeti vissza, hogy éppen egy évvel holtan született öccse után jött a világra. Sőt, az újszülöttként elhunyt kisfiú nevét kapta - vagyis Forrester szerint egész életében saját önálló létét kereste.