Somogyi Hajnalka kurátor olyan fiatal magyar művészeknek kínálta fel a lehetőséget, hogy egy estés bemutatkozásuk alkalmával egy általuk meghívott külföldi művésszel dolgozhassanak együtt, akiknek munkáiból nem hiányzik a manapság nálunk egyébként nem túl gyakori társadalmi kérdésfelvetés, a nyilvános, nem ritkán kritikus hangvételű kommunikációra való igény vagy hajlandóság.

Az első, kedd esti alkotópáros, Kaszás Tamás és Olof Olsson (Svédországból) színes téglalapokat állított ki -különféle formákban. A bejárat melletti falon 10 ilyen színes, kartonpapírnak látszó négyzet függött, s a négyzetekről csak akkor derült ki, hogy távolról sem egy absztrakt-geometrikus alkotás részei, ha a látogató figyelmesen elolvasta a képaláírásokat. A többnyire a tiszta színeket tartalmazó "halmazt" ezek szerint a 20. század politikai pártjainak zászlóiként szemlélhettük (kék párt, piros párt, sárga párt, barna párt, fekete párt), a másik, kevert színekből összeálló csoportozatot pedig a 21. század politikai pártjainak színeiként (zöld párt, lila párt, rózsaszín párt, stb.).

A belső tér két szélén a közönség tovább tesztelhette a kevert színű négyzetek kialakulását: a terem két szélén elhelyezett diavetítőkből gombnyomásra mindenféle színárnyalatú négyzetek vetültek a falra, egymással fedésben, s így a "dia-pingpongozó" látogatók idézték elő a színmezők keveredését. A legbelső teremben pedig a két művész dolgozott, hogy helyben készült munkáikkal töltsék ki a falra felvázolt színes négyzet-kontúrokat.

A társadalmi tartalom iránti elkötelezettség még nyilvánvalóbb volt a szerda esti vendég-művész, az angliai Torange Khonsari egészen más jellegű bemutatójában. Az építész-művésznő diavetítés és kommentárok formájában diplomamunkáját mutatta be, valamint két olyan, már megvalósított alkotást, amely esetében az építészet (mint a köztereket létrehozó nyilvános cselekvési szféra) és a művészet (az önkifejezés személyes terepe) nem választható el élesen egymástól. Vagyis ahol a két elem elegye egy sajátos harmadikat hoz létre: egy felelős, az egyént nem elidegenítő, hanem aktivizáló, az önmegismerés felé terelő gondolkodás- és cselekvésmódot.

Ez a második este azt az érzést kelthette a nézelődőben, hogy effajta gondolkodásért a magyar kurátoroknak valóban külföldre kell menniük: hazai művész talán egy sem akad, aki ennyire tudatosan, következetesen és eredményesen hagyná el a művészet privát és némiképp zárt terepét az átesztétizált társadalmi cselekvés kedvéért. Vagy mégis? Van még három esténk, hogy utánajárjunk.

A további kiállító művészpárosok:
csütörtök: Erhardt Miklós és a Reinigungsgesellschaft nevű német csoport
péntek: Kerekes Gábor és Lopold Kessler Ausztriából
szombat: a szlovákiai magyar Farkas Roland és egykori tanára, Rónai Péter
vasárnap: videóválogatás

Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Stúdió Galériája, Budapest, Képíró u. 6.